Mielőtt azonban belemélyednénk jelenünk visszásságainak a taglalásába, hagyjuk is abba, elvégre a könyvben szereplők többsége - származása, gyökerei ellenére - vált az őt éltető-befogadó ország odaadó polgárává, magyar hazafivá. A reformkortól a korai 20. századig terjedő időszak neves magyar iparmágnásainak életútját, történetét ismerhetjük meg a korabeli fotókkal illusztrált kötetből, melynek mai bemutatóján a leszármazottak egy része is megjelent és beszámolt családja múltjáról és jelenéről.
A pesti Mai Manó Házban, azaz a Magyar Fotográfusok Házában - lám, a névadó fényképész mester is részben kortársa volt azoknak, akikről a Sokszínű kapitalizmus szól - tartott sajtóbemutatón a könyv megírását iniciáló és kiadását segítő Szlankó János, a hazai számítástechnikai ágazat egyik meghatározó vállalatának, a KFKI Csoportnak az elnöke elmondta: már az iskolapadban méltatlannak találta, hogy míg kívülről tudnia illett a nemzet költői múzsáinak nevét, semmit sem tanulhatott a magyarországi gyáralapító és ipartelepítő nemzedékekről. - A KFKI Csoport fejlődése sok tekintetben hasonlít a kötetben megelevenedő történetekre, és korunk is azokra az időkre. E párhuzamnak köszönhető, hogy a könyv megjelenésénél az egyik legnagyobb magyar informatikai cég és egy vezető gazdasági kiadó (HVG) közösen bábáskodott.
Tizennégy személyről, családról szól a könyv, melynek szerkesztője, Sebők Marcell történész hívta föl a figyelmet arra, hogy a Tizennégyek között - csak hogy még színesebb legyen a magyarországi kapitalizmus (h)őskora! - vajmi kevés volt az "igazi" magyar. Annál több az ide jött és nálunk - mindnyájunk szerencséjére, épülésére - megtelepedett svájci (Ganz Ábrahám, Haggenmacher Henrik és Károly), cseh (Hável Lipót és Kornfeld Zsigmond meg Lánczy Leó), sőt norvég! Gregersen Gudbrandról van szó, akiről alighanem száz közül ha egy atyánkfia tudná megmondani, ki volt és mit csinált itt, a Kárpát-medencében.
A norvég ácsmester (leszármazottai különösen büszkék a család nagy fiára meg a família magyar ágára) épített hidat, vasutat, alagutat, gátakat, kikötőt, pályaudvart, színházat, önkéntes utászként pontonhidat a szabadságharc napjaiban Paksnál, és Ferenc József kitüntetésével a tarsolyában Tisza-gátat Szegeden.
Olyan életutak és történetek elevenednek meg a Sokszínű kapitalizmus lapjain, amelyek bizonyítják: a tőkét és az ipart már akkor is a tehetség, a vállalkozó szellem és a szaktudás mozgatta. "..tény, hogy az USA és Európa leggazdagabb emberei nem örökléssel szerezték, hanem a saját munkájuknak, képességüknek és szerencséjüknek köszönhetik több milliárd dollár nagyságrendű vagyonukat..." - olvasható a kötet ajánlásban.
Sebők Marcell szerkesztő a könyv mai sajtóbemutatóján hangoztatta: "Az lebegett a szemünk előtt, hogy jó stílusban megírt, népszerűsítő könyvet adjunk kézbe, bizonyos angolszász hagyományokat követve, szép formátumban, a kor legjobb szakértőinek segítségével. Ez a műfaj elég ritkán gyakorolt nálunk, így azt reméljük e kötet kiadása után, hogy egy idő múlva lesz egy újabb kötet is, mintegy folytatásként."
A folytatást szorgalmazta a bemutatón a LigetPress tudósítója is, amikor fölhívta a figyelmet arra, hogy a kapitalizálódó vidéki Magyarországnak is megvoltak a maga ipar- és hagyományteremtő személyiségei. Például a mosoni (eredetileg német) Kühne Ede, a magyar mezőgazdasági gépgyártás megteremtője, a győri (morva!) Kohn Adolf (étolajgyártás), a magyarrá lett osztrák Léderer és a Koestlin család (szesz-, keksz- és ostyagyár), az olasz Forgianini Cedaró (szalámi), a cseh Gráb Miksa és a lipcsei Keffel Ede (viaszosvászon-, műbőrgyártás)... Az olvasásra, tanulmányozásra érdemes Sokszínű kapitalizmus című könyv történész szerkesztője megfontolandónak minősítette a fölvetést.
Kapcsolódó oldal:
Sebők Marcell: Sokszínű Kapitalizmus