Valamennyien felismerték a gazdasági fejlődés adott fokán előálló új lehetőségeket: Ganz a vasútépítés kiszolgálásában gazdagodott meg. Hagenmacher a sörfogyasztás piacán, amelyet a filoxérapusztítás nyitott meg a bort nélkülözni kénytelen inni vágyók előtt. Gregersen és Havel a fejlődő főváros építészeti boomját használta ki, mások a vasúti szállítások révén meglódult gabonakereskedelem, a gőzmalmok technikai fejlődése, ismét mások a pénzváltás, a hitelintézet, a bankok révén lettek "aranypolgárok", s az így szerzett pénzt nemegyszer földvásárlásra fordítva maguk is ezer- vagy több ezer holdasok lettek.
A magyar tőkés fejlődés kiegyezés utáni aranykorából válogatott pályaképek bizonyítják: abból lett sikeres vállalkozó, aki rugalmasan alkalmazkodott a lehetőségekhez, tevékenységét diverzifikálta, külföldi minták, műszaki újdonságok iránt érzékeny volt, felismerte a születő piacok igényét (marketing, reklám), elébük ment, bátran kockáztatott, büszke volt teljesítményére, üzemeiben újfajta munkakultúrát honosított meg. Munkatársairól szociálisan gondoskodott. Gyermekeit iskoláztatta, és korán bevonta a családi vállalkozások irányításába.
Ez a származása szerint jórészt nem magyar nagyburzsoázia tudatosan asszimilálódott, tevékenységét nem választotta el a hazai ipar, kereskedelem, pénzvilág érdekeitől. Felismerték a tehetősek kötelezettségeit: filantróp tevékenységet folytattak, mecénásként, műgyűjtőként támogatták a hazai kultúrát, s ezzel egyidejűleg termékeiket gyakran Európa, sőt Amerika piacaira is bevezették.
Kérdezhetnék: miért nem volt nálunk egy Buddenbrook- családmodell? Nos, sem a jobboldali rezsimek, sem a baloldaliak nem adtak háromnemzedéknyi zavartalan időt. A történelem megfojtotta a polgárságot.
(Sokszínű kapitalizmus. Pályaképek a magyar tőkés fejlődés aranykorából. Szerkesztette Sebők Marcell, HVG Könyvek, a KFKI támogatásával.)
Kapcsolódó oldal:
Sokszínű kapitalizmus