Mi fán terem a magyar kapitalista?

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Kik voltak a magyar tőkés fejlődés aranykorának, a reformkor utáni fél évszázadnak neves magyar iparmágnásai? Kiderül a most megjelent Sokszínű kapitalizmus című kötetből.

A rendszerváltás utáni másfél évtizedben a magyarországi kapitalizmus egyre jobban láthatóvá válik, bár a látvány nem túlságosan szép. A több százezerkényszervállalkozó mellett azonban talán lassan-lassan kialakul egy olyan szűk réteg, amely jelentős vagyon és jövedelem birtokosaként talán megpróbál úgy is viselkedni, ahogy az egy nagytőkéshez illik – de hogyan is illik/illett régen? Az újságolvasókat napjainkban is izgatja, hogy kik a legvagyonosabb emberek az országban és hogyan lettek azzá. Ha pedig e két témát ötvözzük és azt szeretnénk megtudni, hogy a reformkor utáni bő fél évszázadnak – a magyar tőkés fejlődés aranykorának – kik (személyek és családok) voltak a legfontosabb vagyonos szereplői és milyen pályaívet írtak le, akkor vegyük kézbe a Sokszínű kapitalizmus című könyvet.

A díszes, korabeli fotókkal illusztrált kötetben – amely a HVG Kiadó és a KFKI-csoport gondozásában, Sebők Marcell, a CEU oktatója szerkesztésében jelent meg – a reformkortól a korai XX. századig megismerhetjük a neves magyar iparmágnásokat. Kiderül belőle, hogy honnan érkeztek a kapitalizmus megteremtői és további éltetői; milyen életstratégiát folytattak a gyárossá lett családok; voltak-e magyar self-made man típusú sikeremberek. Ráadásul a könyvet fellapozva újból megbizonyosodhatunk arról, hogy a gazdaság- és a társadalomtörténet nem haszontalan dolog.

A szerkesztő a korszakból 14 személyt és családot választott ki, akik és amelyek többek közt azt is jól reprezentálják, hogy a magyar polgárosodást sok külföldi magyarosodása segítette: köztük akad megtelepedett svájci (Ganz Ábrahám, Haggenmacher Henrik és Károly), cseh (Havel Lipót, Kornfeld Zsigmond, Lánczy Leó) és norvég (Gregersen Gudbrand) is. Rajtuk kívül több viszonylag ismert (Darányi Kálmán, Hatvany-Deutsch família, Kner Izidor, Zsolnay család) és kevésbé ismert (Lánczy Leó, Krausz Mayer és fiai, Neuschlosz család) szereplő története elevenedik meg.

A fejezeteket olvasmányos stílusban a kor szakértői írták: Bácskai Vera (ELTE BTK), Csík Tibor (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Erdész Ádám (Békés Megyei Levéltár), Fehér György (Magyar Mezőgazdasági Múzeum), Gyáni Gábor (MTA Történettudományi Intézete), Halmos Károly (ELTE BTK), Jávor Kata (MTA Néprajzi Kutatóintézete), Klement Judit (MTA TKI), Koncz E. Katalin (Open Society Institute) és Vörös Károly (MTA Történettudományi Intézete). A fejezetek tartalmazzák a személyek életrajzát évszámok alapján, valamint a felhasznált irodalmat is. A recenzens szemét azonban kissé bántotta, hogy a 12–22 oldalas írások nincsenek tovább tagolva, így túlságosan igénybe veszik az olvasó koncentrációs képességét. Egy bosszantó apróság: a Zsolnay családról szóló fejezetben a minden második oldal tetején szereplő családnevet „i” betűvel sikerült írni. Kár érte. Ezzel együtt maradandó és igényes a könyv. Azt pedig csak remélni tudom, hogy lesz folytatása is.

Domokos László

Kapcsolódó oldalak:
Sebők Marcell: A sokszínű kapitalizmus
Még több HVG könyv