Az elnökhöz való lojalitás lett az alkalmasság egyik legfontosabb fokmérője, így összegezte több, neve elhallgatását kérő fideszes politikus azt a folyamatot, amely a párt tavalyi szövetséggé alakulása óta (HVG, 2003. május 24.) tart, s melynek eredményeként egy merőben új - legfőbb jellemzőjét tekintve erőteljesen központosított - pártstruktúra épült ki a Fidesz-MPSZ-ben. Bár a 2002-es választási vereség után Orbán Viktor elképzelései még Berlusconi olasz miniszterelnök Forza Italia elnevezésű - pártpolitikán "felül álló" - mozgalmának meghonosítása irányába mutattak (polgári körök, Hajrá Magyarország! mozgalmak életre hívása), a pártelnöki székbe való tavalyi visszatérésének feltételéül a volt miniszterelnök már annak a (francia jobbközép pártok által alkalmazott) modellnek az átvételét szabta, amelyben a párt szervezeti felépítése a választóköri rendszert követi, és amely nem mellékesen lehetőséget teremt a párt centralizálására is.
A szövetséggé alakulás óta eltelt tíz hónapban lezajlott szervezeti reform jegyében mostanra megszűntek a párt megyei-területi szervezetei, és a politizálás súlypontja a 176 egyéni választókerületre helyeződött át. Az ezek élére kinevezett választókerületi elnökök pedig - akiknek a főszabály szerint a legnagyobb esélyük van arra, hogy 2006-ban az adott körzetben a párt képviselőjelöltjei legyenek - közvetlenül az elnöktől függő emberek lettek, akik megbízatásukat formálisan a pártelnökségtől kapják ugyan, de kiválasztásukról Orbán gyakorlatilag egy személyben dönt, illetve döntött az elmúlt hónapokban.
A pártelnök korábbi ütemterve az volt, hogy a szövetséggé alakulás folyamata - így például a különböző "élethelyzetek" szerint kialakított tagozatok létrehozása és a választókerületi elnökök kiválasztása - 2003 végére befejeződik, amit egy decemberi kongresszussal szentesítettek volna. Közben viszont már múlt év őszére világossá vált, nincs semmi olyan sürgető belpolitikai körülmény, amiért érdemes lenne siettetni a személyi döntéseket. Menet közben alakult ki a pártelnöknek az a meggyőződése is, hogy végső soron nincs szükség kongresszusra; következésképp a folyamat lezárásaként e hét végén sorra kerülő tanácskozás már csak egy demonstratív - azaz semmilyen döntési jogkörrel nem bíró - tanácskozásként, úgynevezett szövetségi gyűlésként vonul majd be a Fidesz-MPSZ történetébe.
Az eredetileg tervezett menetrendhez képest nem csupán a tagozatok megalakulása csúszott esetenként jó pár hónapot is - az alapszabály nyolc ilyen szerveződést ismer; az utolsó, a munkástagozat múlt hónapban alakult meg (vezetője, Kontur Pál portréját lásd a 130. oldalon) -, de elhúzódott a leendő választókerületi elnökök meghallgatása, kiválasztása is. A döntések során Orbán az egyszerűbb esetektől haladt a konfliktusosabbak felé, amit az is jelez, hogy míg a tavaly májusi kongresszust követő hat-hét hónapban a helyi elnöki posztok közel kétharmada "elkelt", még egy héttel a szövetségi gyűlés előtt is közel harminc olyan körzet volt az országban - ezen belül is elsősorban a fővárosban -, amelyekkel kapcsolatban még az amúgy jól értesültek sem tudták megmondani, ki lehet majd a befutó.
A leendő választókerületi elnökökkel Orbán személyesen tárgyalt. Ha egy korábbi megyei vagy helyi vezetőt az elnök helyett a választott tisztség nélküli Orbán-tanácsadó Várhegyi Attila faggatott, már tudni lehetett, az illetőt "ejtették", és a puhatolódzás pusztán arra vonatkozik, milyen más poszt felajánlásával lehetne megelőzni, hogy lázadjon - erősítette meg a HVG-nek egy, az utóbbi procedúrán átesett "ősfideszes", hozzátéve, neki például egy reménybeli kormányállást ajánlottak fel. Választókerületi elnök egyébként az íratlan szabályok szerint az lehet, aki a 2002-es országgyűlési választásokon megnyerte a körzetét, és fordítva: aki akkor elveszítette, egyéniben nem újrázhat 2006-ban. Kivételek azonban mindkét esetre vannak.
A pártelnök bizalmat szavazott például Rogán Antalnak, aki 2002-ben a főváros XX. kerületében indult, és veszített a szocialista jelölttel, Pál Tiborral szemben, úgy értelmezve a korábbi kudarcot, hogy Rogán a választókörzet adottságai miatt nem is nyerhetett volna. Az elmúlt hetekben az ország emelkedő államadósságát középpontba állító Fidesz-kommunikációs kampányt irányító Rogán várhatóan a Belvárosban kap lehetőséget 2006-ban. Fónagy János volt közlekedési miniszter esetében sem járt bizalommegvonással a 2002-es ózdi vereség: angyalföldi elnök lett, így a dolgok állása szerint jó esélye van arra, hogy két év múlva ő indulhasson a választókerületben. Ezzel szemben például Frajna Imrét, aki 1998-ban és 2002-ben is győzni tudott Pilisvörösváron, Orbán nem tette meg választókerületi elnöknek, helyette a pártba tavaly belépett Gulyás Dénes operaénekest indítanák - amiben információink szerint az is közrejátszott, hogy a pártelnök figyelembe vette az e helyütt különösen erős helyi polgári körösök kérését.
Azokban a körzetekben, ahol 2002-ben az MDF adta a polgári oldal közös jelöltjét, Orbán a HVG információi szerint csak olyan "provizórikus elnököket" nevezett ki, akik vállalták: készek félreállni, ha idővel mégis megegyezés születne a két párt között a 2006-os közös indulásról. Az erről szóló megállapodások azonban, úgy tudni, csak szóban köttettek, ugyanakkor informátoraink hozzátették, általánosságban is elmondható, hogy a kinevezéseknél hiányzik az írásbeliség, s nem lehet tudni, hogy ez tudatos stratégia vagy puszta hanyagság. Az mindenesetre biztos, a pártelnök senkinek sem tett olyan ígéretet, hogy be lenne betonozva posztján. Aki nem elég aktív a helyi közéletben - amin nem csupán direkt politikai munka értendő, hanem az is, hogy minél több rendezvényen, helyi focimeccsen, bálban jelenjen meg -, könnyen körön kívül találhatja magát.
A választókerületi vezetők szoros pártelnöki ellenőrzés alatt tartásának "eszközei" a regionális koordinátorok. Ők tizenketten (mások mellett Bánki Erik, Selmeczi Gabriella, Szalai Annamária, Szita Károly) közvetlenül az elnöknek alárendelten dolgoznak, és az a feladatuk, hogy folyamatosan szállítsák a híreket Orbánnak a választókerületi vezetők munkájáról, aktivitásáról, illetve az ellenfelek mozgásáról. A pártzsargonban politikai komisszároknak nevezett elnöki megbízottak (akik között több olyan is akad, aki korábban a párt negyedik-ötödik vonalában harcolt, s így várhatóan a szürkeségből való elnöki kiemelést is igyekszik megszolgálni) munkába állásával helyenként már most olyan pezsgés indult, amire 2002 tavasza óta nem volt példa - mondták bennfentesek, de aminek látványos jeleivel a kívülállók csak a következő hetekben, az európai parlamenti kampány kapcsán találkozhatnak majd.
A strukturális átrendeződés nyomában járó személycserék révén - a dolgok mai állása szerint - a Fidesz-MPSZ-nek 2006-ban az egyéni választókörzetek mintegy 30 százalékában teljesen új arcok lesznek a jelöltjei. Ami egyben azt is jelenti, hogy még olyanok is listás jelöltként próbálkozhatnak mandátumhoz jutni, akik "történelmi érdemeik" alapján korábban teljes biztonsággal számíthattak az egyéni indulásra (ilyen például Németh Zsolt, Répássy Róbert, Rockenbauer Zoltán, Tirts Tamás). Az új arcok szerepeltetése - köztük például Navracsics Tiboré, aki jelenleg a pártelnök kabinetfőnöke, és Veszprémben indulna, illetve Cser-Palkovics András Fidelitas-alelnöké, aki Balsay István korábbi székesfehérvári polgármestert váltaná képviselőjelöltként - ugyanakkor arra is lehetőséget ad Orbánnak, hogy egy olyan későbbi parlamenti frakció alapjait vesse meg ezekben a hónapokban, amelyik, akár kormányra kerül a párt, akár ellenzékben marad, nem jelenthet komoly ellensúlyt sem egy miniszterelnök, sem egy, a választásokat esetleg elveszítő pártelnök Orbánnak.
Az elmúlt hónapok belpolitikai fejleményei a pártelnök kezére játszottak abban, hogy elképzeléseit maradéktalanul keresztülvigye a Fidesz-MPSZ-ben, hiszen - elsősorban a hibát hibára halmozó kormánynak és MSZP-nek köszönhetően - jól futott a párt szekere, folyamatosan emelkedett a támogatottsága. Ám még e kedvezőnek látszó tendenciák ellenére is voltak olyan belső feszültségek a pártban, amiket kisebb-nagyobb konfliktusok, kilépések követtek - például Kecskemét és Tata fideszes polgármesterének távozása (HVG, 2004. március 13.) -, s amikhez hasonlókra továbbra is számítani lehet.
A "kegyelmi korszak" végét jelzi az is, hogy az MSZP támogatottsága, mint azt a Medián márciusi közvélemény-kutatási eredményei mutatják, a jelek szerint 2004 elejére elérte azt a pontot, ahonnan már nem nagyon van lejjebb, miközben a Fidesz-MPSZ csak részben tudta megtartani azokat, akik - vélhetően a zsebüket érintő kedvezőtlen gazdasági megszorítások hatására - átpártoltak hozzá. Márciusra a teljes népesség körében 31 százalékon álló legnagyobb ellenzéki párt támogatottsága 7 százalékkal esett vissza, miközben az MSZP-é már nem csökkent tovább, igaz, a különbség még így is 6 százalékpont a Fidesz-MPSZ javára. Mindez pedig arra utal, hogy már az európai parlamenti választások megnyeréséhez sem elegendő pusztán a kormány által magasra dobott labdák leütése. Az eddigiekben inkább a "személyzeti ügyekre" koncentráló Fidesz-vezetés viszont még adós a különböző választói rétegeket megszólító programmal, s ezt a hiányosságot inkább súlyosbítani, semmint enyhíteni látszanak például a munka és a munkások megbecsüléséről szóló píárízű üzenetek.
DOBSZAY JÁNOS