HVG: Gyakran a világ egyik legjelentősebb gazdasági befolyással rendelkező történelmi családjaként emlegetik az önökét. Igaz, hogy a tőzsdén jegyzett svéd vállalatoknak közel a fele a Wallenbergek kezében van?
M. W.: Az érdekeltségeinkbe tartozó cégek nem közvetlenül a család tulajdonában vannak. A vagyon döntő többsége három alapítványban fekszik, s ezek tulajdonában van a svéd tőzsde legnagyobb befektetési cége, az Investor AB részvényeinek 22 százaléka, illetve a szavazati jog 44 százaléka.
HVG: Mekkora gazdasági erő, vagyon koncentrálódik a Wallenberg-Investor által ellenőrzött cégekben, és milyen területen tevékenykednek ezek a vállalatok?
M. W.: Az Investor kisebb-nagyobb hányadban a legtöbb svéd multinacionális vállalatban tulajdonos, ezek világszerte közel 600 ezer embert foglalkoztatnak, összességükben pedig mintegy 120 milliárd dollárra becsülik az értéküket. Olyan cégek tartoznak ide, mint például a telefonokat és telefonközpontokat gyártó Ericsson, az Electrolux háztartásigép-gyártó, a Saab autó- és repülőgépgyár, a Scania nehézgépjárműgyár, az energetikai berendezéseket gyártó ABB, az Atlas Copco gépgyár, az Astra Zeneca gyógyszergyár, valamint a Skandinaviska Enskilda Bank, illetve maga a stockholmi tőzsde is.
HVG: Minden Wallenberg az üzleti életben dolgozik?
M. W.: André Oscar Wallenbergnek, aki családi birodalmunk alapkövét a Stockholm Enskilda Bank - későbbi nevén a Skandinaviska Enskilda (SE) Bank - 1856-os megalapításával lerakta, 18 gyereke volt. Közülük kettő, Knut és az idősebb Marcus - a dédapám - lépett a nyomdokaiba, és testvéreik, unokatestvéreik is dolgoztak a cégeinknél, s hosszabb-rövidebb ideig különböző vezetői pozíciókat is betöltöttek. Ahhoz azonban, hogy valamelyik családtag kivegye a részét az üzletvitelből, nagyfokú érdeklődés és természetesen rengeteg munka szükséges. Nagyapám és a nagybátyám idejében már a család sokkal kevesebb tagja volt aktív üzletember. Mi, az utódok már nem is vagyunk olyan sokan, mint a korábbi generációk tagjai. Jelenleg az unokatestvérem, Jacob, valamint jómagam - mi vagyunk az ötödik generáció - egyaránt benne vagyunk az Investor és az SE Bank igazgatótanácsában, közösen irányítjuk a vállalatbirodalmat. Nagybátyám, Peter Wallenberg, akitől átvettük a stafétabotot, mostanában inkább az alapítványokkal foglalkozik. Másik unokatestvérem a Grand Hotelt vezeti, az öcsém az Electroluxnál dolgozik, húgaim viszont a családjuknak szentelték magukat. A családfa hatalmasra nőtt, és sokan egyáltalán nem az üzleti életben dolgoznak.
HVG: A család életében sokáig a pénzügyi vállalkozás, a bankárkodás volt a legfontosabb, mitől változott ez meg?
M. W.: Valóban, egészen a nagybátyám korszakáig a bankra koncentrált a família, mert ez volt tevékenységünk alapköve, az Investort csak sokkal később, 1916-ban hozták létre, s bár mindenkit érdekelt, mi történik az Investornál, mégis a bank állt a középpontban. Az Investor jelentősége az idők folyamán megnőtt, elsősorban a svéd tőzsde az 1980-1990-es években történt felfutásának köszönhetően, ami rendkívül megnövelte a tulajdonunkban levő vállalatok - végső soron az Investor - értékét.
HVG: Számos svéd nagyvállalat, illetve nagyvállalkozó költözött külföldre a köztudottan magas svéd adók elől. A Wallenbergek miért maradtak?
M. W.: Ha visszanézünk a család történetére, mindig is megvolt bennünk egyfajta felelősségvállalás, és az az érzés, hogy innen, Svédországból kiindulva tudtunk igen sikeresek lenni. Ebből következően a jövőről való gondolkodásunknak is egyfajta alaptétele volt, hogy a döntéseinknél szem előtt tartjuk, mit tehetünk az országért. Így hát maradtunk.
HVG: S mivel magyarázza, hogy a Wallenbergek, miközben tulajdonuk és gazdasági pozícióik alapján óriási a befolyásuk, mégsem különösen gazdagok?
M. W.: A keletkező nyereségeket, azaz az osztalékokat az alapítványaink arra használják fel, hogy olyan oktatási, képzési programokat, kutatásokat finanszírozzanak, amelyek Svédországból indulnak ki, vagy legalábbis svédek vesznek részt bennük. Ezt a szemléletet hagyta ránk André Oscar Wallenberg szellemi örökségként a cégbirodalom mellé, és mi, ötödik generációs utódok is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a nehéz időkben is legyünk stabil tulajdonosok, azaz részvételünk hosszú távra szóljon. Ez persze megköveteli, hogy komolyan érdeklődjünk azon vállalatok iránt, amelyekben érdekeltségeink vannak, s a legjobb tudásunk szerint segítsük azok fejlesztését. Ezért minden generáció központi kérdésként kezelte-kezeli - a vállalatok vezetésének ügye mellett - a kutatás-fejlesztés kérdéskörét, hogy cégeink képesek legyenek az állandó megújulásra, az új kihívásokhoz való alkalmazkodásra.
HVG: Nagyapjának, Marcus Wallenbergnek több híres mondása volt. Az egyik szerint "az egyetlen értelmes hagyomány, amelyet érdemes megtartani, a fejlődés". Csakhogy a fejlődés rizikóval is jár, mivel óriási a bukás lehetősége. Ezt az Ericsson példája is mutatja: a társaság részvényei a 2000. márciusi csúcs után 94 százalékot veszítettek értékükből.
M. W.: Ez így igaz, mégis szükség van az állandó megújulásra. Nézze meg az Investor példáját: folyton új területeket, lehetőségeket, technológiákat kerestünk. A társaság a múlt század húszas éveiben az egyik legnagyobb szénkereskedő vállalat volt. És hol lenne ma, ha nem léptünk volna tovább? De említhetném az Astra vagy a pénzügyi nehézségekből épp mostanra szerencsésen kilábaló Ericsson példáját is. Mindkettőt közel száz éve tartjuk a portfóliónkban. Kezdetben egyiket sem tekintették fejlett technikán alapuló vállalatnak, az 1950-es években az Ericssont például inkább a gyáriparhoz sorolták, ma viszont sokkal inkább szoftveres cégnek mondhatnánk. Az informatikai fejlődésnek hihetetlen átformáló, megújító ereje van. Világos, hogy ezzel cégeinknek is lépést kell tartaniuk.
HVG: Az Investor-csoportot Magyarországon leginkább az Electroluxon keresztül ismerik, illetve azért, mert a magyar és a svéd kormány között született megállapodás értelmében részt vesz a Saab által gyártott Gripen repülőgépek ellentételezési programjában. Mennyi vált valóra eddig a tervezett beruházásokból?
M. W.: Két nagyobb beruházásba fogtunk Magyarországon. A Haldex Szentlőrinckátán autóipari alkatrészeket gyártó üzemet épít, és januárban letettük a nyíregyházi Electrolux hűtőgépgyár alapkövét, amely a társaság legnagyobb hűtőkészülék- és fagyasztóláda-gyártó bázisa lesz Európában. A legutóbbi döntés pedig az volt, hogy a porszívógyártást is Jászberénybe koncentráljuk.
HVG: Az utóbbi időben a svéd tőzsde meglódult, és ebből pénzügyi elemzők arra következtetnek, hogy a változások lehetőséget adnak az Investornak portfóliója megváltoztatására. Arra számítanak, hogy egy-két veszteséges informatikai céget és biotechnikai vállalatot kiárusítanak, illetve új befektetések után néznek. Valóban ezt a stratégiát követik majd?
M. W.: Az idén - ahogy mi nevezzük: az "új beruházások" portfólióprogram keretében - valóban megválunk néhány cégtől, új befektetési lehetőségeket is keresünk. Rendkívül nehéz persze olyan izgalmas vállalatokat találni, amelyek stabil növekedési potenciállal rendelkeznek, és ezért érdemes invesztálnunk beléjük. A kilencvenes évek tőzsdei hisztériája óta egyébként is jóval óvatosabbak vagyunk, jobban megnézzük, hová tesszük a pénzünket. Az egyik projekt, amit szívesen támogatunk, a harmadik generációs mobiltelefonok, az úgynevezett 3G-s rendszer fejlesztése, amelybe már eddig 2 milliárd koronát fektettünk. Ez a technológia - amelyre várhatóan elsősorban a fiatal fogyasztók lesznek vevők - a hagyományos funkciók mellett ugyanúgy lehetővé teszi álló- és mozgóképek küldését és fogadását, mint a GSM-rendszer, de olyan gyors kapcsolatot teremt, mint a széles sávú internet.
HVG: Tehát erről sem mondható el, hogy már a közeli jövőben megtérülő befektetés lenne.
M. W.: Így igaz. Ez is - mint minden más befektetésünk - hosszú távú elkötelezettséget jelent. De egyáltalán nem bátortalanít el az a tény, hogy manapság még nagyon kevesek vásárolnak ilyen mobiltelefont. Ám ha nem ezt az üzletpolitikát követte volna már eddig is a család, nem tartanánk ott, ahol.
HVG: A svéd üzleti életet tavaly megrázta néhány gazdasági vezető gigantikus összegű prémiumával kapcsolatos botrány. Ön szerint hogyan lehet helyreállítani a megrendült bizalmat?
M. W.: A sajtóban vihart kavart ügyekben az az egyik közös vonás, hogy hiányzott az értelmes önkontroll, sokan mohók lettek. Ez érthetően megrázta az embereket, de az üzleti életbe vetett bizalom a nyilvánosság erejével helyreállítható. A Skandia esetében belső ellenőrzést hajtottunk végre, és az erről készült jelentést nemcsak belső használatra forgalmaztuk, hanem főbb megállapításait az újságokon keresztül a nyilvánosság elé is tártuk. Sohasem szabad azonban elfelejteni, hogy a svéd vállalatvezetők döntő többsége tisztességes, becsületes, és nagyon jól végzi a munkáját.
GARAM KATALIN / STOCKHOLM
Marcus Wallenberg
Édesapja, Marc Wallenberg, az Investor AB vezérigazgatója öngyilkossága miatt nagyszüleinél nevelkedve tanulta meg, milyen ötödik generációs nagytőkésnek lenni. Nagyapja - a magyar zsidókat mentő Raoul Wallenberg svéd diplomata unokatestvére - már gyermekkorában rendszeresen magával vitte Marcust a Világbank washingtoni üléseire. Közgazdasági tanulmányait a Georgetown Egyetemen végezte. Az Investor családi vállalkozást - szoros együttműködésben unokatestvérével, Jacobbal - 1999 óta vezérigazgatóként irányítja. Emellett igazgatótanácsi tag a "családi" Skandinaviska Enskilda Banknál, illetve az Ericssonnál és az Astra Zeneca gyógyszercégnél. Marcus 1982-ben örökölte meg azt a családi ereklyét - egy püspöki kancsót -, amely azt jelképezi, hogy ő a Wallenberg család első embere.