Karácsony és újév táján immáron menetrendszerűen és látványosan megszaporodnak azok a jótékonysági kezdeményezések (koncertek, előadások, karitatív fogadások, szervezett ajándékozások), amelyek felett "nagy név" - például egy közjogi méltóság, vezető politikus - vállal védnökséget. Bár a húzónév sem biztos garancia a sikerre - ahogyan azt a magyarországi gyermek- és egészségügyi intézmények támogatásának szándékával meghirdetett, Kovács László akkori külügyminiszter védnöksége alatt futott Liza Minnelli-koncert fiaskója is mutatta (HVG, 2004. július 17.) -, arra mindenképpen alkalmas eszköz, hogy a kezdeményezés kitűnjön a színes kínálatból, s nem utolsósorban, hogy a szervezők könnyebben szerezzenek támogatókat.
A védnökség ugyanakkor ritkán kapcsolódik össze a közismert pártfogó anyagi szerepvállalásával - legalábbis ez derült ki a HVG körkérdésére adott, jórészt írásbeli válaszokból, amelyben a legfőbb közjogi méltóságok mellett a kormány tagjait, a parlamenti pártok vezetőit s néhány jelentősebb vállalkozói vagyonnal rendelkező képviselőt kérdeztünk meg. Adakozási hajlandóságáról a megkérdezettek többsége általában nem is igen akart beszélni. "Nem hinném, hogy ildomos lenne ismertetnem, milyen célra, kinek, mennyit szoktam adományozni; ezt az ember szívbéli meggyőződésből teszi, ezeket pedig nem hirdetni, hanem vallani kell" - válaszolta például Gyurcsány Ferenc. A kormányfő (akinek miniszterelnöki antréjában központi szerepet kapott az az üzenet: az igazságosabb társadalom kialakulásához elengedhetetlen, hogy az élet napos oldalán járók segítsék a gyengéket) korábban nem volt ilyen szégyenlős. Gyermek-, ifjúsági és sportminiszterként például nem csinált titkot abból, hogy a Nemzetközi Pető Intézetet támogatta - több mint 2 millió forintot utalt át a fizetésemeléséből származó többletjövedelméből (HVG, 2004. október 9.).
Draskovics Tibor pénzügyminiszter szokott ugyan adakozni, ennek azonban - titkársága közlése szerint - "nem keresünk publicitást, emiatt a támogatások összegét sem jelöljük meg". Szili Katalin (MSZP) házelnök szintén konkrétumok nélkül, címszavakban közölte, milyen célokra adakozik: gyermekeknek, szegényeknek, állatvédelemre, időseknek, környezetvédelemre. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke pedig csak annyit árult el, hogy más közjogi méltóságokhoz hasonlóan ő is "jelentős összeggel" jótékonykodik. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter határozottan leszögezte: adakozási szokásairól azért nem akar beszélni, mert annak "semmi köze a miniszteri imázshoz", s a politikusok nyilvános jótékonykodása egyébként is az ízlése ellen való.
A száz leggazdagabb magyar között számon tartott Kóka János gazdasági miniszter pedig úgy válaszolt, hogy bár szokott adakozni, s rendszeresen tesz felajánlásokat - orvosi hivatásából eredően elsősorban beteg gyerekek javára -, "ennek mértéke és gyakorisága nem tartozik a közvéleményre".
Azt, hogy évente ki mennyit adakozik összesen, még azok sem árulták el, akik pedig amúgy nem tiltakoztak a kérdésfeltevés ellen. Az eseti adományok, felajánlások értéke a beszámolók alapján 50 ezer és 2 millió forint között szóródik. Holló András, az Alkotmánybíróság (AB) elnöke például alkalmanként 50-100 ezer forint körüli, Hiller István kultuszminiszter, MSZP-elnök, illetve Magyar Bálint oktatási miniszter 100 ezer és 1,2 millió forint közötti támogatásokról számolt be. Lamperth Mónika belügyminiszter mintegy 2 millió forintos támogatásról írt, amelynek címzettje egyebek közt a munka közben meghalt rendőrök, tűzoltók és határőrök árváit gondozó - a tárca által is támogatott - alapítvány, illetve a fogyatékos gyerekeket istápoló Somogy megyei Napsugár Gyógypedagógiai Központ. Azt azonban a válaszadó miniszterek kivétel nélkül gondosan elhomályosították, ezekből a támogatásokból mennyit álltak saját fizetésükből, s nem valamiféle hivatali keretből. Kifejezetten az adózott jövedelméből fizetett milliós adományról mindössze Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter számolt be, aki nemrégiben 1,6 millió forintot utalt át madáretetők és -odúk létesítéséhez.
Az egyéni mandátumot szerzett országgyűlési képviselők többsége a leggyakrabban szűkebb pátriájában, saját választókerületében adakozik, illetve vállal védnökséget. A támogatás ritkábban készpénz, általában inkább valamilyen tárgyi adomány - így karácsony táján általában élelmiszercsomagok, kisebb ajándékok -, a címzettek pedig többnyire valamely szociális intézmény lakói. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője például rászoruló gyermekeknek, családoknak, idős embereknek segít ilyen szeretetcsomagokkal. Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője példaként azt említette, amikor egy festmény megvásárlásával járult hozzá egy jótékonysági rendezvény sikeréhez. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnök-frakcióvezetője általában akkor ad ajándékot, ha gyermekekkel kapcsolatos rendezvény védnökének kérik fel. Az anyagi támogatáshoz pedig - csakúgy, mint párttársa, Wekler Ferenc - többnyire azt a formát választja, hogy az ingyen tiszteletjegy ellenére akár több belépőt is megvásárol egy-egy rendezvényre. Wekler - aki vagyonbevallása szerint a tehetősebb képviselők közé tartozik - ugyanakkor azt mondta, elsősorban "a cégei által befizetett szakképzési hozzájáruláson keresztül" pártolja az arra érdemes kezdeményezéseket, magánadakozásáról pedig nem kíván nyilatkozni.
A legvagyonosabbnak tartott képviselő, Kapolyi László (MSZP) elsősorban a - legjelentősebb vállalkozása nevét viselő - System Consulting International Alapítványon, illetve a nehéz helyzetben lévő diákok tanulását segítő Kelemen Gyula Alapítványon keresztül nyújt támogatásokat. A két alapítványnak a képviselő elmondása szerint vállalkozása - mint a System Consulting Rt. mérlegadatai is alátámasztják - évente mintegy 60-70 millió forintot utal át. Ugyanakkor magánvagyonából Kapolyi elsősorban a határon túli magyarokat felkaroló Rákóczi Szövetséget segíti. Céges, illetve személyes jövedelméből fizetett összes felajánlása így éves szinten megközelíti a 100 millió forintot.
A politikusok adózott jövedelméből felajánlott pénzbeli támogatások értéke - talán csak Kapolyit leszámítva - általában nem lehet túl nagy. Legalábbis erre enged következtetni, hogy többségük már azt is nagydobra veri, ha 100 ezer forinttal támogat például egy iskolát, karitatív szervezetet. Így történt ez például akkor, amikor az Európai Parlamentbe jutott honatyák közül néhányan átmenetileg két fizetést kaptak, s az egyikről - kellően nagy nyilvánosság közepette - lemondtak. De előszeretettel választják a politikusok a támogatásnak azt a formáját, hogy valamilyen személyes tárgyukat ajánlják fel árverésre. Így tett például Áder János, a Fidesz-MPSZ frakcióvezetője, amikor nemrégiben internetes licitre bocsátotta azt a futball-labdát, amelyet az aranycsapat tagjai - Grosics Gyula, Buzánszky Jenő és az akkor már nagybeteg Hidegkuti Nándor - láttak el kézjegyükkel még 2001-ben, és az árverésen befolyt összeget (közel negyedmillió forintot) felajánlotta a választókerületében lévő, a csornai II. Rákóczi Ferenc Katolikus Közoktatási Központ tehetséges fiatal sportolóinak. Orbán Viktor ex- és Medgyessy Péter akkor még hivatalban lévő miniszterelnök pedig - más politikusok mellett - karórát küldött az egyik kereskedelmi rádió által szervezett tavalyi árverésre, amin végül 10 millió forint jött össze a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára.
A politikusok, állami vezetők többsége nem állít fel limitet arra, évente hány szervezetnek ad támogatást, s hány rendezvényen vállal védnökséget. A beszámolók alapján a legaktívabb védnökök közé tartozik Hiller és Kóka. Mádl Ferenc köztársasági elnök általában hivatalából eredően fővédnöke egy-egy fontosabb társadalmi eseménynek: többnyire az ő oltalma alatt futnak a centenáriumi sorozatok (2003-ban a Neumann János-, az idén a Balassi Bálint-év) vagy például a filmesek országos seregszemléje, illetve egy sor tudományos konferencia (Göncz Árpád exállamfőnek is vannak olyan fővédnöki megbízatásai, amelyek még az aktív államfői időszak hagyatékai - Bibó Közéleti Társaság, Magyarország Európában Alapítvány -, ma már például egy nyelvi vetélkedő, illetve diákexpedíció feletti védnökség is belefér a tudori repertoárjába).
A pártfogolt rendezvények nagy részén a védnökök többsége csak lélekben - például egy köszöntőlevéllel - van jelen, Gyurcsány például a neve alatt futó eseményeknek csak a 15 százalékán vesz részt személyesen. Szili viszont csupán akkor vállal el egy felkérést, ha előreláthatólag meg is tud jelenni a rendezvényen. Ezt az AB elnöke is fontosnak tartja, ezért is limitálja, hány védnökséget vállal el évente: kettőt - nem többet, és nem kevesebbet. Holló mellett sokan mások is kikötik, hogy csak olyan rendezvényt vesznek pártfogásukba, amelynek a tematikája a szakmai profiljukba vág. Így dönt például Lomnici Zoltán, az LB-elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész és több miniszter is, köztük az októberben hivatalba lépett Petrétei József igazság- és Rácz Jenő egészségügyi miniszter is. Csizmár Gábor munkaügyi miniszter teret enged a személyes kötődéseinek is - például ha egykori iskolája kéri fel -, Persányi viszont nemrégiben egy szülész-védőnő konferenciához is a nevét adta. Szerinte még hasznos is, ha a politikus legalább a védnökségekkel időnként kizökken a szorosan vett mindennapi munkájából.
A miniszterelnök viszont szinte kizárólag jótékonysági rendezvények védnökségét vállalja el. "Nem teszek fontossági sorrendet a társadalmi ügyek között, nincsenek fontos, fontosabb és kevésbé fontos civil rendezvények" - vallja Gyurcsány, hozzátéve, azt azonban mérlegeli, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeit érintő kezdeményezésről legyen szó. A felkérések elfogadásában - levele szerint - egyáltalán nem számítanak a személyes kapcsolatai, azt viszont lényeges szempontnak tartja, hogy csakis olyan eseményhez adja a nevét, amely minden szempontból feddhetetlen. Ezért a Miniszterelnöki Hivatal komoly gondot fordít a támogatásra érdemes kezdeményezések előzetes leinformálására.
Viszonzást, ellenszolgáltatást - akár anyagi természetű, akár szimbolikus volt a támogatás - az érintettek bevallása szerint még senki nem kapott. Legföljebb annyi történt, hogy a szervezők egy kiadvánnyal, emlékplakettel köszönték meg, hogy a híresség a maga eszközeivel hozzájárult az adott esemény színvonalának emeléséhez. Lamperth Mónika viszont már annyi emléktárgyat - vázát, kézimunkát, tollat - kapott, hogy abból, mint mondta, akár már kiállítást is rendezhetne. De a legjobban annak örül, hogy többnyire virágcsokrot kap, s ez neki "mint nőnek is jólesik".
DOBSZAY JÁNOS