Medián: pártok és politikusok népszerűsége

HVG

A szavazóközönség január elején mért rendkívül alacsony, mindössze 47 százalékos részvételi hajlandósága egy feltételezett "most vasárnapi" választáson majdnem beállította a ciklus eddigi rekordját: a 2002-es választás óta csak tavaly júliusban volt ennél is alacsonyabb (44 százalék) a magukat biztos szavazónak mondók aránya (HVG, 2004. július 31.).

A hasonlóság aligha véletlen: a felmérés akkor is pár héttel azt követően készült, hogy egy tényleges voksolás csaknem érdektelenségbe fúlt - akkor nem népszavazás, hanem az EP-választás iránt mutatott meglehetős közönyt a lakosság a 38,5 százalékos részvételi aránnyal. Egy-egy ilyen kiábrándító eredmény aztán mintha átmenetileg legitimálná a politikától való elfordulást: a jelek szerint ilyenkor a szokottnál kevesebben érzik úgy, hogy valamiféle társadalmi elvárásnak kell megfelelniük, amikor egy kérdezőbiztosnak válaszolnak.

Pedig a kampányzaj elültével mintha egy kicsit fellélegzett volna a társadalom: tavaly június óta most először haladja meg az egyharmadot azok aránya, akik szerint az országban "általában véve jó irányban mennek a dolgok" (lásd ábránkat). A jó irányt észlelők aránya októberről januárra még az ellenzéki szavazók körében is több mint a kétszeresére (8-ról 18 százalékra) nőtt, miközben a helyzetet mindig is rózsásabbnak látó kormánypártiak még derűlátóbbak lettek (októberben 61, most 68 százalék). Az elmúlt hónapokban a kifejezetten politikai természetű elégedetlenség is mérséklődött valamelyest: a kormány teljesítményét jónak vagy nagyon jónak tartók aránya az elmúlt nyáron tartósan 29 százalék volt, októberben 33, november-decemberben 37 százalék, majd most januárban 41 százalékra nőtt. E mutató értéke 2003 júliusa óta mostanáig egyszer sem haladta meg a 40 százalékot.

HVG

Az új kormány iránti bizalom enyhe emelkedése nem hozta magával a vezető kormánypárt támogatottságának tartós növekedését. Az elmúlt hónapok politikai közhangulatát, különösen a politikailag aktív közönségnek a pártokhoz fűződő viszonyát alapvetően a kettős népszavazás kampánya, annak dinamikája határozta meg. Novemberben, amikor még csak a Fidesz-MPSZ álláspontja lehetett egyértelmű a közvélemény számára, az ellenzéki párt szavazói a többieknél jóval aktívabbak mutatkoztak mind a népszavazás, mind pedig egy "most vasárnapi" parlamenti választás tekintetében. Így a két nagy párt közötti olló, amely a Gyurcsány-kormány megalakulása után zárulni látszott, ismét tágabbra nyílt. December elejére viszont az MSZP álláspontja is világosabbá vált, és ennek hatására a nagyobbik kormánypárt szimpatizánsainak aktivitási szintje beérte a fideszesekét. Ennek következtében a "biztos" szavazók körében novemberben mért 12 százalékpontnyi Fidesz-előny decemberben a felére apadt.

Ezzel egy időben minden korábbinál magasabbra szökött a pártpreferenciával nem rendelkezők aránya - a teljes népességben 38 százalék nem tudott megnevezni hozzá közel álló pártot, és még a magukat biztos szavazónak mondók körében is 19 százalék válaszolt így a Medián kérdezőbiztosainak. A népszavazási kampány hajrájában elhangzó érvek, illetve a népszavazás eredménye a jelek szerint inkább az ellenzéki szavazókra volt elbizonytalanító hatással, ez azonban átmenetinek bizonyult. A kampány által kavart indulatok elültével a "bizonytalanok" számának csökkenése a Fidesz-MPSZ szavazótáborának újbóli megerősödésével járt. Ez azonban nem a Gyurcsány-korszak kezdete előtti arányok helyreállítását jelenti, hanem nagyjából a novemberi erőviszonyok reprodukálását. Figyelemre méltó fejlemény, hogy a Fidesz-MPSZ megerősödése nem jár az MSZP gyengülésével, viszont az őszi-téli politikai folyamatok tovább koptatták mind a kisebb parlamenti erők, mind pedig a parlamenten kívüli pártok támogatottságát - az utóbbiaknak januárban egyáltalán nem volt kimutatható "biztos" szavazójuk.

HVG

Miközben a kis pártok gyengélkednek, legismertebb politikusaik nem szerepelnek rosszul - különösen igaz ez az SZDSZ-re, amelynek több vezetője is népszerűbb lett, mint három hónappal ezelőtt volt. Ha ezt nem lehet is elmondani Demszky Gáborról, annyi megállapítható, hogy januárra megállt a főpolgármester több hónapos "zuhanórepülése". Kuncze Gábor pártelnök eközben alig marad el a dobogós helyezéstől. Az élen álló Dávid Ibolya MDF-elnök pártja belső konfliktusai következtében kénytelen volt számottevő veszteségeket elkönyvelni, ennek ellenére őrzi vezető helyét, bár Mádl Ferenc köztársasági elnök csak hajszállal van mögötte. A harmadik helyet továbbra is Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke őrzi, aki - legalábbis a népszerűségi listán - tovább erősítette pozícióját az MSZP leginkább közkedvelt politikusaként is.

Ebben a versenyben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök követi, aki stabilizálta helyzetét a legismertebb politikusok középmezőnyének elején. Természetesen az ő mindenkori megítélése Orbán Viktor Fidesz-elnökéhez mérve vált ki különös érdeklődést: a kettejük között a korábbi miniszterelnök javára fennálló különbség az elmúlt negyedév során 2 százalékpontra zsugorodott. A szoros verseny számai mögött érdekes különbség mutatkozik abban, melyikük mennyire megosztó személyiség: Gyurcsányt valamivel többen (24 százalék) fogadják el az ellentáborban, mint Orbánt (18 százalék). A mostani miniszterelnök egyebek között ebben különbözik elődjétől: Medgyessy Péter másfél évvel ezelőtt is, amikor pedig 57 pontos "tetszési indexével" még a negyedik legkedveltebb politikusnak számított, mindössze az ellenzéki szavazótábor 15 százalékának a rokonszenvét élvezte.

HVG

HVG