© Vörös Szilárd |
A Fidesztől szokatlan zavar jele volt az a - jobboldali sajtóban is megszellőztetett - polémia, ami azért robbant ki, mert az Áder János vezette frakcióban többen is zokon vették, hogy a pártelnök egy bizalmi emberén - Meszleny László kommunikációs igazgatón - keresztül gyakorlatilag saját hatáskörébe vonta a párt kommunikációjának irányítását. A nyilvános megjelenések koordinálásában a Szentkirályi utcai székház sajtóosztálya meghatározó szerephez jutott, amit azért nyeltek le különösen nehezen a frakcióban, mert úgy élték meg, a pártközpont ezzel a lépéssel leértékelte a képviselőcsoportban, illetve mellette dolgozók munkáját, akik korábban a legtöbbet tették azért, hogy a Fidesz-MPSZ a 2002-es választási vereség utáni offenzív médiapolitikával visszaszerezze elsőségét a népszerűségi listákon.
A kommunikációs "válságon" rövid időn belül úrrá lett az elnökség. Döntés született például a többszereplős szóvivői modell létrehozásáról, Rogán Antal pedig - aki már a tavalyi európai parlamenti (EP) választásokra való felkészülésben is fontos szerepet kapott - kampányfőnökként irányítja majd a 2006-os választások előkészítését, míg Gyürk András "nemzetközi kampányfőnökként" felel azért, hogy a párt nézetei torzítatlan formában jussanak el külföldre. Csakhogy ami kifelé gyorsan orvosolható kommunikációs problémaként jelent meg, valójában orientációs problémák halmaza, amiből a kiutat még nem pontosan látják a pártban. Mindez persze szorosan összefügg az ellenfél, az MSZP megváltozott "mozgásával".
Gyurcsány miniszterelnökségével szertefoszlott az az illúzió, hogy 2006-ban különösebb erőfeszítések nélkül is a Fidesz-MPSZ ölébe hullik majd a választási győzelem. Már senki nem tartja "lottóötösnek" a tavalyi kormányfőcserét, noha egyöntetű vélemény a Fideszben, hogy Gyurcsány keskeny pallón egyensúlyoz, s akár egy kisebb gazdasági megrendülés, illetve egy, a kormánypártokon belüli elégedetlenségi hullám elsodorhatja. Orbánék ezért egy olyan forgatókönyvet sem tartanak kizártnak, hogy Gyurcsány - helyzete stabilizálása érdekében - 2006-ig formálisan is átveszi az MSZP irányítását Hiller Istvántól, s ezzel a Fidesz kommunikációjában ismét teret kaphat az az üzenet, hogy az MSZP súlyos válságba került (lásd Kölcsönös segítségnyújtás című írásunkat).
© Túry Gergely |
A pártelnöki és a kormányfőjelölti funkció tervezett szétválasztása (az utóbbit természetesen Orbánnak tartva fenn) a soron következő, valószínűleg májusi kongresszuson ugyanakkor aligha jelentene térvesztést a jelenlegi pártelnök számára. Utódának, bárki legyen is az, egyedüli feladata, hogy Orbán mögé sorakoztassa fel a pártot (a lehetséges elnökutódként eddig felvetődött nevek között van a rendkívüli szervezőképességekkel megáldott politikus hírében álló Kósa Lajos debreceni polgármester, Áder János frakcióvezető, Varga Mihály volt pénzügyminiszter, illetve Pokorni is, bár utóbbi a hírek szerint nem vállalná az újbóli elnökséget).
A jelenlegi pártvezér pusztán kormányfőjelöltként történő szerepeltetése alkalmas eszköznek tűnik az olyan - gyakran már a táboron belülről is elhangzó - vádak kivédésére is, hogy a hajdan kiváló vitakészségével brillírozó Orbán az utóbbi időben intellektuálisan elpuhult, és menekül az éles vitahelyzetek elől. Ugyanakkor - mint azt a pártelnök környezetéből is megerősítették - Orbán egy percig sem gondolta komolyan azt a nemrégiben a Nap-keltében elhangzott "elszólását", miszerint: "Nincs már nekem olyan sok hátra a politikában."
A rezignált Orbánt festő kép valójában köszönő viszonyban sincs a valósággal. A pártelnök - aki nem csupán kormányon, de láthatóan az ellenzékben is szakított a parlamentre szűkülő politizálással - a 2006-os választásokra való felkészülés jegyében a színfalak mögött iszonyatos tempót diktál. A párt számára így most kifejezetten előnyös, ha úgy tűnik fel, Orbán válságban van, hiszen csak pozitív hozadéka lehet, ha a másik oldal későn kap észbe.
A Fidesz választókerületi elnökei - akik a párt potenciális képviselőjelöltjei - hatalmas nyomás alatt dolgoznak, folyamatos teljesítménykényszer nehezedik rájuk. A pártközpont mindent mér, amit tud: a taglétszám bővülését, a rendezvények szervezésében, helyi kezdeményezésekben nyújtott aktivitást. Legutóbb a budapesti XVII. és XX. kerületi szervezetet oszlatta fel a Fidesz országos választmányának elnöksége, mert tunyának találta őket. A feszült légkört jelzi az is, hogy - mint név nélkül nyilatkozó forrásaink elmondták - a korábban erős belső szolidaritás megbomlott, általánossá vált a bizalmatlanság. Paranoiás félelmek jelentek meg: régi ismerősök kérik egymástól, hogy beszélgetés közben a másik vigye ki a szobából a mobiltelefonját, mert félnek a lehallgatástól, illetve attól, hogy egyikük rögzíti a beszélgetést.
A választókerületi elnökök feje fölött Damoklesz kardjaként lebeg, hogy bármikor leválthatják őket. Jelenleg a 176 választókörzet mintegy 10 százalékában vannak függőben személyi ügyek. Ezek között, úgymond, több minőségi csere van, de akad olyan is, ahol eleve provizórikus elnököt neveztek ki arra az esetre, ha a Dávid Ibolyával szembekerült MDF-es képviselők "megtérnének". Most úgy tűnik, ez be is következik, Balsai István például újra a II. kerületben indulna a Fidesz-MPSZ támogatásával.
© Müller Judit |
Az MSZP által kikényszeríteni akart Orbán-kép ellen - miszerint ő a nagy megosztó - viszont küzdeni akarnak. Ezért is fogadta el a pártelnök Gyurcsány február 3-ára, négypárti megbeszélésre szóló invitálását a második nemzeti fejlesztési tervről.
A Fideszben azzal számolnak, 2006-ban nem lesznek annyira elkényeztetve, mint a tavalyi EP-választásokon, amikor az MSZP nem tudta elegendő arányban mozgósítani híveit. Ha tehát jövő tavasszal összejön egy 65-70 százalékos választói részvétel, akkor a Fidesznek a másfél milliónyi biztos szavazója mellé, amelyik már "megvan" (az EP-választáson rájuk voksolt, és a népszavazáson is a párt által képviselt "igeneket" támogatta), további mintegy 1 millió, pártpreferenciájában bizonytalan szavazót kell megnyernie. Ennek leghatásosabb eszköze pedig - most így látják -, ha közvetlenül szólnak a választókhoz.
A Fidesz-vezetés - amely már tavaly felvette a kapcsolatot például Jacques Chirac, George W. Bush, illetve az Európai Néppárt kampánycsapataival - azt sem tartja kizártnak, hogy Orbán - akárcsak tavaly Bush - alulmaradhat például egy televíziós vitában, de ha például személyes találkozók, illetve "levelezés" útján sikerül a szétszórt (elsősorban vidéki) bázisát voksolásra bírnia, pártja akár fölényes győzelmet is arathat. A célközönségnek szánt üzenetek kiválasztását elsősorban a havi rendszerességgel készülő reprezentatív vizsgálatokra alapozzák. Ezekben nemcsak a párt pillanatnyi népszerűségét mérik, hanem azt is, hogy egy-egy konkrét ügyben milyen véleményeket, igényeket fogalmaznak meg a választók. Ezekből aztán egészen a helyi szintekig lebontott feladatok fogalmazódnak meg.
A konkrét, kézzelfogható ügyek felkarolásán túl a párt arra is törekszik, hogy a politika szimbolikus terepein is fokozza a jelenlétét. Ez jelenti egyfelől egy új, ma még nem pontosan körvonalazódó jövőkép felvázolását, amelynek segítségével a párt élesen megkülönböztetheti magát a "Fidesz témáit" - otthonteremtés, munkahely, biztonság - "lenyúló" baloldaltól. Másfelől olyan új, illetve elfeledett ünnepek, hagyományok felélesztését is tervezik, amelyek érzelmi úton segítik az azonosulást, végső soron pedig a mozgósítást. Utóbbiak sorába illeszkedik például az e hét szombatján megrendezendő, Krúdy Gyula által jó száz éve egy novellában "megénekelt" Duna-parti disznóvágás.
DOBSZAY JÁNOS