 HVG |
Alig több mint fél évvel a 2006-os országgyűlési választások előtt változóban van a társadalom hangulata; talán az egyetlen dolog, ami hosszú hónapok óta lényegében változatlan, a szavazópolgárok alig 50 százalékos részvételi hajlandósága egy feltételezett "most vasárnapi" választáson. Négy évvel ezelőtt, az előző ciklus hasonló időszakában a szavazásra jogosultak átlagosan 61 százaléka mutatkozott késznek arra, hogy az urnákhoz járuljon. A mérsékelt érdeklődéssel a pártok is tisztában vannak, és nyilván ez a felismerés magyarázza a korai kampánykezdetet, amelynek minden szereplő esetében elsődleges célja a saját szimpatizánsi kör elkötelezettségének erősítése, a mozgósítás. Ebben a tekintetben az elmúlt hetekben az MSZP tűnt eredményesebbnek: miután a nyári hónapokban rendre a Fidesz-MPSZ hívei körében volt jóval magasabb a szavazási hajlandóság, most októberben a két nagy párt egyaránt potenciális szavazótáborának 63 százalékát tudja mobilizálni. Ez a magyarázata annak, hogy ebben a hónapban már a választani tudó "biztos" szavazóknál is zárult az olló: július-augusztusban ebben a körben még 17 százalékpont volt a Fidesz előnye, ami aztán szeptemberben 9-re, októberben pedig már 4-re olvadt.
 HVG |
Ezek a számok persze mindig elég nagy bizonytalanságot hordoznak, hiszen (különösen ilyen mérsékelt részvételi kedv mellett) csak viszonylag kis népességcsoport, jelenleg az összes megkérdezett alig négytizedének válaszain alapulnak. Ezért hasznos időnként nagyobb merítéssel nyert adatokat szemügyre venni - a Medián kérdezőbiztosai októberben két egymást követő héten a megszokottnál kétszer több, összesen 2400 szavazókorú állampolgárt faggattak ki politikai álláspontjukról. Ekkora minta már megbízható adatokkal szolgál az egyes szavazótáborok szociológiai-demográfiai összetételéről is. Ebben a tekintetben nem történt nagy átrendeződés: a Fidesz-MPSZ előnye az MSZP-vel szemben majd' minden társadalmi csoportban csökkent ugyan, de a főbb megkülönböztető jegyek változatlanul kimutathatók. Nem szűnt meg például a generációs törésvonal: a fiatalabb korcsoportokban továbbra is határozottan vezet a Fidesz (szavazóinak átlagéletkora júliusban és októberben is 43 év), míg az 50 fölöttiek körében növelte előnyét az MSZP (szavazóinak átlagéletkora júliusban és októberben egyaránt 51 év). A két nagy szavazótábor szociális összetétele is jelentősen különbözik: a nagycsaládosok, a többgyerekesek, továbbá a kis jövedelműek között lényegesen nagyobb arányban vannak ellenzéki szavazók, mint kormánypártiak. Egy fontos dimenzió, az iskolai végzettség tekintetében viszont az elmúlt hónapokban fokozatosan eltűnt az az éles különbség, amely a diplomások körében a Fidesz javára korábban kimutatható volt.
Gyurcsány utólérte Orbánt (Oldaltörés)
 HVG |
A két nagy szavazótábor fokozatos kiegyenlítődése arra is hatással van, ahogy a közvélemény az esélyeket latolgatja. A nyáron még nagyjából kétszer annyian valószínűsítették a fiataldemokraták választási győzelmét, mint ahányan a szocialistákét - mára ebben a tekintetben a Fidesz-fölény felére-harmadára csökkent. Ez elsősorban abból adódik, hogy újra jelentősen erősödött az MSZP-szavazók önbizalma: körükben július óta 65-ről 76 százalékosra nőtt a győzelemre számítók aránya (miközben a Fidesz szavazói némi elbizonytalanodás ellenére még mindig magabiztosabbak, hiszen 86 százalékuk valószínűsíti pártja sikerét).
Az éleződő verseny megmutatkozik a politikusok megítélésének változásában is. A legnagyobb figyelem valószínűleg a mostani és a korábbi miniszterelnök különmérkőzését övezi, amelyben októberre döntetlen körüli helyzet alakult ki. A legismertebb politikusok húszas népszerűségi listáján Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor is a középmezőny elején foglal helyet, a Fidesz-elnök júliusban még 9 pontos előnye októberre 1 pontra szűkült.
Ekkora különbség sincs akkor, ha az emberek közvetlenül arra a kérdésre válaszolnak, hogy a két rivális közül ki alkalmasabb miniszterelnöknek: Orbán előnye Gyurcsánnyal szemben szeptemberben még 7 százalékpont volt, míg most mindkettőjükre 42-42 százalék "szavaz". Természetesen a két nagy tábor szinte egy emberként zárkózik fel a saját vezéralakja mögé, de érdekes lehet, hogy melyikük felé hajlanak azok, akiknek nincs kedvenc pártjuk. Nos, egyelőre az ő válaszaik sem segítenek az előrejelzés finomításában, hiszen ebben a körben is, amelyet bizonytalanoknak szoktunk nevezni, és amelyik nagy valószínűséggel eldöntheti a választásokat, hajszálra azonos (29 százalékos) arányban választják a két várható miniszterelnök-jelöltet - és persze nagy részük (42 százalék) nem tud dönteni közöttük.
Miközben a korábbi és a mostani miniszterelnök a népszerűségi lista hatodik-hetedik helyén áll, két kevésbé megosztó (bár korábban rivális) közjogi tisztségviselő egyértelműen dobogós helyezett. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke - legalábbis a nagyközönség szemében - negyed év alatt kiheverte a köztársaságielnök-választási fiaskót, és statisztikailag számottevő mértékben növelte népszerűségét. A köztársasági elnök, Sólyom László viszont mára kétségtelenül és kimagaslóan a legnépszerűbb politikai szereplő Magyarországon, és bár a jobboldal egyértelműen a magáénak érzi, hiszen a Fidesz-szavazók 79 százaléka támogatja, a baloldal sem utasítja el: az MSZP-szavazók 65 százaléka mondja róla, hogy a jövőben is szívesen látná "fontos politikai szerepben".
HANN ENDRE
