"Magyar Tutanhamon-leletként" emlegetik a víz alatti régészek köreiben azokat a hajóroncsokat, amelyeket egy nemrégiben Esztergom és Szob között talált iszkábaszeg alapján kezdtek - eddig eredménytelenül - keresni. Mint azt a HVG-nek Tóth János Attila, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) munkatársa elmondta, ezzel a négy-ötszáz éves eszközzel hajók tömítését rögzítették egykoron a deszkák közé. Mindez azért fontos, mert úgy tudni, 1526-ban a Mohácsnál elesett II. Lajos király özvegye, Mária királyné saját és az egyház értékeivel hajókon indult meg a Dunán Pozsony felé, ám Esztergom környékén egy rajtaütés során két, kincsekkel megrakott gálya is elsüllyedt. A hajókat amatőr kincsvadászok mindeddig sikertelenül keresték, ám a mostani lelet (bár idén ősszel a KÖH munkatársai sem találták meg a hajót) jó esélyekkel kecsegtet a következő szezonra.
Kevésbé szenzációs, ám kézzelfogható eredményeket a Dráván, Drávatamási térségében tudnak felmutatni a szakmabeliek. A horvát határnál közel harminc, egyetlen farönkből kifaragott török kori lélekvesztőre, úgynevezett bödönhajóra bukkantak. Európa leggazdagabb ilyen leletegyütteséről azt feltételezik, hogy egykor pontonhídként szolgálhatott a Dráván.
Egy tavaly Paks közelében feltárt, nagyjából négyszáz éves, akkori mértékkel óriásinak mondható (közel 28 méter hosszú és 8 méter széles) folyami kereskedelmi dereglye is átalakíthatja a szakmai gondolkodást. A szakmában tudományos eseményként számon tartott leletről ugyanis kiderült, szokatlanul összetett a szerkezete, és többször javítgatták is, vagyis úgy tűnik, nemcsak egy útra használták. Márpedig a kutatók eddig úgy tudták, akkoriban a dunai áruszállítást végző dereglyéket az utolsó állomásnál szétszedték, és eladták épületfának.
Mindezeknek azért is lehet nagy jelentőségük, mert "Magyarországon alig néhány éve vettek új lendületet a víz alatti régészeti kutatások" - állítja a már idézett, búvárként és régészként is szakembernek számító Tóth János Attila. Pedig voltak történeti előzmények: a 19. század végén - nagyjából egy időben az első görögországi nehézbúvár-missziókkal - az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete is végzett már Ljubljana mellett folyami feltárásokat. Bár az 1950-es évektől Magyarországon is elterjedt a könnyűbúvárkodás, a régészetben e területet elhanyagolták, talán mert "a pénzhiányon túl a kutatások irányát meghatározó idősebb akadémikusgeneráció sem tartotta ezt fontosnak" - vélekedik Tóth, hozzátéve, hogy a diszciplínát még ma sem támogatja az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram.