Víz a múltra

A kulturális örökség tudatos pusztításával vádolják a teheráni kormányt a dél-iráni Sivand-gát építése ellen tiltakozók. Szerintük a hatalom egyszer s mindenkorra el kívánja törölni a Föld színéről az iszlám kor előtti műemlékeket, és ezért, nem pedig a várható csekély mezőgazdasági haszonért építik meg a gátat. Az utóbbi években több mint száz fontos történelmi lelőhelyet azonosítottak a gát által érintett Bolaghi-völgyben, sőt veszély fenyegeti az UNESCO világörökségi listáján szereplő ősi várost, Paszargadait, valamint a perzsa Kürosz király két és fél ezer éves sírját is (képünkön). Küroszt a 20. században Reza Pahlavi sah még az első világbirodalom kiépítőjeként és a vallási tolerancia hőseként ünnepeltette, ám a Pahlavit megbuktató 1979-es forradalom után Irán fő vallási vezetője, Khomeini ajatollah homoszexuális zsarnokként bélyegezte meg az ókori királyt, és kis híján leromboltatta mauzóleumát is. Az iráni gátvita korántsem egyedülálló: Kínában a monstre Három-szoros erőmű miatt több mint ezer kiemelten értékes régészeti lelőhely kerül víz alá, és csak a leletek töredékét költöztették át. Törökországban és Indiában számolatlanul estek kulturális emlékek a gátépítések áldozatául. Ellenpéldák is akadnak: miután őskori sziklarajzokra bukkantak, 1995-ben Portugáliában végleg leállították a Coa-erőmű munkálatait, pedig már 150 millió dollárt fektettek a projektbe. Egyiptomban az Asszuáni-gát építésekor pedig, a történelemben eddig példátlan módon, 24 óriási műemléket helyeztek át biztonságos területre.