„Október. Egyike azon hónapoknak, amikor nem érdemes tőzsdézni. A többi ilyen: január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, november és december” – írja Mark Twain egyik regényében. Ha a befektetők többsége nem is, de néhányuk biztosan tud azonosulni az amerikai író véleményével, azok mindenképpen, akik 1929, 1987 és az idei év októberében tartották pénzüket részvényekben. A modern tőzsdék történetének e három legnagyobb visszaesése ugyanis erre a hónapra esett.
Ha a babonás befektető emiatt fél az októbertől, megnyugtatására szolgálhat, hogy most már december van, s ilyenkor emelkedésnek kell jönnie, az egyik tőzsdei hiedelem szerint az év utolsó hónapjában az árfolyamok hajlamosak felfelé mozogni. A tőzsdés berkekben Mikulás-rallinak nevezett trend az utóbbi időkben szinte menetrendszerűen érkezett a fejlett világ tőzsdéire. Az eddig 17 decembert megért budapesti tőzsde indexe például az év utolsó hónapjában 14 esetben zárt magasabban, mint november végén, s lapzártakor is pluszban tartózkodik a mutató. A világszerte ismert jelenség azonban aligha van összefüggésben az év végi ünnepekkel, mint az elsőre sejthető lenne. Móró Tamás, a Concorde Alapkezelő Zrt. vezető elemzője szerint elképzelhető, hogy tudatos manipuláció áll a dolog hátterében. Sok vállalati vezető és befektetési alapkezelő ugyanis éves teljesítménye alapján kapja bónuszait és különféle jutalmait, ezért érdekükben áll, hogy részvényeik árfolyama az értékelési időszak végén minél magasabban álljon. Így nem kizárt, hogy az év vége felé szűkülő likviditású piacon a befektetők erőteljes vásárlásaikkal felfelé hajtják az árfolyamokat, így javítva saját portfóliójuk eredményét. Móró szerint azonban ez valószínűleg csak a legenda eredete, a ma már biztonsággal várható Mikulás-ralli inkább egyfajta önbeteljesítő jóslat eredménye: a befektetők a korábbi évek tapasztalatai nyomán emelkedésre számítanak, ezért vásárolni kezdenek, s az így a parkettre érkező tőke felfelé hajtja az árfolyamokat. Hasonlóan látja ezt Faluvégi Balázs, a Bridge Wealth Management Zrt. befektetési vezetője is, aki szerint az év végi futamokhoz a piacok mai mérete mellett kevés lenne a brókerek „bónusztermelő igyekezete”. Annál is inkább, mivel sok vállalat és alapkezelő nem a naptári évet veszi üzleti éve alapjául, hanem év közben, például márciusban zárja könyvelését.
Májushoz is kapcsolódik tőzsdés babona. A gyakran emlegetett „sell in May and go away” (adj el májusban, és utazz el) mondás szerint nyáron a brókerek szabadságukat töltik, ezért nem mozgatják a piacot, csak azok adnak megbízást, akiknek valamiért pénzre van szükségük, és ezért eladják részvényeiket, emiatt viszont a nyári uborkaszezonban rendszerint lefelé csorognak az árfolyamok. És bár statisztikailag nyáron valóban többször esik a tőzsde, mint emelkedik, valószínűleg ma már ez is csak önbeteljesítő jóslat. A mai technikai viszonyok között ugyanis a befektetők többsége szabadsága alatt is figyelemmel kíséri a piacokat.
Sokkal inkább alátámaszthatónak tartja Faluvégi azt a kormányzati ciklusokhoz kötődő feltételezést, miszerint a ciklusok második felében az árfolyamok emelkedésére, míg az első periódusban inkább esésre lehet számítani. Ha ugyanis a kormányok reformot vagy megszorítást akarnak végrehajtani, arra még regnálásuk elején kell sort keríteniük, míg a választások közeledtével mandátumuk meghosszabbítása érdekében sokkal inkább „osztogatással” igyekeznek a választók kedvében járni. Ez a lakossági fogyasztás növekedésén keresztül a vállalati eredmények alakulásán is meglátszik. Az „elnökiciklus-indikátor” Amerikában olyan megbízhatóan működik, hogy 1952 óta az idei a második alkalom, amikor nem jött be. Az első ilyen év az 1985-ös volt, amikor Ronald Reagan elnök második ciklusában borult fel a trend. Az idei év pedig azért lóg ki a sorból, mert a közelmúlt tőzsdei viharai olyan erővel tomboltak, hogy ilyen körülmények között esély sem volt a piacok emelkedésére. Az elmélet Magyarországon is meglehetősen pontosan működik, az eddig lezárt kormányzati ciklusok közül egyedül az 1998–2002-es időszak utolsó két éve volt kivétel, és a jelenlegi ciklus első felében is a várt csökkenés volt tapasztalható.
Szintén meglepő pontossággal működik egy másik amerikai eredetű babona, az úgynevezett Superbowl-indikátor. E szerint ha az amerikaifutball-kupa döntőjét, a Superbowlt egy régen a National Football League (NFL) kötelékébe tartozó csapat nyeri, akkor az adott évben emelkedésre, ha viszont egy volt American Football League-es (AFL) csapat nyer, akkor esésre van kilátás a tőzsdén. (Régebben e két szervezet külön működött saját csapatokkal, később azonban egyesültek.) Az 1967 óta évente megrendezésre kerülő Superbowl történetében eddig a babona 81 százalékos megbízhatósággal működött. Az egyébként nagy amerikaifutball-rajongó Faluvégi úgy véli: az eredmények ellenére hiába keresnénk, nincs összefüggés az amerikai futball győztese és a tőzsdei árfolyamok alakulása között. Az emelkedést jósló NFL-es csapatból több van, mint AFL-esből, így nagyobb eséllyel nyernek. Vagyis mindössze két olyan jelenség párhuzamba állításáról van szó, melyek gyakran fordulnak elő egyszerre, de egymástól teljesen függetlenül.
Ázsiában a számmisztikához kapcsolódnak befektetői babonák. Kínában például negatív hatást tulajdonítanak a 4-es számnak, ezért aztán igyekeznek is elkerülni azt (egyes házakban, szállodákban nincs is négyes szoba vagy negyedik emelet). Ezért a kínai értékpapírpiacokon mindig kritikus pont, amikor valamely index vagy árfolyam a négyszázas vagy négyezres szinthez közelít. 1987-ben például a hongkongi Hang Seng index komolyan visszaesett a négyezres szint elérése után, majd néhány évvel később, 1992-ben a 4444,14 pontos szint – de az is lehet, hogy a Teng Hsziao-ping haláláról éppen akkortájt terjengő, de később alaptalannak bizonyult pletyka – okozott komoly eséssel járó pánikot a tőzsdén. Ugyanakkor a 8-as a kínaiak kedvenc száma, ezért mindent kedvező jelnek vesznek, amiben nyolcas szerepel. (A pekingi olimpiát is emiatt nyitották meg 2008. 08. 08-án este 8 óra 8 perckor.) A nyugati cégek neveit nemigen lehet a kínai írásjelekre lefordítani, ezért azokat többnyire a számokból álló technikai kódjuk alapján szokták azonosítani, és ha e technikai kód nyolcas számot is tartalmaz, azt a kínai befektetők egyből nagyobb hajlandósággal vásárolják meg.
A legfurcsább tőzsdei babona valószínűleg a szoknyadivattal kapcsolatos: a babona szerint ugyanis ha a rövid szoknya a divat a hölgyek körében, akkor a tőzsdén emelkedés (francia eredetű szakkifejezéssel: hossz), míg ha a szoknyák közt a hosszú van divatban, akkor a tőzsdén esés (bessz) várható. A tapasztalatok szerint azonban ez a mítosz éppen ellentétes módon érvényesül, azaz nem a szoknyahossz irányítja a börzét, hanem a tőzsde a szoknya hosszát, ráadásul a hatás is fordított. Válságos időkben a divatot meghatározó trendirodák ugyanis a költségek lefaragása érdekében igyekeznek visszavenni az anyagfelhasználásból – mondta a HVG-nek Horváth Szilvia, a Modart Művészeti Divatiskola oktatási igazgatója. A miniszoknya éppen a hetvenes évek nagy olajválsága idején volt divatban, s napjainkban is a szoknyák rövidülésének lehetünk tanúi.
KOVÁCS KÁROLY