Előszeretettel címkézzük a generációkat, megfeledkezve arról, hogy ami mindenkire igaz, az talán senkire sem. Pláne nem abban a formában, ahogy mantraszerűen ismételgetjük magyarázatként az összes problémára.
Bár egyre több az olyan szakember, aki óva int a generációs általánosítástól, mégis gyakori, hogy korosztályos jellemzőkkel írják le a közel azonos években született emberek millióit – figyelmen kívül hagyva földrajzi, történelmi vagy éppen személyes különbségeket. Vannak jellemzők, amik segítenek egy-egy generáció megértésében, de olyanok is, amik inkább igazságtalan előítéletek.
A baby boomerek tényleg nem képesek haladni a fejlődéssel?
Egész más beletanulni, belenőni vagy beleszületni adott technológia alkalmazásába, de ez nem jelenti, hogy a felnőttként megismert eszközök használatára nem képes valaki. Nyilvánvalóan vannak különbségek aközött (kortól függetlenül is), milyen szinten tud valaki elmélyedni egy-egy eszköz, program, applikáció alkalmazásában, de ebből még nem következik, hogy nincs kedve vagy adottsága a megismeréshez. A baby boomer generáció tagjai – egyéni motivációikhoz mérten – tanulják a folyamatosan megjelenő technológiai újdonságokat (vagy egy részüket), míg a fiatalabbak ezekben, ezekkel élnek. A végeredmény pedig skype-oló nagymamák és unokák sokasága.
Az Y generáció tényleg önző és antiszociális?
Világszerte egyre többen kelnek az 1980 után született Y generáció tagjainak védelmére, és változatos módokon próbálnak rávilágítani arra, hogy a közönyös és narcisztikus jelzők milyen igazságtalanok velük szemben. A Wired publicistája, Clive Thompson már 2014-ben cikkezett arról, hogy azok a szemrehányások, amiket az Y generációnak el kell viselnie a döntésképtelenségéről és az önzéséről, időről időre felbukkantak az előző generációkkal kapcsolatban is. Csak éppen azok voltak korábban kereszttűzben, akik most „igazságot osztanak”. Ma a mobiltelefont okolják azért, mert a fiatalok nem szocializálódnak megfelelően, korábban a számítógépes játékokat, a vonalas telefont, a walkmant vagy éppen a képregényeket hibáztatták. Vagyis éppen azzal ostorozza az X az Y-t, amivel a baby boomer kritizálta az X-et.
A Z generációsok tényleg csak az online térben élnek?
A stafétabotot manapság készül átadni az Y generáció a Z-nek, vagyis pár évig annak a tagjait kell majd dorgálni azért, mert párhuzamos valóságban élnek. Az okokról viszont már kevesebb szó esik. Arról, hogy a Z generáció szülei a háromdimenziós valóságot (értsd: elmenni otthonról) már nem tartják olyan biztonságosnak, mint a korábbi generációk, és ezt a szemléletet adják át a gyerekeiknek, akik így könnyen ragadnak online felületeken (amelyek legalább annyira veszélyesek lehetnek, ha nem kellő körültekintéssel használják őket). Persze itt is érdemes kicsit lelassítani: a Millennial Branding és a Randstad cég is arra jutott a felméréseiben, hogy a Z generáció tagjai – bár belenőttek a technológiai újításokba – fontosnak tartják a személyes kapcsolódást, legalábbis 53 százalékuk így nyilatkozott.
A szkeptikus X tényleg sokat akadékoskodik?
Az örök elégedetlenek, akiknek semmi sem elég jó. Az idősebbek és a fiatalok kötözködőknek tartják őket, míg – hasonló általánosítással élve – az X-ek inkább pragmatikusnak címkézik magukat. Elnevezésük Douglas Coupland 1991-es novellájából ered, és az anti-establishment szemléletből (is) fakadó cinizmussal írták le őket jó sokáig. Valami olyasmivel, ami a legtöbb fiatal sajátja. Időközben viszont ez a nemzedék is felnőtt, gyereket nevel, gondoskodik a szüleiről, és sajátos, felelősségteljes hidat képez a baby boomerek és az Y digitális nemzedéke között – ahogy a negyvenet betöltő nemzedékről könyvet író Tiffanie Darke fogalmazta meg a BBC-nek 2017-ben. Coupland ugyanebben a cikkben arra a kérdésre, hogy mit lát az X-ek jövőjében, azt mondta: „Egy üveg jó Pinot Gris, kényelmes ágy, jó wifi, és senki sincs körülöttük, aki idegesíti őket.”
A virtuális valóság alfái tényleg magányosak lesznek?
A digitális kor gyermekei, a 2010 után született alfák még nagyon kicsik ugyan, de már komoly prognózisok születnek arról, milyen nemzedékre készüljön fel a világ – és a piac. Már most arról cikkeznek, hogy mivel ők leginkább a virtuális térben érzik majd otthon magukat, ők lehetnek a legmagányosabb generáció, miközben a digitális tér adta tanulási, fejlődési lehetőségeket fogják kihasználni. Ahogy eddig minden generáció tagjai, az alfáé is biztosan hasonló utat járnak be a fejlődésben, mint a szüleik és a nagyszüleik, és higgyük el, hogy rácáfolnak majd azokra az előfeltevésekre, amelyek bizalmatlanságot mutatnak irántuk.
Kovács Andrea cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Business 2019/2-es számában olvasható el.
Miért érdemes a generációkat nem a múlt, hanem a jövő alapján definiálni? Mit tehetnek az egyes nemzedékek, hogy fenntartható világban éljünk? Nemes Orsolya generációkutató szerint a modern, innovatív, kreatív oktatási modellek segítségével leszünk képesek arra, hogy rugalmasan reagáljunk a bizonytalanságokkal teli jövőre. Generációs mítoszok című könyvét itt rendelheti meg kedvezménnyel.
David Zucker, a Naked Gun rendezője biztosan nem nézi meg a Liam Neesonnal készült negyedik részt, mert az szerinte ötlettelen másolat lesz csupán. A ZAZ-trió egyharmadával Leslie Nielsen fingógépéről, a pilótás pedofilpoénokról, a Top Secret bukásáról és O.J. Simpsonról is beszélgettünk. És persze a Csupasz pisztoly 4-ről, amiből kihagyták.
Nem világos, hogy a leginkább szablyacsörgetésnek tekinthető kereskedelmi háború átmegy egy langymeleg állapotba, vagy augusztus elsején totális káosz lesz a vége.
Vajon eljön az idő, amikor a boltok nekünk fizetnek majd azért, hogy náluk vásároljunk? Nem tudni, de tény, történelem során volt néhány furcsa példa arra, mi miért került kevesebbe és ennek mi lett a következménye. Elek Péter hozott is párat a Duma Aktuál közönségének.
