Nehéz időkben a nevetés a legjobb orvosság, de Észak-Koreában az emberek nem viccelődnek olyan gyakran, mint Dél-Koreában vagy más fejlett országokban - meséli a Kérdezz meg egy észak-koreait! című könyv szerzőjének Jun Mina, aki katonaként 2010-ben szökött meg Észak-Koreából, és azóta Szöulban tanul. Mint arról már cikksorozatunk korábbi részében rámutattunk: az észak-koreaiakat túlságosan lefoglalják az élet nehézségei ahhoz, hogy csak úgy pihenjenek és nevetgéljenek.

De azért nem minden a sírás-rívásról szól, ők is szeretnek viccelődni. Hiába sújtja őket szegénység és depresszió, egész életükben mégsem lehetnek nyomorúságosak - a nevetés olykor a legfurcsább szituációkban szabadul el.

Katonának állt háziállatok és éhes szájat betömő gyógyszer

Jun Mina elmesél például egy történetet egy távoli idős rokonáról, aki egy kecskét és egy disznót nevelgetett. Egy nap néhány katona belopakodott a pajtájába, és ellopta az állatait. Amikor rokona a keresésükre indult, egy cetlit talált, rajta ezzel az üzenettel:

„A haza védelme a világ legszentebb hivatása. Úgy hiszem, a disznó helyesen döntött, ezért követem őt. Üdvözlettel, a Kecskéd.”

Jun Mina szerint a szürreális eset háttere az lehetett, hogy a katonák először a disznót vitték el, és csak később jöttek vissza a kecskéért is. Valószínűleg furdalta őket a lelkiismeret az idős férfi meglopása miatt, és ezzel az üzenettel próbálták igazolni a tettüket. A férfit felkavarta az incidens, de - ellentétben azzal, amit az emberek nagy része tett volna - szépen összehajtogatta az üzenetet, és a zsebében tartotta. Ha bárki érdeklődik a disznója meg a kecskéje felől, azt mondja majd, hogy az ő alapos politikai nevelésének hatására beálltak a hadseregbe.

Az észak-koreaiak gyakran igyekeznek azzal elhessegetni a balsorsukat, hogy gúnyt űznek belőle. Mina egy másik történetében egy bőrproblémákra gyógyszert áruló piaci árus így reklámozta teli torokból portékáját: „Erre, erre! Csodaszer a feltört sarokra!”. Amire egy másik nő azzal válaszolt: „Ezekben az éhes időkben folyton ki akar nyílni a szám, hogy ételt kérjen. Esetleg erre is van orvosságod?” A tömeg dőlt a röhögéstől, mindenki átérezte a nő bánatát és frusztrációját.

A férfiak "becézése"

A fejadagrendszer összeomlása utáni egyik jelentős változás az volt, hogy a férfiak és a nők státusa felcserélődött, ugyanis immár a nők tartották el a családot a piacon megkeresett pénzükkel. Ahogy a férfiak lassan elveszítették a családfő szerepét, olyan beceneveken kezdték emlegetni őket, mint „a nappali villanykörte”, „a mindenható zár” vagy „a vau-vau”.

A nappali villanykörte vicces utalás arra, hogy a férfi éppoly használhatatlan, mint egy villanykörte nappali világosságnál. A mindenható zár abból indul ki, hogy egy családos férfinak legalább a tolvajokat távol kell tudni tartania a háztól. Észak-Koreában azonban mindegy, milyen erős és masszív zárat szerel az ember a kapujára, nem tudja teljesen megvédeni az otthonát a tolvajoktól. Tehát a férfiakat azért nevezik „mindenható zárnak”, mert ha egész nap otthon ülnek, legalább a házat meg tudják védeni. „A vau-vaunak” hasonló jelentése van, ez a házőrző kutyákhoz hasonlítja őket.

Mina szerint ezeket a vicceket és humoros történeteket az ember akkor élvezi igazán, amikor még fiatal, és kevésbé nyugtalankodik a jövő miatt. Mert még a legjobb poén is erejét veszti, ha az embert állandó aggodalom gyötri.

A fenti cikk Daniel Tudor Kérdezz meg egy észak-koreait! című könyvének szerkesztett részlete.

Ki vezethet autót Észak-Koreában? Mit tud az átlagember a fogolytáborokról? Nyaralhatnak az észak-koreaiak? Kritizálják-e a Kimeket a zárt ajtók mögött? Daniel Tudor disszidensekkel készített interjúk alapján mutatja be, hogyan élnek, dolgoznak, szeretnek és tanulnak a hétköznapi emberek Észak-Koreában. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.