Csak nyugalom. Évszázadokon át belénk nevelt társadalmi elvárásokról beszélünk. A fiúk fiús dolgokat csinálnak, mint például kisautókat tologatnak, a lányok pedig az anyai ösztön miatt biztosan babákon akarnak gyakorolni, hogy felkészülhessenek az anyaságra és a gondoskodó szerepre. Nehéz különválasztani ezeket a dolgokat – hogyan kezeljük a fiatalokat a legelső napjuktól kezdve, és ez hogyan befolyásolja az egész életüket –, ennek ellenére sok feminista megpróbálta.

Barbara Katz Rothman egy tanulmánya - amely a születést bejelentő híreket vizsgálta - azt állapította meg, hogy a „büszkeség” szót jellemzően a fiúk születésekor, a „boldogság” kifejezést a lányok születésekor használták. Igazából, ha lány született, már a kihirdetés esélye is jelentősen csökkent. Egyes országokban nemcsak büszkeség vagy boldogság kérdése: a lányok nemkívánt gyermekek. Elvetetik, születéskor megölik vagy továbbadják őket, egyszerűen csak azért, mert lányok.

Már a születéskor eldőlt

Valóban boldogabbak az emberek, ha kisfiuk születik? Ezt a legtöbb ember nehezen emészti meg. Sétáljunk be egy fejlett ország bármelyik kórházába: nem valószínű, hogy találnánk olyan feleséget, akit a férj családja megbüntet, mert nem fiú örököst szült. De akár tetszik, akár nem, bennünk is dolgoznak olyan erők – származzanak akár a társadalomból, akár önmagunkból –, amelyek hatására másképp kezeljük a kislányokat és kisfiúkat. Ezek határozzák meg a gyerekek tapasztalatait, és azt, hogy miként fogják élni az életüket.

Simone de Beauvoir ebben megelőzte kortársait, és ékesszólóan magyarázta, hogy milyen képlékenyek és alakíthatók az emberek a csecsemő- és kisgyermekkor első pár évében. Szerinte a gyermekkor az, amikor először érezzük bőrünkön a (patriarchális) világot, és bármilyen, a gyerekek testével kapcsolatos megjegyzés befolyásolja későbbi énképüket. A lányokat puszilgatják és kedvesen bánnak velük, a fiúk viszont nem mutatják, hogy igényelnék a kedveskedést, írta A második nemben.

De Beauvoir szerint a fiatal lányok sok figyelmet igénylő, aranyos kis tárgyként látják magukat először. „Ha mégis sokszor úgy látszik, hogy a kislány jóval a pubertás előtt, olykor legkisebb korától sajátos vonásokat mutat, az nem azért van, mintha holmi titokzatos ösztön eleve passzivitásra, kacérságra, anyaságra szánná, hanem mert a gyerek életébe jóformán az első perctől kezdve hathatósan beavatkozik a környezete, úgyszólván beleszuggerálják hivatását".

A nőiesség a gondoskodásból származik, nem a természettől, szögezte le De Beauvoir. Ez a De Beauvoir által is említett „titokzatos ösztön” lett később a biológiai esszencializmus alapja, amely szerint a lányunk vagy fiunk igazi valóját a biológiája határozza meg. A biológiai determinizmusnak is nevezett elmélet szerint a lányokba genetikai felépítésük következtében bele van kódolva az anyaság.

Az Encyclopedia of Feminist Theories (A feminista elméletek enciklopédiája) szerint De Beauvoir óta sok feminista foglalkozott a témával, köztük híres
biológusok is: Ruth Bleier, Anne Fausto-Sterling, Ruth Hubbard, Sue Rosser és Lynda Birke. Ennek az elképzelésnek az egyik kritikája az volt, hogy nem veszi figyelembe a kívülről jövő hatásokat, amelyek befolyásolják az ember énképét, legyen az akár a szülők viselkedése, akár a könyvekből és filmekből tanult magatartásformák. A gyerekek nem buborékban nőnek fel. A világ a születésük pillanatától kezdve formálja őket.

Van-e értelme harcolni ellene?

Ha nem esünk bele abba a csapdába, hogy „a lányomnak muszáj a társadalom elvárásai szerint viselkednie”, valószínűleg jó úton járunk. Mégis nehéz elkerülni ezeket a buktatókat, ahogy egy kísérlet be is mutatta.

A BBC kutatásában azt szerették volna bizonyítani, mennyire nehéz elérni a nemek egyenlőségét. Az elképzelés egyszerű volt: a kisfiúkat lányruhába, a kislányokat pedig fiúruhába öltöztették. Majd behívták az önkénteseket, hogy játsszanak a gyerekekkel a szobában lévő játékokkal. A kísérleti alanyok a „lányoknak” puha játékokat és babákat adtak, a „fiúknak” pedig robotokat és autókat. Miután beavatták őket, az önkéntesek nagyon meglepődtek, hogy hezitálás nélkül vetítették ki a tanult sztereotípiákat a kisgyerekekre.

Ez a fajta szexizmus nem csak az óvodában fordul elő. Hány Disney-mese szól hercegnőkről? Azt tanultuk, hogy a nők tehetetlenek, ha baj van, és egy férfinak kell megmentenie őket. Mit tehetünk ez ellen az elterjedt, intézményesített szexizmus ellen, ami egyetlen járható útként nyílik a lányaink előtt?

Kate Millett szerint az elnyomás otthon veszi kezdetét, tehát itt kell kezdeni. Ha a gyerek úgy nő fel, hogy az édesanyját a háztartási kötelezettségeit elvégző szülőként látja, azt fogja megtanulni, hogy ez a nő dolga. Mutassuk meg, hogy a nő nem egy csinos házi kedvenc.

Mit tanítanak a gyerekjátékok?

hvgkonyvek.hu

Cordelia Fine Kanadában született brit pszichológus megpróbálta megdönteni azt az elméletet, hogy a nők és férfiak eleve másmilyen érdeklődési körrel születnek. 2010-ben kiadott, Delusions of Gender (A nemek tévedése) című könyvében Fine azt írta, hogy a társadalmi és környezeti hatások sokkal nagyobb befolyással vannak az elmére, mint a biológia (már ha az egyáltalán hatással van – még nem dőlt el).

Egyesek azzal érvelnek, hogy mivel a nők és férfiak már jogilag egyenlők a világ nagy részén, a fennmaradó különbségeknek biológiai eredetűeknek kell lenniük. Fine szerint ez nem jó érvelés, és itt az ideje, hogy ne használjuk a tudományt a szexizmus igazolására. Most jön a lényeg. A közelmúltbeli kampányok próbálták felhívni a figyelmet arra, milyen szexisták a gyerekjátékok. A legtöbb üzletben a játékokat nemek szerint csoportosítva találjuk meg, nehogy egy fiú esetleg felkapjon egy babát, mert azt gondolja, hogy az neki való játék.

A londoni Hamleys volt az egyik első nagyobb játékáruház, amely szakított ezzel az elképzeléssel 2011-ben, és nemtől függetlenül csoportosította az üzletben az árut. De sok helyen még ma is külön rendezik a játékokat, és úgy hirdetnek, hogy csak kisfiúknak vagy csak kislányoknak tűnjenek vonzónak.

A rózsaszín polcokon Barbie-kat és babákat találunk, amiket babakocsiban lehet tologatni, míg a kék polcokon autók, teherautók, robotok vannak, amelyek bizonyítottan növelik a térbeli tudatosságot, a magabiztosságot és a technológia iránti érdeklődést.

Következtetés

Az Institution of Engineering and Technology kutatása bebizonyította, hogy a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika kérdésköreivel foglalkozó játékokat háromszor gyakrabban veszik fiúknak, mint lányoknak.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kezdeti információs és kommunikációs technológiák felé mutatott érdeklődés ellenére a mérnököknek csupán a 9%-a nő az Egyesült Királyságban, csak egyféle következtetésre juthatunk: a játékok erősen befolyásolják a gyerek életét.

Ha a lányunk hercegnő szeretne lenni, az csodálatos hír. Csak ne felejtsük el megmutatni, hogy a hercegnők is lehetnek jók a matekban, és bármit elérhetnek, amit csak akarnak.

A fenti cikk a Mit tenne De Beauvoir? című könyv szerkesztett részlete. 

Vajon mit mondana Andrea Dworkin a brazilgyantáról? Milyen tanácsot adna Naomi Wolf a Tinder-profilunkkal kapcsolatban? Tabi Jackson Gee és Freya Rose mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseken keresztül vezet be a legnagyobb feministák elméleteibe és mutatja be életszemléletüket. Könyvükben arra sarkallnak, hogy feltegyük a kérdést: vajon a nők tényleg egyenlőek a férfiakkal? A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.