Egy frissen végzett építész, Laura Clark nézte ki magának az 1929-ben épült, valamikor a '80-as években bezárt és annak megfelelően siralmas állapotú helyet a dél-londoni Crystal Palace-ben. Nagyon akarhatta, mert egyáltalán nem volt könnyű megszerezni a kinézett nyilvános illemhelyet – írja a háztáji dizájn blog. Két év ment el csak a tulajdonviszony kibogozásával, a klotyó ugyanis pont 3 önkormányzat határán feküdt.

A végül megállapított tulajdonos, Lamberth önkormányzata viszont, amint kiderült, hogy Clark lakásnak szánja, visszakozni kezdett. Aztán kiderült, hogy az ingatlan egyáltalán nem szerepel a földhivatal nyilvántartásban, az önkormányzat elbizonytalanodott, jogában áll-e egyáltalán eladni, és újabb idegtépő ötlettel állt elő: 6 hónapon át hirdette az ingatlant, hogy kiderüljön, jogot formál-e rá más is. Nem jelentkezett senki, így Clark, aki addigra már több mint 3 ezer fontot költött a jogi hercehurcára, tett egy 20 ezer fontos ajánlatot. A slusszpoén pedig az, hogy mivel az ingatlannak részét képezi a felszíni járda egy része is, végül csak egy hosszú távú bérbeadás jöhetett szóba.

A kötélidegekkel bíró Clark végül 2011-ben látott neki az átépítésnek. A bontás nagyját maga végezte, így 65 ezer fontból meg is volt minden. Az elkészült föld alatti lakásban a konyhacsempe és a nappaliban lógó tükör formájában köszön vissza az egykori nyilvános wc néhány eleme, illetve a konyhát díszíti egy itt talált kis tábla is, ami a szexuális úton terjedő betegségekre hívja fel a figyelmet.

Képekért a klotyólakásról ide kattintson.