Tavaly hatmillió látogatója volt a párizsi Eiffel-toronynak és 77, 8 millió eurós bevételt hoztak a látványosságot üzemeltető társaságnak. Csak a belépőjegyekből 66,1 millió euró folyt be. A belépő nemzetközi mércével nem drága. 17 euróért, ez a legdrágább jegy, már liften lehet feljutni a legfelső szintig. Az Empire State Buildingben ugyanez 30 euró, a londoni Towerban 20. Persze, vannak még plusz bevételek az Eiffel-torony vendéglátóhelyein és üzleteiben. A leghíresebb vendéglő, a három Michelin-csillagos Jules Verne étterem, Alain Ducasse sztárséf irányításával évi 18,1 millió eurós forgalmat produkál.

De az Eiffel-torony valójában az éves bevételek nagyon sokszorosát éri. A Monte olasz üzleti tanácsadó kamara becslése szerint, ha az Eiffel-tornyot márkanévnek, komplex vállalkozásnak tekintenénk, mint például a Google-t, vagy Apple-t, az „Öreg Hölgy” üzleti értéke 434 milliárd euró lenne. (Az „Öreg Hölgy” titulus onnan adódik, hogy a torony szó francia megfelelője, „la tour”, nőnemű szó a francia nyelvtan szerint.) Ugyanez az olasz üzleti tanácsadó iroda a római Colosseumot 91 milliárd, a londoni Towert 70 milliárd euróra becsülte. 

Gustave Eiffel annak idején 7,7 millió akkori arany frankból tervezte meg és építtette fel a tornyot. A francia statisztikai hivatal szerint ez mai áron kb. 31 millió euró. Az 1889-es párizsi világkiállításra készült építményt a párizsiak többsége elutasította, förtelmes vasszörnyetegnek tekintették, amely rontja a hagyományos városképet. A történelem nem őket igazolta. A 128 éves „Öreg Hölgy” csak áll némán és iszonyatos pénzt hoz Párizsnak és Franciaországnak. És újabb aranykor előtt áll: Párizs rendezi a 2024-es olimpiát, és a francia főváros pályázik a 2025-ös világkiállításra is. Turistainvázió várható tehát, mert fizetőképes százmilliók élnek bolygónkon, akik szeretnének egyszer feljutni az Eiffel-torony tetejére.