Az állatorvosként dolgozó Würth Attila és felesége, Ildikó 15 hónapos kislányukkal és hároméves fiúkkal Nyugat-London Hammersmith nevű kerületében bérel lakást. Az Evening Standard számolt be arról, hogy a család figyelmeztetést kapott a házat kezelő cégtől. A Sheraton szerint a többi lakó minden nap panaszkodik a síró baba miatt, és amennyiben a „zaj” folytatódik, a család két hetet kap a kiköltözésre. A Sheraton levelében többek között az állt, hogy „a beérkezett panasz szerint reggel fél 6-kor gyereksírás és dobogás, majd 6:45-kor egyéb zajok hallatszottak, melyek felébresztették a ház egy másik lakóját”.

A házaspár nem engedheti meg magának, hogy lakást vegyen Londonban; szerintük a Sheraton eljárása „diszkrimináció a kisgyerekkel albérletben élő családokkal szemben”. Würthéket medöbbentette a "szívtelen és kemény hozzáállás", már csak azért is, mert kislányuk sírása teljesen normális, mindig figyeltek szomszédjaikra, nem hallgatnak zenét, és még tévéjük sincs. "Kifizetjük, amit ki kell, de nem tudunk félretenni. Nagyon gazdagnak kell lenned ahhoz, hogy gyerekeid legyenek Londonban” nyilatkozta az apa, aki irreálisnak tartja, hogy azt várják, soha ne sírjon a baba. „Nagyon félünk. Nem tudjuk, mi fog történni. Hazaérünk, és kint lesznek az utcán a cuccaink?”

A lakást kiadó Sheraton szerint Würthék szerződést sértettek, mivel zavarták az épület többi lakóját, és „nemcsak a gyerekekkel kapcsolatos hangok, hanem más zajok – dörömbölés, dobogás, lépések zaja – is kellemetlenséget okoztak”, ezért „vonakodva bár, de más választási lehetőség híján” a fenti e-mailt küldték a házaspárnak. A hatályos – 1988-as – törvény lehetővé teszi, hogy a főbérlő még a bérleti szerződés lejárta előtt felmondjon albérlőjének, erre hivatkozik most a Sheraton. A törvény azonban olyan esetekre vonatkozik elsősorban, ha a bérlő nem fizet, vagy antiszociálisan viselkedik.