Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
Ezt a tézist a napokban megerősítette a francia kormány területfejlesztésért felelős államtitkára, aki meglátogatott néhány bérlakást Ivry-sur-Seine-ben, vagyis a 10 milliós párizsi agglomeráció egyik elővárosában. Az államtitkár szerint az első enyhe esőre is beázó, 60 négyzetméteres lakásnak titulált ingatlan emberi létezésre alkalmatlan. De a kiadó tulajnak mégis havi 1000 (ezer) euró, adómentes hasznot hoz. Az államtitkár ezt a szituációt a drogkereskedelemhez hasonlította. Az emberi minimumot sem biztosító lakásokat többnyire kiszolgáltatott, sokszor hivatalos papírral még nem rendelkező menekülteknek, vagy nagyon szerény jövedelmű legális státuszúaknak adják ki. A bérlő ki van szolgáltatva, laknia kell valahol, mert már van egy szerény fizetésű munkája. A bérbeadó viszont ugyanúgy adómentesen kaszál, nem is keveset, hiszen nem egy nyomorúságos ingatlant, hanem több tucatot is kiad, mint az utca sarkán drogot áruló díler.
A nyomor haszonélvezői Párizsban már Balzac idején is kaszáltak, és már 1850-ben is hoztak egy törvényt a lakásnak nem nevezhető nyomortanyák kiadása ellen. De a piac eddig mindig felülírta a törvényhozói szándékot, igaz a törvényben most is benne van, hogy „az emberi méltóság minimumához igazodó lakások” adhatók csak bérbe. Most a francia kormány valóban érvényre kívánja juttatni a szándékot, és folyamatban van egy új törvénynek a kidolgozása, amely ugyanúgy büntetné a nyomor lakások kiadását, mint a kábítószer kereskedelmet.
Persze a szakértők szerint a törvényhozás valós lehetőségei korlátozottak, és amíg Párizsban nagy a kereslet az ottani mércével olcsó lakások iránt, a nyomor haszonélvezői a pénzüknél lesznek. Igaz, a problémát lehet enyhíteni az állami finanszírozású olcsó bérű lakások építésével, és ez zajlik is már évtizedek óta. Az előkészületben lévő törvény kiszűrné az ingatlan piacról azokat a nyomor kereskedőket, akiket egyszer már utolért a törvény, tehát ők többet nem vásárolhatnának ingatlanokat. Viszont visszatérve a drogos hasonlathoz: a nyomor lakások tulajai, a zsebbe fizetés miatt, szinte ugyanúgy láthatatlanok a törvény számára, mint a legtöbb drogdíler.
