Nem félünk eléggé
Drámaian nő a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. Lépni kell! Nem csak a józan üzleti megfontolás, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében is.
A mobiltelefonok egy részénél mind a mai napig alapvetésnek tekinthető, hogy a kütyüt azzal a töltővel érdemes tölteni, amit a dobozban adtak hozzá. A legtöbb telefon már a középkategóriától, sőt az alsó kategória tetejétől alkalmas valamilyen szintű „gyorstöltésre”, ez praktikusan azt jelenti, hogy az akkumulátora képes nagyobb teljesítményen tölteni, mint amit a pár évvel ezelőtti, otthon különféle fiókokban hányódó töltők nyújtani képesek. A különféle szuper-, hiper-, villámtöltéseket a készülékek mellé dobozolt töltők biztosan tudják biztosítani.
Újabban egyes gyártók a spórolás jegyében próbálkoznak azzal, hogy egyáltalán nem adnak töltőt, vagy csak gyenge töltőt adnak, de ez egyelőre inkább kivétel a szabály alól.
Az elektromos autóknál más a helyzet: a kocsikhoz adott töltők lényegében csak arra jók, hogy a kocsit be lehet dugni a konnektorba, aztán kis szerencsével egyszer majd teljesen feltölt, vagy legalábbis belátható időn belül annyira, hogy elmenjen még pár tíz kilométert. A jó hír persze, hogy az elektromos autókat fizikailag bárhol, bármilyen szabvány konnektorról lehet tölteni, pont, mint egy mobiltelefont. A rossz hír, hogy egy elektromos autó valamivel többet fogyaszt egy mobiltelefonnál.
Aki mondjuk csak és kizárólag ingázásra használja az autót, csak és kizárólag a megszokott, kiszámítható útvonalon, és minden nap egész este bedugva tudja tartani a kocsit, annak elég lehet az autóhoz adott töltő. Aki ennél hektikusabban és/vagy gyorsabban szeretné tölteni a kocsiját, az előtt két lehetőség áll:
- a nyilvános töltőoszlopok,
- az otthoni (fali) töltőállomás kiépítése.
A két megoldás természetesen nem zárja ki egymást, attól, hogy valaki otthon tölti az autóját, bármikor megállhat egy töltőoszlopnál, ha szükségessé válik.
Mivel egyelőre a benzines, gázolajos autók sokkal elterjedtebbek, a töltési költségeket az üzemanyagköltségekhez érdemes viszonyítani. A nyilvános töltők esetében a szolgáltatók ajánlatait nem olyan egyszerű összehasonlítani, mivel eltérő konstrukciókban kínálják a naftát napszaktól, töltési időtől, töltési sebességtől stb. függően. Fő szabály szerint a nyilvános oszlopok esetében a költség egy átlagos elektromos autó esetében nagyságrendileg egy átlagos benzines vagy dízel autó üzemanyagköltsége körül mozog.
Az ingyenes nyilvános töltési lehetőség mára lényegében megszűnt, a Lidl és a Penny kínál ilyesmit, de ezekről megélni nem lehet. A Lidl töltői csak kis áramerősségen és csak korlátozott ideig töltenek, a Penny kábelei pedig nem reteszelnek, így azokat bárki kihúzhatja. Vagyis ezek csak vészmegoldásnak jók. A szolgáltatók díjszabásairól a villanyautósok.hu szakportál vezet naprakész táblázatot.
Az otthoni töltés viszont sokkal olcsóbb a nyilvános töltőállomásokénál. Egy átlagosan használt átlagos villanyautó áramköltsége 100 kilométerre vetítve körülbelül 400-700 forint körül mozog. 480 forintos (jelenleg hatóságilag ennyiben maximalizált) üzemagyagárral számolva egy benzines vagy dízel autó 100 kilométeren alsó hangon 2500 forintot fogyaszt. Ha a kormány egyszer feloldja az üzemanyagok ársapkáját, a különbség még jelentősebb lesz. A mérleg serpenyőjében persze ott van, hogy jelenleg a lakosság jóval kevesebbet fizet az áramért, mint amennyit a piaci árak indokolnának. Mivel otthon az ember ugyanazzal az árammal tankolja a villanyautóját, mint amivel a hűtő, a mosógép, a világítás stb. működik, jelenleg a villanyautók üzemanyagának jelentős árelőnyét rezsicsökkentés biztosítja. Mivel a rezsicsökkentés az államnak jelentős veszteséget okoz, semmi sem garantálja, hogy idővel a kormány ne emeljen a lakossági fogyasztói árakon.
Az áram árához hozzá jön az otthoni töltőállomás kiépítésének költsége – feltéve, hogy a tulajdonosnak többre van szüksége a lassú, sima konnektoros töltésnél. A dolog ott kezdődik, hogy a háztartási hálózatnak bírnia kell a töltőállomást, egy 22 kW-os fali töltőnek 3 fázison 32 amper áramerősségre van szüksége. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a hálózatot bővíttetni kell, ami több százezer forintos költség lehet. Arra érdemes odafigyelni, hogy az adott jármű mekkora áramerősséget képes felvenni – bár ha az ember hálózatot bővíttet, nem érdemes alább adni 3x32 ampernél. A túl erős áram nem árt az autónak, a túl kevéssel viszont lassabban tölt a lehetségesnél.
A fali töltőberendezést, vezetékezést meg kell vásárolni, és mindenképpen érdemes szakemberrel beszereltetni. Összességében a házi töltőállomás kiépítésének költsége könnyen millió forint közelében alakulhat. Ami nem kis befektetés, de kilométerenkénti fogyasztásra lebontva hamar megtérül.
A fenntarthatóság és építkezés összehangolásáról szóló írások támogatója az Alteo
