Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Áprilisban fogadták el azt a törvényt, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen létrehozott tanár-, tanító- és óvóképzés miatt állami tulajdonba vett több száz VIII. kerületi lakást. Az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága ugyan némileg lazította a határidőket, de ez nem oldott meg semmit.
Ahogy korábban többször megírtuk, ez nagy felháborodást váltott ki, mert az érintett házakban 200 szegény család lakik. Pikó András, Józsefváros azóta újraválasztott ellenzéki polgármestere szociális katasztrófától tart, és tiltakozott a fővárosi közgyűlés is.
A polgármester azt mondta: a családokat a kisajátítás miatt az utcára kerülés veszélye fenyegeti, mivel az önkormányzat ingatlanok hiányában nem tudja elhelyezni a kormány által bajba sodort embereket. De még ha képes is lenne rá – tette hozzá Pikó –, az akkor is azt jelentené, hogy lőttek mindenféle önkormányzati bérlakásprogramnak, hiszen a kerületnek utána egyetlen lakása sem marad.
A szokatlan időpontban, szombat este megjelent kormányrendelet a helyzeten annyit változtat, hogy a megszűnő bérleti, vagyonkezelési vagy egyéb szerződések alapján a jogosultak részére a cserelakást az áprilisban elfogadottnál egy évvel későbbi határidőig, 2026. január 31-ig kell felajánlani, de ezt a kormány továbbra is a kerületi önkormányzat kötelességévé teszi.
A kormány az utóbbi évek szokása szerint a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva nyúl bele alacsonyabb szintű jogszabállyal, azaz rendelettel a nemrég elfogadott törvénybe, annak megmagyarázása nélkül, hogy a Diószegi Sámuel utcai lakóházak kisajátításának mi köze a háborúhoz.
