hvg.hu: Sokszor szakorvosi felügyelet nélkül dolgoznak a rezidensek, nem fizetik ki a pótlékaikat, kőkemény tanulmányi szerződéseket kötnek velük. Érhető, hogy évről évre többen hagyják el az országot. Minek kellene történnie, hogy ez ne így legyen?

Dénes Tamás: Nem értük még el azt a bérszintet az ösztöndíjak ellenére sem, ami itthon tartaná az összes frissen végzett orvosunkat. Mi azt mondjuk, hogy nettó 300 ezer forintos kezdő alapbér már sokakat itthon tartana. Ma 135 ezer forint nettó az alapbér, amit mindenhol meg kell, hogy kapjanak. Ha megpályázzák a kezdő orvosok a Markusovszky-ösztöndíjat, az még plusz 100 ezer forint, és ha hiányszakmában dolgoznak, kaphatnak még plusz 50 ezret.

Stiller Ákos

hvg.hu: Elég sok a „ha”.

D.T: Azt szoktuk mondani, hogy jobban élünk, mint négy éve, de még nem élünk meg. Ugyanakkor én még ötven százalékkal kevesebb fizetéssel kezdtem. Valóban sok a „ha”, ám hazugság lenne azt mondani, hogy ez a plusz 150 ezer forint ne segítene az itthon maradásban. Idén kétszázzal több rezidens  került be a rendszerbe, mint az előző években, még ha ez annak is köszönhető, hogy több hely lett. A Rezidens Szövetség mindenesetre a továbbiakban is próbál közvetíteni a szaktárca és a kollégák között. Mi lelkesek vagyunk.

hvg.hu: A lelkesedés jó, de a problémák szinte évtizedek óta ugyanazok. Nyár elején az egészségügyi dolgozók nem véletlenül vonultak az utcára, köztük a Magyar Rezidens Szövetség is.

D.T: A problémák valószínűleg soha nem is fognak teljesen megszűnni. A jogszabályi környezet javult, a bérek növekedtek, főleg a rezidensek tekintetében. Más kérdés, hogy a jogszabályokat nem tartják be, hiába születtek meg. Ez így kicsit a 22-es csapdája. Úgy gondoljuk, ha az igazságnak megfelelő  számokat, visszajelzéseket kapna a kormányzat, akkor ráeszmélne, hogy komoly gondok vannak.

hvg.hu: Milyen kimutatások hiányoznak?

D.T: Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány orvos van ma Magyarországon, és mennyire lenne szükség. Nincs minőségbiztosítási rendszere a szakképzésnek, ebből következően azt sem tudjuk például megfelelően bizonyítani, hogy a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet elérni a szakvizsgához megfelelő műtétszámot. Mi iciripiciri kis szervezet vagyunk, de saját erőből évek óta végzünk méréseket, aminek az eredményeit be tudjuk építeni az előterjesztéseinkbe. Ilyesmit kellene csinálni nagyban is. Ha nincsenek adatok, és nem tudjuk elmagyarázni érhetően a problémáinkat, akkor nem biztos, hogy jó döntések születnek. 

hvg.hu: Ha megválasztják a Magyar Orvosi Kamara elnökévé, megkísérelheti ezt nagyban is. (Szombati tisztújító közgyűlésén végül Éger Istvánt választotta meg újabb négy évre a kamara - a szerk.)

D..T: Én az 2013-ban vállalt feladataimat elvégeztem a Magyar Rezidens Szövetségnél. Ha lehetőséget kapok, a MOK-nál folytatom. Ha nem, akkor is támogatni szeretném az érdekvédelmet. Nagyon fontos, hogy magasabb szinten tovább tudjunk küzdeni a bérrendezésért. Itt van például a hálapénz. Az orvosok 90 százaléka azt mondja, elfogadná, hogy bűncselekménynek minősüljön a paraszolvencia elfogadása, ha tisztességes bérek vannak mögötte. De nekünk ehhez szükségünk van mind a politika, mind a társadalom támogatására, amit egyébként a hálapénzrendszer miatt veszítettünk el. Mi elmondtuk, hogy ez nekünk nem jó! Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni tőle, megfelelő feltételek kellenek, nevezetesen a kormányzattól a tisztességes fizetés, a társadalomtól pedig, hogy ne akarjanak bennünket korrumpálni. 

Stiller Ákos

hvg.hu: Ezzel szemben Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár kinevezése után nem sokkal azt mondta, hogy a magyar egészségügy „gyógyítását” a háziorvosi rendszer és a kórházak fejlesztésével kezdené, nem mondjuk az életpálya-modellel.

D.T: Mi majd segítünk abban, hogy ezt a véleményét megváltoztassa.

hvg.hu: Hogyan?

D.T: Azt gondolom, hogy a megfelelő források a rendelkezésére állnak, csak az államtitkár úr nem kapott ennek szétosztására a miniszterelnökségtől és a NGM-től engedélyt. Szerintem, ha be tudnánk bizonyítani, hogy nem pazaroljuk a pénzt, és hatékonyabban tudna működni a rendszer, akkor ezek a források valószínűleg megnyílnának. A döntéshozóknak azt kellene megérteni, hogy nem az egészségügyi dolgozók vérével kell megfizetni az átalakításokat. 

hvg.hu: Mi történik, hogy az előző évekhez hasonlóan nem sikerül megállapodásra jutni?

D.T: Akkor jön a B-terv, a „két óra türelem az életedért”. De egyelőre megpróbáljuk sztrájk nélkül megoldani. Ma minden nap, amikor felvesszük a munkát, a működőképesség látszatához adjuk a nevünket.  Nevetséges, hogy a hálapénz és a borravaló jelenleg ugyanabba a jogi kategóriába tartozik. Gondoljon bele, a pincér arról dönt, hogy enni vagy nem enni, míg az orvos arról, hogy lenni vagy nem lenni. Azért ezt a két dolgot nagyon nem lehet párhuzamba állítani egymással.

hvg.hu: Ha a rezidensek 300 ezer, a szakorvosok 500 ezer, a főorvosok pedig 700 ezer forintot kapnának, mint amennyit egyébként egy felmérés szerint már kielégítő jövedelemnek találnak, akkor az elég lenne, hogy megállítsa a kivándorlást?

D.T: A felmérés ezt mutatta, de majd az élet megmondja.

hvg.hu: A munkakörülmények nem számítanak?

D.T: A munkakörülmények összefüggésben vannak az orvos- és a nővérhiánnyal. 

hvg.hu: Ha elég orvos és nővér van, akkor nem omlik le a vakolat?

D.T: Attól, hogy leomlik a vakolat én még meg tudom gyógyítani a beteget. Hogy jobban értse, ha picit nyiszitel az olló, azt még megoldom, de ha nincs műtősnő, és nincs, aki a kezembe adja az eszközt, az már nagy baj. Természetesen nem szívderítő rossz körülmények között dolgozni. De ha megfelelő számú orvos és ápoló van a rendszerben, a dolgozók és a betegek is jobban érzik magukat. Aztán jöhet az összes többi. A társadalomnak azt kell megérteni, hogy ez nem csak egy bérharc, ez a biztonságos betegellátásért folyó küzdelem. Én elmehetek Angliába gyógyítani, a nagy átlag viszont nem mehet el Angliába gyógyulni. Ezért fontos, hogy támogassanak bennünket. Mi egyetértünk azzal, hogy az egészségügy nem üzlet, de azt is gondoljuk, hogy az egészségipar az. Szerintünk ez lehet az egyik megoldás.

Stiller Ákos

hvg.hu: Mire gondol? 

D.T: Gyógyszeripar, eszközgyártó ipar, iHealth. Magyarország gyárthatná – most mondok valamit – Közép-Európa összes csípőprotézisét, és még sorolhatnám. Szerintünk ebbe az irányba kellene elindulni. Ebből lehetne hosszútávon finanszírozni az egészségügyi kiadások jelentős részét.