Az állambiztonsági iratokat felügyelő három tagú bizottság egyik tagja, Antall-kormány egykori polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő minisztereként tevékenykedő Gálszécsy András múlt héten közölte, hogy a legtöbb irat, amit a titkosszolgálat visszatartott és nem bocsátott a bizottság rendelkezésére, az 1980 és 1990 közötti időkből való.

Az iratok visszatartását a szervezetek részben azzal indokolták, hogy a jogszabály kötelező hatálya csak 1990 februárjáig terjedő időszak dokumentumaira terjed ki, miközben a legnagyobb nyugdíjazások és önkéntes távozások 1990 novemberében zajlottak.

A Magyar Történelmi Társulat által a bizottságba delegált Sipos Levente pedig arra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy nem szabad összekeverni az ügynök és a hírszerző, a kémelhárító fogalmát. Utóbbiak szerinte hasznot hoztak az országnak a népköztársaság idején is.

Csak papíron dolgoztak?

„Amikor a Conrad kémgyűrű körül szorulni kezdett a hurok, akkor a katonai hírszerzés egy lépést sem tett, hogy ügynökeit mentse. Pedig ebben az időben megtehette volna, mert még a diktatúrában éltünk. Nem tettek semmit. Így aztán mindegyik börtönbe került, sok-sok évre. Ez is bizonyíték arra, hogy álságos nézet az, hogy ma is védeni kell a kapcsolatokat, mert folytonosság áll fenn, miközben akkor sem védték, amikor erre lehetőség lett volna” – nyilatkozta a hvg.hu-nak Belovai István, a magyar katonai hírszerzés egykori tisztje, aki még a pártállam idején átállt a CIA-hoz és így buktatta le a Szovjetuniónak dolgozó hírhedt Conrad-kémbanda tagjait.  

Belovai a hvg.hu-nak elmondta, a hírszerzésnél folyamatosan folyt a beszervezési művelet, de ezek csak azzal jártak, hogy „egyes hírszerző tisztek szépen el tudták tölteni idejüket az ún. beszervezési legendával”, költötték a reprezentációs pénzt. „Akik meg külszolgálaton tették ugyanezt a beszervezést, azok szintén főleg  papíron történt beszervezésekről jelentettek, ugyanis hosszú éveken át soha nem jött be olyan anyag a nyilvántartásban szereplő beszervezett ügynököktől, ami valamilyen komoly felderítési értékkel bírt volna” – idézte fel emlékeit.

A katonai és a BM hírszerzés is csak olyan egyéneket tudott beszervezni ügynöknek, akiket valamivel zsaroltak, vagy megtévesztő hazafias szólamokkal rávettek valamilyen együttműködésre - állítja. Szerinte csak a Conradot beszervező Szabó Zoltán végzett a szolgálatnak értékes tevékenységet. „A józan ész is azt diktálja, hogy se BM utód titkosszolgálati szervei, se az új katonai hírszerzés szervei ne tartsanak kapcsolatot az akkori ügynökeikkel. Mert ha mégis tartanának kapcsolatot, akkor az igen furcsa lenne abban a NATO szövetségi rendszerben, amelynek hazánk is tagja” – vélekedett a hvg.hu-nak.

Kenedi: mese a magyar érdek

Kenedi János történész szerint csupán mese az, hogy a magyar titkosszolgálat attól tart: a szocialista rendszer idején a külföldön tevékenykedő lebukott és le nem bukott magyar hírszerzők érdeke sérülne, ha a pártállami titkosszolgálat tevékenysége kutatható lenne, nyilvánossá válna. „A berlini fal leomlásakor a CIA valamennyi, külföldön tevékenykedő magyar ügynök alapadataihoz hozzájutott a Stasi központjában. Ezeket lemásolta – a Rosenwood fedőnevű akció keretén belül -, majd a 90-es évek közepén vissza is szolgáltatta a Stasi-Hivatalnak.

A CIA minden egykori magyar hírszerzőt ismer, nincs rejtegetnivalójuk a magyaroknak” – nyilatkozta Kenedi a hvg.hu-nak. Szerinte a magyar titkosszolgálatok belpolitikai érdekből tartják vissza adataikat. A kutató úgy véli, a mostani titkos szolgákkal ellentétben a pártállami titkos szolgák nem láttak el szakmai feladatot, hiszen a magyar szolgálatok a szovjetek ellenőrzése alatt működtek, kizárólag szovjet érdekeket szolgáltak.