A vádirat

Az ügyészség szerint a vádlottak a terhükre rótt cselekményeket 1996-ban követték el vagy tervelték ki, amikor a Voluta Kft. egymást váltó ügyvezetőiként közreműködtek benzinszármazé-kok forgalmazásából származó jövedelmek utáni adók elcsalá-sában és fiktív drágakő-ügyletekből származó illegális bevételek elleplezésében (HVG, 1997. október 25.). Matula Ferenc 1996. március 16-tól október 4-ig vezette a céget, az őt követő Janca József pedig december 17-ig. Időközben ejtették Matulával szemben az 51 millió literes benzinimport után be nem fizetett 374 milliós vám miatti csempészési vádat, mivel a vásárlás brit és holland cégektől történt, márpedig az uniós csatlakozás után a tagállamok közt nincs vám, így az ilyen cselekmények – még ha 2004. május 1. előttiek is – nem büntethetők. Maradt vádpont így is. Az ügyészség szerint 1996 augusztusa és decembere között a Voluta összesen 5,4 milliárd értékben adott el benzint, amiből közel négymilliárdos adófizetési kötelezettsége származott, de a cég ennek nem tett eleget. Az V. és XIII. kerületi Ügyészség vádiratából nem derül ki pontosan, hogy a teljes összeg befizetésével adós maradt-e vagy valamennyit befizetett a cég. A vádhatóság annyit állapított meg, hogy a kár négy adónemben is meghaladta az ötmilliót. A tárgyaláson sem derült ki, hogy valójában mekkora kár keletkezett, ezért a bíróság most az APEH ellenőrző főosztályához fordul, nyilatkozzon, mekkora köztartozást halmozott fel a Voluta a vádlott ügyvezetősége idején.

Bár újabb drámai fordulat nem történt a hvg.hu által nyomon követett gyémántügy múlt pénteki tárgyalásán az újabb forduló is tartogatott érdekességet. A szövevényes bűnügyben az adócsalással két vádlott és ügyvédjeik indítványira a bíróság zömében olyan tanúkat idézett meg, akiket már korábban is. Az újabb meghallgatásuknak kellett volna tisztázni az ellentmondásokat, amelyek a korábbi vallomásaik és más bizonyítékok között feszültek. A hallgatóság számára úgy tűnt, hogy ez csak elvétve sikerült nekik.

Barna György Péter bíró megidézte Zara Lászlót is, aki az Adótanácsadók Egyesületének elnökeként is közismert. Zarának arra kellett volna egyértelmű választ adni, hogy hogyan írhatták alá a nevében egy minden szempontból gyanús ügyletekbe bonyolódó cég, a Voluta Ipari Kft. könyvvizsgálói dokumentumait. Ráadásul az ő nevében Lengyel Tiborné által ellenjegyzett dokumentumok közül az egyik nem volt mindennaposnak mondható, ebben 1996. március 11-én nyilatkoznak arról, hogy az 1993., 1994. és az 1995. évi könyvvizsgálatot elvállalja cégük, az Euroexpert Audit Könyvvizsgáló Kft (EA). Zara lapunknak elmondta, hogy két esetben is történhet utólagos könyvvizsgálat, egyrészt ha nem történt meg a szabályos ellenőrzés korábban, másrészt ha a cég úgy dönt, hogy felülvizsgálja a korábbi eredményeket. A Voluta esetében nem tudjuk, biztosan, mi volt az ok, mivel a könyvvizsgálatra vonatkozó iratok eltűntek. Azt viszont kiderült, hogy az EA előtti könyvvizsgáló fiktíven (magyarul okiratot hamisítva) lett bejegyezve, s az érintett, akinek a nevét odahamisították az iratokra, a cégbíróságnál töröltette.

Zarának a pénteki tárgyaláson is nehezen sikerült felidézni a 11 éve történteket. Csak annyit tudhattunk meg, hogy ő maga személyesen semmilyen kapcsolatban nem állt a Volutával, annak ügyeit Szalai Józsefné bejegyzett könyvvizsgáló vitte. Sajnos, őt erről már nem lehet megkérdezni, mivel időközben elhalálozott.

Nem így Lengyelné, akit szintén tanúként idéztek. Ő még annyira sem emlékezett, mint egykori felettese, az akkoriban ügyvezető Zara, sőt még arra a kérdésre sem tudott választ adni, mi a szokásos ügymenet az Euroexport Auditnál (EA). Úgy tűnik, a memóriazavar a könyvvizsgálóknál szakmai ártalom lehet, hiszen Zara a tavaly július 7-iki tárgyaláson a jegyzőkönyv szerint még arra sem emlékezett, hogy az EA-val bármilyen kapcsolatban állt volna, miközben a cégadatok szerint 1995-től négy éven át a vállalkozás ügyvezetője volt. A legutóbbi tárgyaláson már felfrissült az emlékezete, így elismerte az EA-val való kapcsolatát, noha, hangsúlyozta, az csak névleges volt. Más mondott Szalainével kapcsolatban is tavaly nyáron, mint most: akkor még azt állította, hogy sohasem hallott a Voluta könyvvizsgálójáról, pénteken már finomított ezen, kijelentette, hogy személyesen találkozott az asszonnyal, de könyvvizsgálói tevékenységét nem ismerte. Szalainé az EA-nak dolgozott, később a cég tulajdonosa lett, igaz, pont azon a napon, amikor Zara távozott a vállalkozástól.

Zara a hvg.hu-nak elismerte, hogy hibázott, amikor ügyvezetőként nem volt pontos tudomása a cég minden ügyéről, de ő csak azért vállalt formális vezetői pozíciót az EA-nál, mert csak így kaphatta meg a könyvvizsgálói megbízatást a Hungarocamionnál.

Tárgyalási fordulók

Az üggyel töbször is foglalkoztunk: A vádiratról bővebben itt. A decemberi tárgyalásról itt.

Lengyelné szerepét sem pontosan látni, és ezen a pénteki tárgyalás sem változtatott. Ő akkor lett az EA ügyvezetője, amikor Zara felállt onnan, ám mégis több Volutával kapcsolatos dokumentumon írt alá Zara helyett. Ő az egyik korábbi vallomásában úgy emlékezett, hogy „adminisztratív ügyvezetőként” írt alá, de e megbízatásának a nyilvános cégiratokban nem találni nyomát. Lengyelné 1996-os szignóival még az a gond is van, hogy ő nem könyvvizsgáló, így 11 éve aláírási joggal sem mint ügyvezető, sem mint könyvvizsgáló nem rendelkezett.

A pénteki tárgyaláson viszont szóba került Lengyelné férje, a szakmai körökben elismert Lengyel Tibor, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének elnöke is. Ő rendszeresen szerepel együtt Zarával. Ehhez képest különösen Zara 2006. júliusi vallomása, amely szerint „Lengyel Tiborné neve ismerős, (…) egy ügyben dolgoztunk együtt.” Furcsa, hogy Lengyelné rendszeresen írt alá Zara nevében, egy cégben voltak, miközben neki csak „ismerős” volt a nő neve. Zara a hvg.hu-nak elmondta, hogy a 90-es években üzleti kapcsolatban állt a férjjel, Lengyel Tiborral, s most is – mint két hasonló területen dolgozó egyesület vezetője – együttműködnek.

Nem ez az egyetlen rejtély, amire nem kaphattunk megnyugtató választ. Megjelent a tárgyaláson László Éva ügyvéd is, akivel kapcsolatban az első rendű vádlott Matula Ferenc azt vallotta, hogy közvetlenül tőle kapta a Voluta ügyeivel kapcsolatos tulajdonosi utasításokat. Az ügyvédnő ezt tagadta, s csak annyit ismert el, hogy szívességből valóban ő közvetítette ki Matulának a Voluta ügyvezetői állását, de aztán már csak néhányszor beszéltek. Ehhez képest a vádlott bemutatta a mobiltelefonja híváslistáját, amiből kiderül, hogy egyedül 1996 augusztusában 118 alkalommal hívta Matula László Évát. A tanú nem hitt a bizonyíték hitelességében, kitartott amellett, hogy ő csak néhány alkalommal beszélt Matulával, és utasításokat egyetlen alaklommal sem adott neki.

Nem járt különösebb eredménnyel Nyárády Zoltán ügyvéd meghallgatása sem. Ő ellenjegyezte azt az ingatlan-adásvételi szerződést, amelyben az óriási köztartozásokkal rendelkező Voluta Kft. egy kiskunklacházai telket egy másik cégnek adott el. Nyárádynak az az Igaz Ágnes adott megbízást, akit a hatóságoknak nem sikerült fellelni, így őt a bíróság nem tudta meghallgatni. Mint ahogy Farkas Imrét – a magyarországi Siemens-botrány kirobbantóját – sem, aki az egyik korábbi tanúvallomás szerint fontos szerepet játszott a másodrendű vádlott, Janca József strómannak szánt ügyvezető kiválasztásában.

A tárgyalássorozat márciusban folytatódik, a bíróság újabb kísérletet tesz az eddig meg nem hallgatott tanúk beidézésére. A bíró azt szeretné, hogy az 1996-ban indult ügy legalább a perbeszédekig eljusson.