„Kétségkívül be kellene tiltani A Szabó családot a maga represszív, kádárista, nyárspolgári, anyagias szemléletével. Evvel civilizált ember meg nem békülhet. Tüstént meg kell szüntetni a Ki nyer ma? nevű műsort, amely néhány zenei közhelyfrázis memorizálását tünteti föl a kulturáltság ismérvének, és evvel mérgezi amúgy is egyre analfabétább nemzetünket.”  Fenti fanyar soraival Tamás Gáspár Miklós ugyan csak a Professzorok Batthyány Körének cenzori szándékain élcelődött még 2005-ben, mégis vátesznek bizonyult. Az is lehet persze, hogy ötletet adott a közrádió műsorstruktúra-váltásához. A Rádió májusi műsortervében ugyanis már sem a Ki nyer ma?, sem A Szabó család folytatása nem szerepel.

Az 1959. június 30-án indult családregény Európában az egyik, Magyarországon pedig bizonyosan a leghosszabb ideje tartó rádiójáték-sorozat, májusban érkezne kétezer-ötszázadik részéhez. Bár a korai Kádár-kort, a melósok és állami áruházak világát idéző szappanopera születésekor még nem álltak az alkotók rendelkezésére a közvélemény kutatásának ma ismert eszközei (a Magyar Rádió csak 1962-ben hozta létre közvélemény-kutató osztályát), az első epizódokat követő hallgatói telefonokból és levelekből hamar világossá vált, hogy a közönség beleszeretett az első megbízási szerződése szerint mindössze három részesre fixált sorozat karaktereibe. Persze nem volt nagy a verseny. Televízió ugyan már ekkor is létezett, de egy volt belőle, és tévétulajdonost is főleg csak a káderdűlőkben lehetett találni.

Parádés szereposztás

Szappanoperához mérve számtalan kiváló színész kapott szerepet a rádiójátékban, összesen hétszáznál is többen. Az 1966-ban elhunyt Szabó Ernőt Szabó bácsi szerepében Rajz János váltotta, az ő halálakor viszont már szerepe is megszűnt (akárcsak Szabó nénié Gobbi Hilda 1988-as halálakor). De szerepet kapott Benkő Gyula, Zenthe Ferenc, Csákányi László, Őze Lajos, Márkus László, Kiss Manyi, Bilicsi Tivadar, Bessenyei Ferenc, Tolnay Klári, hogy csak a legnagyobb, már eltávozott színészeket említsük. Bár a szereplők közül többen is feltűntek később a Szomszédok című tévésorozatban is, rendezője, Horváth Ádám - némileg kiábrándítóan - úgy nyilatkozott: nem a Szabó családból "vette át" őket, azt ugyanis sosem hallgatta.

Szabó bácsi, a tejfölösszájú főnöke által frissen nyugdíjazott marxista érzelmű szövőgyári gépmester utolsó napján hazafelé tart munkahelyéről, amikor figyelmes lesz a gyártelep raktárkészletét dézsmáló tolvajokra; a huligánok az ellenük bátran fellépő Szabó bácsit csúnyán helybenhagyják - valahogy így indul a sorozat, amelynek - egyébként illusztris nevekből álló - szereposztását az első száz rész során a hallgatók elől egyszerűen elhallgatták. Így üzentek hadat a nyugati sztárkultusznak. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közvélemény egy - a mediatizált világgal felkészületlenül szembetalálkozó - része valóságosnak képzelte az angyalföldi Lapály utca 28/b-ben lakó Szabóék történetét (a cím a létező Dagály és Apály utcák nevének nászából született, bár Zuglóban tényleg van egy Lapály utca). Sokan ténylegesen megtörténtnek vették például a Zenthe Ferenc alakította Balla Tibor vízbefúlását, s naponta számon kérték miatta a vízi mentőket - emlékeznek az alkotók, akik Zenthét később Kárpáti Zoltán újságíróként csempészték vissza a sorozatba.

Dacára a sikereknek, nem mindenki esett hanyatt a sorozattól, legalábbis ezt sejtetik László Endre szavai. „A sznobok ízlésterrorjának hatására ezt a műsort lenézni illik” - jellemezte a helyzetet 1985-ben az Esti Hírlapnak adott nyilatkozatában a rendező. Míg ugyanis hetente milliók tapasztották fülüket a rádióhoz, hogy hallgassák Szabóékat, addig a kritikusok hosszan morfondíroztak azon is, hogy egyáltalán milyen műfajhoz sorolható a produkció. A Szabó család nem lehet rádiójáték, hiszen elvileg nincs vége, így művészi értelemben konstrukciója sincs - vélelmezte Görgey Gábor író a Magyar Nemzet 1960. december 23-i számában. Sokkal inkább tekinthető dramatizált, fiktív riportnak, írta, ám eközben elismerően szól a karakterábrázolásról, amely a riportázs-nívó felett jár. A műfaji kérdés Hegedűs Géza írót-kultúrtörténészt sem hagyta nyugodni, életábrázolási módszerében a bűnügyi ponyvákhoz hasonlítva a sorozatot, amelyet azonban - bizonyára utalva annak didaktikus hangnemére és tartalmára - szerencsésebbnek talált erényügyi ponyvának elnevezni. Szabóéknál ugyanis még az alacsonyabb státuszú szereplők is magasabb szintű etikai normák szerint cselekednek. Vagy ha nem, majd a két öreg, Szabó néni és bácsi helyre teszi őket.

A Szabó család a Tükörben. Magunkat láttuk viszont

Túl egyszerű volna azzal elintézni a dolgot, hogy a sorozat a kádári kisember életét ábrázolta, a képlet ennél komplexebb, s ezt már annak idején is tudták. „Szabóék történelmi eredetüknél fogva ugyan proletárok, életformájuk és tudatviláguk ugyan kispolgári, erkölcsiségül szocialista kencével bevont radikális polgári demokrata, szellemiségük némi sznob nosztalgiával színezett népi-értelmiségi (leszámítva a Szabó szülőket, akik leginkább a háború előtti, olvasottabb munkás arisztokratákra utalnak) - valójában (…) mindenkire emlékeztetnek és senkire sem jellemzőek„ - írta Hegedűs 1964-ben a Tükör hasábjain. Szabóék azt az életet élik absztrakt formában, amelyet százezrek elvárnak maguktól - tette hozzá a filológus, s más is úgy látta: A Szabó családban a hallgatók önmagukkal ismerkednek. Az ismerkedés egyébként már javában zajlott, hiszen Hegedűs írása annak a tizenegy részes cikksorozatnak lezárásaképpen jelent meg a hetilapban, amely nem pusztán bemutatta a rádiósorozat főbb szereplőit, de a színészek elmesélhették, mi a közös bennük és a megformált jellemekben, sőt a lap fotósai a pesti utcán lekapott figurákkal mutatták be, hogyan képzelik a való életben a rádiós karaktereket.   

Mint az állami médiában mindenütt, a társadalomkritika a rádiós Szabó családban is az akkoriban megszokott keretek közé szorult: politikáról nemigen esett szó, ám a Lehel piac krumpliárai vagy a szolgáltató szektor hibái  miatt viszonylag szabadon bosszankodhattak Szabóék, s ugyanilyen „szelep” volt a bűnözés, az alkoholizmus, vagy épp a szétszakadó családok ábrázolása. A világnézeti kérdések kevésszámú megjelenítése közé tartozott az az eset, amikor Szabó néni frissen megkeresztelt unokája "Dicsértessék!"-kel köszön egy „vonalas” főosztályvezető-helyettesek. Bármilyen életvezetési probléma felbukkanását hallgatói visszajelzések egész sora követte: tanácsokat adtak a szerelmi bánatukban könnyező fiatalasszonyoknak, erélyességet követeltek a férfi családtagoktól, s kifejezték óhajukat, ki milyen élethelyzetben, vagy magánéleti válságban hogyan viselje magát.

A rendező munkatársai

A kezdetben keddenként tizennyolc órakor kezdődő harminc perces epizódok szövegét sokáig ugyanaz a hármas írta. Liska Dénes, az MTV dramaturgja főleg a sarkalatos társadalmi problémákra, aktuális napi bosszankodásokra és családi konfliktusokra volt érzékeny. Baróti Géza újságíró riportszerű, anekdotákkal tűzdelt szövegeket készített; míg a művészeti témájú, abszurd, humoros vagy éppen falusi részleteket tartalmazó részek inkább Forgács István festő-íróhoz voltak kapcsolhatók. Ők rendszeresen egyeztettek, hogyan haladjon tovább a történet. Gyakran a rendező csak a hétfői felvétel előtt pár órával kapta meg a forgatókönyvet, az utolsó pillanatokban megírt szöveg azonban így fölöttébb aktuális volt. Ezen is sikerült kifognia egyszer egy mezőgazdasági rendeletnek, amelyről eldiskuráltak a felvételen a Szabó család szereplői, másnapra azonban a minisztérium visszavonta. Az epizód sugárzása így inkább elmaradt. Liska Dénes többször elmondta, hogy a sorozat karaktereit gyakran családtagokról, ismerősökről formázta (a részeges Zsiga például egy szembeszomszéd volt), Szabó bácsi vízpart iránti szeretetét pedig saját kedvtelése, a pecázás ihlette. A sorozat ma is aktuális és hiteles: legutóbbi, 2488. részében a szereplők a vizitdíj-téma mellett azon is elmerengnek: ki tudja, meddig él még negyvennyolc éve hallgatott kedvenc rádiós sorozatuk, A Szabó család.

Bár 1956 a sorozat indulásakor még meglehetősen friss élmény volt, a forradalom (illetve ott: az ellenforradalom) témája lassan kikopott a sorozatból. A fordulópontot feltehetően Szabóék lánya, Icu s Halász Feri, a volt ávós tiszt válással végződő házassága jelenti - írta Révész Sándor a Mozgó Világban (Szabó néni átvitt értelme, avagy a lapályizmus diadala, Mozgó Világ 1993/5.). Amint kiderült, hogy egy volt államvédelmis a magánéletben igenis lehet pocsék férj, „akkor értek véget az ötvenes évek, s akkor kezdődött a Kádár-korszak”. (Tegyük hozzá, Halász Feri azóta lakópark-igazgatóvá nemesült, aki külföldi síutakon töri össze magát.)

A műfaj kelthetett ugyan ellenérzéseket, a színészek teljesítményét senki nem vonta kétségbe. A sorozat legnépszerűbb karaktere kétségkívül a Gobbi Hilda által megformált Szabó néni volt, aki - idézet Révész Sándortól - a mindennapok világának szervező középpontja lett, ő "éltette és emésztette el a Kádár-rendszert", ő volt az a "zughívő", akinek egyéni félelmei összeértek hallgatók millióinak egyéni félelmeivel.

A karakterek státusza időközben változott, a szocializmus melósait és maszekjait felváltották a huszonegyedik század értelmiségei, a mai középosztály, bár akad köztük szakképzetlen fiatalember is. Szabóék tágasabb lakásba költöztek, igaz, az utca maradt. És a "lapályos" hangnem is, pedig a szólásszabadság beköszöntével meglehet, a hallgatók is jobban díjazták volna, ha szókimondóbbá válik a család. A közönség megcsappant, a hallgatói vélemények viszont egyre többször kötöttek ki a médiahatóság asztalán. 1997-ben az ORTT azért meszelte el a rádiót, mert az elhelyezte a hangjátékban a Külügyminisztérium - négyszázezer forint támogatással finanszírozott - NATO-csatlakozás párti mondatait. Ezt megelőzően Egyházashetye polgármestere panaszolta be Szabóékat, miután egy szereplő az egyik epizódban azon morfondírozott, hogy a helyi gyerkőcök talán a Berzsenyi Dániel kifosztott kriptájából származó koponyával játszanak. (Pedig Berzsenyit valóján Niklán temették el.)

Hogy A Szabó család már régen nem közügy, arról a forrás után kutató újságíró is meggyőződhet: beütve a műsor címét a legkézenfekvőbb internetes keresőbe, leginkább csak a megszüntetéssel kapcsolatos hírek bukkannak fel.

"Ha valamely kultúrpolitikai megfontolás megszüntetné A Szabó családot, helyükre állnának Kovácsék… vagy illegálisan suttognának Szabóékról. És Szabóék mennybemeneteléhez még csak az hiányzik, hogy illegálisak legyenek" - írta Hegedűs Géza 1964-ben. Nos, az illegális suttogásokra esély sincs, a család helyére pedig már régen Berényiék léptek.