- Annyira a szikár tényekre szorítkoztam, hogy az ügynök szót a cikkemben le sem írtam. Ezt mondtam el a tárgyaláson, ezt érthették félre - idézte fel a történteket a hvg.hu-nak dr. Kende Péter.  - Pedig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának számítógépes nyilvántartása a Marosvásárhelyi és a Magasdi névre a következőt adja ki: „az ügynök Szegeden jogász végzettségű…stb, stb.”. Én ezt a bíróság előtt értő felek előtt mondtam, akik tudják, hogy az ügynök, az szt-tiszt stb. különféle kategóriák az állambiztonsági szaknyelvben. Én sosem arról írtam, hogy Martonyi ügynök lett volna, így fel sem vetődött, hogy ezt az állítást visszavonjam - bizonygatja dr. Kende. 

- Annál is inkább, mert Martonyi János keresete mindazt, amit megírtam az ÉS-ben, alátámasztja és bizonyítja: ismét megerősítette, amit a cikk megjelenése előtt is megtett, hogy a jelentéseket ő írta, mégpedig Jójárt Istvánnak, aki akkor a szegedi III/II. operatív tisztje volt. Mi okom volna nekem visszatáncolni? - teszi fel a költői kérést dr. Kende. 

- Martonyi János álláspontjával kapcsolatban azt tudom mondani: azt, hogy „nem működött együtt az állambiztonsággal”, az halál biztosan nem igaz. Saját állandó bevallása szerint ő Jójárt István állambiztonsági tiszttel folyamatos kapcsolatban volt, az utasítására neki írt útitervet, majd útibeszámolót írt nyugati és moszkvai útjáról.

- Én annyit írtam, hogy: „Jójárt jelentései arról szóltak, hogy Magasdi és Marosvásárhelyi informátor mit csinált.” Martonyi erre azt mondja, hogy ő nem volt informátor. De én nem is írtam, hanem hogy mi szerepel Jójárt István jelentéseiben. Ugyanígy nem írtam, hogy Martonyi pénzt kapott, csak idéztem Jójárt jelentését, miszerint ő hatszáz forintot átadott - magyarázza cikkét dr. Kende. - Én ezt elismételtem a bíróság előtt, de ez nem visszatáncolás, sőt továbbra is fenntartottam ezeket, miután senki nem cáfolta, Martonyi sem - összegez a közíró.

Martonyi János azt követően fordult a bírósághoz, hogy Kende Péter az Élet és Irodalomban korábban azt írta róla, Marosvásárhelyi fedőnéven jelentéseket írt külföldi útjairól. 
  
A volt miniszter a tárgyaláson azt hangoztatta: egyáltalán nem mindegy, miként nevezik az általa írt "útijelentéseket". Elmondta, azt követően kért tőle egy (azóta elhunyt) rendőrtiszt "beszámolót" még a 1960-as években, hogy egy külföldi útja után "ellenséges propagandával" vádolták meg, és szigorú büntetéssel fenyegették. Martonyi szerint azzal, hogy Kende Péter cikkében vele kapcsolatban "ügynöki tevékenységre utaló" kifejezéseket használt, azt a látszatot keltette, hogy ügynök volt. Mint mondta, ezt támasztja alá az is, hogy a lap megjelenését követően a magyar és a külföldi sajtóban már hálózati személyként, míg az említett útijelentéseket "ügynöki jelentésekként" említették.
 
Közölte, abban az időben nem tudta, hogy beszámolóiból ügynöki jelentéseket hamisítottak, és arról sem tudott, hogy beszervezettként tartották volna nyilván. Mint mondta, soha nem írt alá ilyen nyilatkozatot, és soha nem is végzett ügynöki tevékenységet.
 
Elmondta, "nem vitatja", hogy szerepel a hálózati nyilvántartásban, ám az szerinte csakis "hamisítás" miatt lehetséges. Ezt támasztja alá szerint az is, hogy Szegeden mások is tudtukon kívül tagjaivá váltak a "fantomhálózatnak". A felperes képviselője szerint Kende Pétertől "elvárható gondosság" lett volna, hogy az egyértelmű hamisítást felismeri.
 
Az Orbán-kormány volt külügyminisztere azt mondta: nyilvános elégtételt kér a jó hírnevét sértő híresztelés miatt. Megjegyezte ugyanakkor: azt, hogy Kende Péter elismerte, nem végzett ügynöki munkát, "elmozdulásként" értékeli. Dr. Kende a "szóhasználattal" összefüggésben azt hangoztatta, hogy akkor követett volna el hamisítást, ha a cikkében nem az iratokon szereplő, az ügynöki tevékenységre utaló kifejezéseket használja.
 
A felek egyetértettek abban, hogy a tárgyaláson sikerült előbbre jutni, ugyanakkor továbbra is eltérő álláspontjukat hangoztatták a "szóhasználatról". Míg a felperes úgy látja, hogy az ügynöki tevékenységre utaló kifejezésekkel megsértették a jó hírnevét, addig a felperes azt állítja: a szóhasználatnak nincs jelentősége, mert "a valóságos tartalomnak megfelelően kell értékelni a jelentéseket". A felek szerint a kérdés tehát az, hogy a "tényeket" (tehát a jelentések vagy beszámolók megírásának körülményeit) hamis színben tüntette-e fel cikkében az újságíró, vagy sem.
 
Az ügy következő tárgyalását június 2-án tartják. A felperes Martonyi 30 napot kapott arra, hogy reflektáljon a lapot kiadó cég, mint másodrendű alperesnek a kereset elutasítását kérő iratára. A dokumentumban ugyanis egyebek mellett az áll, hogy a "felperes a cikkekben foglaltak érdemét nem cáfolva, a saját szemszögéből ugyanazt a történetet adja elő".