© sxc.hu

„Németországban előfordult, hogy egy brókercég bevonásával értékesítették a papírt és a műanyagot, lesve a hulladékkezelő cég számára legkedvezőbb árfolyamokat” - meséli Nagy György, tagszervezetein keresztül a hazai hulladékgazdálkodás 85 százalékát lefedő Köztisztasági Egyesülés igazgatója. A szelektív hulladékgyűjtés környezettudatossága piaci szemlélettel is párosul világszerte, sőt aktuális trendekről is beszélhetünk, amelyeket azonban nem kerül el a lobbi: ha például hulladéklerakó-szigetelőanyagot gyártó cégnek kedveznek a piaci szelek, akkor a lerakás kerül előtérbe, más esetekben az égetés tűnik „jó” megoldásnak, míg amikor egy-egy újabb technológia kerül elő, akkor arról bizonyítják be, hogy az a legkörnyezetkímélőbb.

A múlt és a jelen hulladékának tehát éles szemű brókeren, szociológuson, régészen és néhány - ebben fantáziát látó - művészen kívül viszonylag kevesen örülnek. Szemetet azonban a fogyasztói társadalom „termékéhsége” okán egyre többet termelünk. A hulladék feldolgozása vagy a környezetet védő előírások szerinti elhelyezése azonban költséges, és emellett számonkérhető tudatosságot igényel. A tudatosság leglátványosabb pontja napjainkban a szelektív gyűjtés, ami – a hulladékszigetek számát és az ily módon begyűjtött hulladék mennyiségét tekintve – terjedőben van. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól azt a tájékoztatást kapta lapunk, hogy a 2013-ig megvalósuló – 114 milliárdos - hulladékgazdálkodási projekteknek köszönhetően a lakosság 70-80 százaléka számára válhat napi rutinná a szelektív gyűjtés, míg jelenleg Magyarország lakosainak 50 százaléka tudhatja 200-250 méteres körzetében a gyűjtőszigeteket.

A fővárosban évente 600 ezer tonna lakossági kommunális hulladék keletkezik, ebből 20 ezer tonnát tudnak újrahasznosítani – az FKF Zrt. tájékoztatása szerint. Országos adattal a minisztérium szolgált: 2006-ban mintegy 400 ezer tonna hulladékot gyűjtöttünk szelektíven, ami a teljes mennyiség 8,5 százaléka, s az idei terv már 10 százalék. „A kilencvenes évek elején számtalan nemzetközi példát átnéztünk, miközben a megfelelő hulladékkezelési módszert kerestük, s a szelektív gyűjtés jelenlegi rendszere, az úgynevezett integrált hulladékkezelés tűnt magyar-kompatibilisnek, mert segít tudatosítani a probléma fontosságát. Míg a németeknél például természetes volt, hogy a joghurt fóliáját lemossa és a megfelelő zsákba dobja a delikvens, addig ez nálunk nehezen volt kivitelezhető, s még ma is az” - meséli Nagy György, miközben hozzáteszi azt is: a szelektív gyűjtés csak egy a lehetséges megoldások közül. A szakember véleménye szerint a vegyes begyűjtés és az utólagos szelektálás akár eredményesebb és költséghatékonyabb lehet a jövőben. A fegyelmezetten szelektáló németek példájánál maradva: „a lemosáshoz víz kell, abból szennyvíz keletkezik, azt kezelni kell, vagyis az összes felmerült költséget kell összehasonlítani, s így dönteni arról, hogy valóban lehet-e a szelektív gyűjtés a legmegfelelőbb módszer”.

© sxc.hu

A tudatformálás néha megbicsaklik a suta kommunikáción. Régóta és igen masszívan tartja magát – a szakmabeliek állítása szerint – városi legenda, miszerint a szelektív gyűjtés csak a kukáig tart, onnan már összeöntve szállítják el a hulladékot. A megkérdezettek többféle választ adtak: volt, aki azt mondta, eleinte talán így volt, amikor a hulladék mennyisége miatt nem lett volna gazdaságos külön-külön elvinni. Azt is lehet tudni, hogy vannak olyan szállítók, amelyekben több tartály van. A Fővárosi Közterület Felügyelettől (FKF Zrt.)azt a választ kaptuk: „mivel egy 'szigeten' egy nap minimum kétféle anyag is elszállíthatnak, előfordulhat, hogy közvetlenül egymás után érkezik több célgépünk, és így az a látszat, hogy az anyagok összeöntésre kerülnek”.

Nagy György egy karakán polgármester példáján keresztül vázolja, hogy mit tegyen az, akinek kétségei vannak: történt ugyanis, hogy az egyik nagyváros első embere gyanút fogott, leállítatta a kocsit, és az elszállításért felelős cég munkatársait megkérte, hogy bizonyítsák be, nem öntötték össze a hulladékot. A szakember ezt javasolja a kétkedőknek is. „A cégeknek persze felelősen kell kommunikálni: ha egyik nap a papírgyűjtést hirdetik a kocsi oldalán, akkor aznap ne a műanyag hulladékot szedjék össze azzal az autóval, mert félrevezeti a lakosokat és hosszú évek munkáját tehetik tönkre” - mondja.

A lakáson belüli szelektálás felvetette már azt az igényt is, hogy ne kelljen elcaplatni a konténerekhez, hanem házon belül lehessen megoldani a különböző anyagok gyűjtését: spórolva így a szemétdíjon, a felhasznált hulladékért kapott pénzzel például. Ez a lehetőség azonban egyelőre néhány vidéki város és egy fővárosi kerület kiváltásága, bár a „mintaprojekt” terjedőben. A Fővárosi Hulladékgazdálkodási Terv szerint például 2011-től az arra alkalmas lakóingatlanoknál történő szelektív hulladékgyűjtés bevezetését tervezik. Addig azonban várniuk kell azoknak, akik nem „projekt-területen” élnek, mert senki nem gerilláskodhat a szeméttel: közegészségügyi okokból az önkormányzat kötelező feladata annak elszállítása a házaktól – egyelőre vegyesen.

„Megoldhatatlan, hogy az érdeklődő házaktól külön-külön az egész településre kiterjesztett rendszer nélkül szállítsuk el a szelektíven gyűjtött hulladékot, mert ennek nagyon magas költségei lennének”- mondja Nagy György. A pénz pedig fontos ösztönzője lehet a tudatformálásnak. „Ha valaki otthon a kertjében komposztál vagy szelektíven gyűjt, az szeretne kevesebb szemétdíjat fizetni” - mondja Rátz Judit. „Amikor azonban az emberek juttatást várnak például a környezettudatos hulladékgyűjtésért, akkor arra is gondolniuk kellene, hogy például a veszélyes hulladékot díj nélkül veszik be tőlük és kezelik, pedig annak is megvan a maga költsége”- árnyalja a képet a HuMuSZ munkatársa.

A szelektív hulladékgyűjtés enyhíthet a hulladék feldolgozásának problémáján, de a megoldás nem feltétlenül itt keresendő - nem elvitatva persze fontosságát s jelentőségét. „Arról általában elfelejtenek beszélni, hogy az egyik legfőbb problémát a termékek csomagolása jelenti, ami sok és sokféle lehet egy-egy árun” - magyarázza Nagy György. A piacra termelő, a termékértékesítésben érdekelt multik lobbierejével szemben esélytelennek tűnő zöldek mozgásterét firtató kérdésünkre pedig a vásárlói tudatossággal felel. „El lehet dönteni, hogy azt az ollót veszem-e meg, amelyiken csupán egy cetli van a szükséges információval, vagy pedig azt, amelyik csillogó-villogó fém-műanyag csomagolásban feszít" - példálózik. A HuMuSz-nál is hasonló választ kapunk: „A környezettudatosság nem a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy a kinőtt ruhát eldobom vagy elajándékozom-e” – szól Rátz Judit jótanácsa.

Hova vigyem?

A Fővárosi Közterület Felügyelet a mindennapokban bizonyára folyamatosan igyekszik a városlakók igényeit kielégíteni, de a cikkben is említett kommunikációs bukfenc őket sem kerülte el. Honlapjukon a következőkkel találkoztunk: