A demonstrálók azokról a meg nem született gyermekekről emlékeztek meg, akik az abortusz miatt nem jöhettek a világra, neveket olvastak fel, amely után megkondították a "lélekharangot".

A Szent János kórház főbejáratánál a szervezők felolvasták nyilatkozatukat, amelyben azt kérték az intézmény vezetésétől, hogy az év három napján - december 28-án, aprószentek napján, március 25-én, a magzatgyermekek napján, és június 1-jén, az ENSZ Nemzetközi Élet napján ne végezzenek terhességmegszakító műtéteket az intézményben.

Téglásy Imre, a demonstrációt szervező Anya-Ország Alapítvány alapítója beszédében úgy fogalmazott: "Mindannyiunkat végpusztulásba dönt az abortuszjárvány", amely jelzi Magyarország és Európa folyamatos és súlyos romlását.

A petíció felolvasása után jelképesen eltemettek egy magzatot - homokkal szórva be a magzatot szimbolizáló bábut - így emlékezve meg az 1956. június 4-én hozott minisztertanácsi terhesség-megszakítási rendelet óta hatmilliónál több magzati korban meghalt gyermekre. A kórház vezetősége levélben tudatta a szervezőkkel, hogy a petíciót nem kívánják átvenni.