Alfons Mensdorff-Pouilly, a nemesi címmel is dicsekedhető gazdasági háttérfigura a brit BAE Systems fegyvermulti korrupciós ügyeinek (így a Gripen-ügynek is) alapembere lehet. Anglia mellett a svédeknél, Prágában és az Egyesült Államokban is folyik a hivatalos kutakodás, cégvezetőket faggatnak a dologról. Hazánkban viszont papíron nincs Gripen-ügy.

Joggal teszi szóvá Mong Attila gazdasági szakújságíró, hogy „a Siemensről (amúgy a Gripenről és a Strabagról is) immár mindenhol bebizonyosodott, hogy korrupt módszerekkel üzletelt, nálunk azonban azt kellene elhinni a választópolgároknak, hogy itthon csupa lelkes, tisztakezű úriemberrel tárgyaltak, tiszta volt a verseny, és a köz rdekében takarékoskodtak a milliárdokkal.” Tényleg gyanús, hogy – finoman szólva - egyik párt sem túl bőbeszédű, ha erre terelődik a szó. A cikkíró igyekezett utánajárni, vajon miért?

A kijáró ember: Alfons Mensdorff-Poully

Mind a négy országházi párt sajtóosztályára elküldte kérdéseit. Arról tudakozódott, hogy pártjuk egyetértene vele, szorgalmazná-e a nemzetközi Gripen-botrány újbóli magyarországi vizsgálatát, hogy kiderüljön, léteznek-e az ügynek magyarországi szálai? Egyedül Vadai Ágnes szocialista honanya méltatta válaszra a kérdéseket. Mint ismert, 2007 őszén ő vezette a témával kapcsolatos első s mindeddig egyetlen kormányzati vizsgálatot. 

E vizsgálat megállapításai szerint 2001-ben sem külső, sem belső kényszer nem volt új vadászrepülőgépek beszerzésére, sőt a beszerzés ellentétes volt egy országgyűlési határozati javaslattal, amely ezt 2003 utánra tervezte. Mi több, a Honvédelmi Minisztérium nem a Gripen, hanem az F-16-os vadászgépek beszerzését javasolta a Nemzetbiztonsági Kabinetnek. A beszerzés előtt az alapvető hadműveleti, műszaki és gazdaságossági követelményeket sem fogalmazták meg, így nem voltak világosak a repülőtechnikával, a fegyverzettel, a kiképzéssel és a logisztikával szemben támasztott követelmények sem.

Továbbá a pénzügyi megállapítások között szerepel, hogy a döntés előtt egyáltalán nem készült teljes körű költségelemzés, és a döntéshozók gazdasági megfontolásainak alapját nem a vadászrepülők teljes költsége, hanem az ellentételezési ajánlat és a pénzügyi ütemezés képezte. (Ez önmagában még nem kifogásolható. A szerk.) Nem volt közbeszerzési eljárás, és a szerződéskötés után sem tisztázták, hogy milyen forrásból akarják finanszírozni a gépek bérleti díját. Nem vizsgálták a bérleti szerződéssel összefüggő adókötelezettséget, ami tovább növelte a kiadásokat. Ezt bizonyítja, hogy a honvédelmi tárca 2002 májusában 25 milliárd forintot kért a miniszterelnöktől az áfára, mivel azzal nem számoltak Ugyanakkor a szerződés nem fogalmazza meg senkinek a személyi-büntetőjogi felelősségét, és nem tesz javaslatot további lépésekre. Így foglalható röviden össze a dokumentum végkövetkeztetése. Csakhogy a jelentés eredeti változatát 45 évre titkosították.

Az iránt szintén érdeklődtünk, javasolnák-e most a titkosítás részben vagy egészben történő felülvizsgálatát? Vadai államtitkár reagálása új elemeket nemigen tartalmazott. Elmondta, hogy „ a miniszterelnök megbízásával felállt Gripen-vizsgálóbizottság a fellelhető és átvizsgált iratok között korrupcióra utaló dokumentumot nem talált.”   Ugyanakkor árnyalhatja a képet, hogy egyrészt a testület mandátuma csak „ törvényességi és célszerűségi vizsgálatra terjedt ki.” Illetve, hogy „a vizsgálat során nem kis nehézséget okozott, hogy számos irat hiányzott.” A jánlatkérő levelek és ajánlatok tűntek el, csak utalások formájában lehetett következtetni létezésükre. „Következtetéseket levonni pedig csak az iratok ismeretében lehetne” – fűzte hozzá az államtitkár. A titkosításról kifejtette:a Gripen-vizsgálatról szóló jelentés titkosításának feloldását elsősorban a titokgazdák kezdeményezhetik.   Természetesen egyetértünk a minél szélesebb nyilvánossággal, a titkosítás feloldásával, azonban tudomásul vesszük, hogy ez nem sértheti sem Magyarország, sem Svédország nemzetbiztonsági érdekeit.”

A bizottság elnöke arra is kitért, hogy „a vizsgálati jelentést, majd pótjelentést értékelte a Nemzetbiztonsági Kabinet és megállapításai alapján vizsgálódott a Központi Nyomozó Főügyészség. Ez utóbbiak - sajtóhírek alapján - nem találtak bűncselekményre utaló nyomot, és nem tartottak szükségesnek további nyomozást.” Itt persze a jámbor újságíró visszakérdezhetne: honvédelmi relevanciájú dokumentumok hiánya (eltüntetése?) nem indokol önmagában is fegyelmi és büntetőjogi eljárást? Hogyan őrizték a papírokat nemzetünk egyik kulcsfontosságú intézményében, ha csak úgy nyomuk veszhetett? Mindenesetre a képviselő szerint „ha újabb – akár a megvesztegetés gyanúját erősítő – tények kerülnek napvilágra, a Magyar Szocialista Párt szorgalmazni fogja a vizsgálat folytatását, újbóli megindítását. Érdeklődéssel kísérjük figyelemmel Alfons Mensdorff Pouilly ausztriai letartóztatását követő eseményeket, a kihallgatáson mondottakat.”

A Fidesz   - melynek regnálása alatt a beszerzési döntés végbement - hallgat. Akárcsak hajdani koalíciós társa, az MDF. Az SZDSZ nemkülönben, pedig valahai kormánypártként nyilván lehetett rálátása az eseményekre. Mi ennek ellenére folytatni kívánjuk a „nyomozást”   

Papp László Tamás