A DNS-vizsgálatok a bűnügyek felderítésében gyakorlatilag elengedhetetlenné váltak, olyan sok esetben alkalmazzák már, hogy a szakértők alig bírják munkával a vizsgálatok elvégzését. Egyes bűntetőügyek esetében a büntetőeljárások elhúzódását is a DNS-vizsgálatok hosszadalmas elkészülésével indokolták a rendőri vezetők. Így volt  ez, amikor számon kérték rajtuk a nyomozások lassúságát a kiskunlacházi eset és a romák elleni Molotov-koktélos támadások után. Pedig a kiemelt, súlyos erőszakos jelllegű bűncselekményeket vagy a nyilvánosságot kiváltképp érdeklő ügyeket, amelyekben az emberek gyors rendőri intézkedést várnak – mint például a francia diáklány, Ophélie halála – az igazságügyi szakértők eleve soron kívül kezelik, és más ügyek – akár egy szimpla betörés –  várólistára kerülnek.

Az akár fél éves, vagy éves csúszások miatt a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet (BSZKI) többször is kapott már bírságot. Ezt az osztály vezetője, Pádár Zsolt a hvg.hu-nak azzal magyarázza, hogy az intézet Hemogenetikai Szakértői Osztályának leterheltsége 2008-ban az előző három évhez képest két és félszeresére emelkedett. „Ennek egyik oka a folyamatos finanszírozási hiány, ami miatt nem tudjuk tartani a határidőket és mintegy háromezer üggyel vagyunk hátralékban” – tette hozzá. „Így az esetek nagy részében helytállóak azok a rendőri vezetői nyilatkozatok, miszerint a büntető eljárások azért húzódnak el, mert az igazságügyi szakértők csúsznak a DNS-vizsgálatok elkészítésével.”

Azt a vélekedést ugyanakkor vitatja az osztályvezető, hogy a szakértők azért késnek a munkákkal, mert sokat maszekolnak, s ezeket a megbízásokat evidenciában kezelik. Mint mondja, náluk saját néven nem, csak az intézet nevében kiadott szakértői vélemények vannak. Miközben azért elismeri, hogy munkaidőn túl, egyéb jogviszony és infrastrukturális háttér keretében történhetnek magánmunkák, bár "ez nem jellemző". "Ugyanakkor a hatályos jogszabályok alapján ezen a kompetencia területen magánszemélytől az intézet nem is kaphat megrendelést.” - teszi hozzá Pádár.

A költségek

A DNS-vizsgálatok elvégzéséhez egy nem túl fejlett labor kiépítése és felszerelése több mint 100 millió forintba került. Az eljárások költségesek, elsősorban azért, mert drágák az ahhoz használt vegyszerek. Egy sejtmagon belüli vizsgálat például átlagosan 100 ezer forint, a mitokondriális eljárás ára félmillió forintnál kezdődik.

A BSZKI önállóan működő, de nem önálló gazdálkodó, nem önálló költségvetési szerv. Egy rendelet szerint a gazdálkodását az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Központi Gazdasági Főigazgatósága látja el. „A finanszírozás nem testreszabott, az évi költségvetési összeg ugyanis csak mintegy 400-500 ügyre elég. Idén januárban jeleztük ezt a minisztériumban tartott beszámolónkban, s ígértek is ugyan 350 millió forintot, ami kisegítené a DNS vizsgálatot, és megállítaná a lefelé menő spirált, de az összeg még nem érkezett meg az intézethez." - mondja Pádár Zsolt.

Az anyagi gondok már akkor is enyhülnének – tette hozzá az osztályvezető –, ha a rendőrség kifizetné a mintegy 500 millió forintos tartozását. Megjegyezte: a nyomozó hatóság egyébként jobban járna, ha más országokhoz hasonlóan saját szakértői hálózata lenne, így nem a szakértői véleményért kellene fizetnie, hanem a rendszer fenntartását kellene finanszíroznia.

Elmaradt reagálás

A hvg.hu több megkeresés ellenére sem kapott arra választ az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól, hogy a mintegy 150-200 millió forintos évi költségvetéssel működő BSZKI miért nem kapta meg az ígért támogatást, hogy csökkenthetsék az ügyhátralékot.

„A rendőrségtől várt összeg mellett abban is lehetne gondolkodni, hogy a BSZKI piaci formában milyen bevételt tudna termelni” – hangsúlyozta Pádár Zsolt. Részletezte is mire gondol: „a DNS-vizsgálatok a világ minden táján költségesnek számítanak, mégis egyre szélesebb körben alkalmazzák őket, mivel egy vizsgálat olyan bizonyítékokat eredményez, amely meggyorsít egy eljárást, így költségeket takarít meg. Nem elhanyagolható a DNS-vizsgálatok preventív, bűnmegelőző hatása sem. Megakadályozhatják a bűnismétlést, hiszen egy bűncselekmény elkövetésénél visszatartó erő lehet az, ha az illető tudja, DNS-e szerepel egy adatbázisban, így könnyen lebukhat. Hiszen a baj megelőzése mindig olcsóbb, mint a kezelése” – hangsúlyozta.

Az osztályvezető elmondta, például a vagyon elleni bűncselekmények – amelyek felderítési aránya a legrosszabb, mintegy 30 százalékos – kárértéke és annak megtérülési értéke közötti összeg, egy évre vonatkozóan, mintegy 100 milliárd forint. Amennyiben a felderítésben 10 százalékos növekedést – 30-ról 33 százalékra – tudnánk elérni, vagy az újbóli elkövetés mértékét csökkenthetnénk, akkor az évi plusz 3 milliárd forintból egy professzionálisan működő rendszert lehetne kiépíteni. „Akkor nem lennének olyan leállások sem, mint amilyenek néha most is előfordulnak, ha egy-egy tartalék nélküli berendezés elromlik. A rendszert csak folyamatos és kiszámítható gazdálkodás mellett lehet működtetni.”

Az Országos Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a rendőrség nem több százmillió forinttal, hanem 36,5 millióval tartozik a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetnek, amelynek kiegyenlítéséhez a rendőrség részére biztosított költségvetési támogatás, póttámogatás elégséges. „A Rendőrség által elismert kötelezettségek között kizárólag azon számlák szerepelnek, melyek bizonylatokkal alátámasztottak.” Mindehhez hozzátették: a számla kiállítása és a pénzügyi teljesíthetőség érdekében történő megfelelő mellékletekkel történő ellátása között – a szakmai és technikai tényezőket számításba véve – akár 30 nap eltérés is lehet.

A igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 35.§ (3) bekezdése szerint – amely az 1998. évi XIX., a büntető eljárásról szóló törvényt 2007. január 1-jei hatállyal módosította –, szakértőként nem járhat el az, aki az ügyben, mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy jár el. Így a korábban a rendőrség állományában lévő szakértők átkerültek a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet állományába. Emiatt saját szakértői hálózat nem alakítható ki, pedig a nyomozó hatóság ezzel kapcsolatos kiadásai megnövekedtek. Ám, mint mondják, keresik a módját a költségek csökkentésének.

DNS-vizsgálatok elvégzésére a rendőrség rendszeresen ad megbízást a SOTE Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézete DNS-laboratóriumának. Ennek vezetője, Lászik András adjunktus a hvg.hu-nak elmondta, hogy évi 250-300 vizsgálatot végeznek a hatóságoknak és magánfeleknek egyaránt. Egy DNS-vizsgálat általában több százezer forintba kerül, és ha minden körülmény optimális, akkor akár néhány nap alatt is elkészülhet az eredmény. „Ez azonban jelentősen elhúzódhat, ha rossz minőségű a beérkezett minta, vagy ha csontból kell a DNS molekulákat kinyerni. Az utóbbi estben csak önmagában a kalciummentesítés egy hétig tart.”

A laboratórium vezetője hangsúlyozta: egy munka időtartamát az eljáró szakértők tapasztalata, a laboratórium kapacitása és leterheltsége mellett szubjektív tényezők is befolyásolhatják. „Így a vizsgálatokat végző intézmény anyagi helyzete, a labormunka szervezése és a vizsgálati eljárás megválasztása, de leginkább a beérkező minta minősége a meghatározó. „Ami sajnos a bűncselekmények helyszínén biztosított mikronyomok esetében sok esetben rossz minőségű, töredezett DNS molekulákat jelent” – jegyezte meg Lászik András.

A vizsgálat elvégzésének ideje még attól is függ, hogy az adott ügyben hány bűnjeltárgyat ad át a nyomozó hatóság. „A rendőrség, bíróságok és az ügyészség a kiemelten kezelt súlyosabb bűncselekményeknél minél hamarabb várja az eredményeket, és igyekszünk is soron kívül teljesíteni azokat. A DNS-vizsgálatok jelentősége azonban annyira megnőtt, hogy növelni kellene a laboratóriumunk kapacitását, amit azonban a jelenleg rendelkezésre álló források nem tesznek lehetővé.”

Lászik András elmondta, hogy a DNS-vizsgálat – ami egy Nobel-díjas technológia – a korábbi vér szerológiai vizsgálatokhoz képest hihetetlen előrelépést jelent a bűnügyek megoldásában azzal, hogy a DNS-kimutatást nem feltétlenül szabad mindent eldöntő bizonyítéknak tekinteni, túlmisztifikálni, mert az csak egy a bizonyítékok sorában. „Hiszen előfordulhat, hogy a gyilkosság helyszínén talált mikronyomot nem is a tettes hagyta ott, hanem egy ártatlan személy, aki korábban arra járt.”