"Kádergyerek voltam egy mártír apával és egy szochazás nevelőapával, ráadásul anyai ági nagyapám a Vörös Hadsereg egyik tábornokaként szolgált” - vette számba 2007-ben a hosszú ideig hősnek számító ősöket az 51 esztendős, szocialista egészségpolitikus. Az édesapa, a későbbi miniszterelnök, Horn Gyula bátyja Moszkvában tanulva ismerkedett meg édesanyjával, Szófia leányuk viszont már Pesten született. Jött azonban 1956, és a papát a felkelők meggyilkolták. A kislány így már nevelőapja mellől jár a pesti Radnóti-gimnáziumba, s jut a gond nélkül abszolvált orvosegyetemi felvételiig. Innen nyílegyenes, „cum laude” az út a Korányi-kórház, majd az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet, aztán az Újpesti Kórház, utóbb a Bajcsy-kórház felé. A praxist élénk KISZ- és pártaktivitással fűszerezi, ám a rendszerváltás 1993-ig elapasztja ilyetén ambícióit. Időközben, 1998-ban még egy egészségügyimenedzser-diplomát is begyűjt, aminek révén 1999 és 2005 között az Észak-pesti Kórház orvos igazgatója lehet, miközben, 2002 őszén bekerülve a fővárosi közgyűlésbe, az egészségügyi bizottság alelnöke lesz. Egy évre rá a mandátumáról lemondott Csehák Judit helyére a párt őt küldi a parlamentbe. Ám nem minden fenékig tejfel: 2005-ben a Szent János Kórház orvos igazgatói pozíciójából egykori barátja tessékeli ki.

Az alábbiakban az interjú legnagyobb visszhangot keltő részét idézzük:

HVG: Nem szeretnénk ezen lovagolni, hiszen a múlt teljesen átértékelődött. Önnél is?

Havas Szófia: Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.

HVG: És ön milyen fiatal volt? Balról támadta a revizionista Kádárt? Netán reformkörözött?

H. Sz.: Világéletemben renitens voltam, és nehezen fogadtam el a kötelező irányvonalakat, ebből mindig voltak konfliktusaim. Ja, csak most veszem észre, hogy múlt időt használtam, pedig ez egy permanens állapot, azóta tart. Mindig volt valami, amivel aktuálisan nem értettem egyet. Nem voltam reformkörös, mert mindig azt mondtam, ők ráérnek elméleteket gyártani, miközben én napi 24 órában ügyelek. Az én időmbe ilyesmi nem fért bele.

HVG: Ezért vacillált volna három évig az MSZP-be való 1993-as belépéssel is?

H. Sz.: Volt magántermészetű oka is, de az maradjon az én édes titkom. A másik viszont, hogy dolgozott bennem némi sértődöttség, mert a párt lépett ki belőlünk, és nem mi léptünk ki a pártból. Kaptunk egy papírt, hogy mostantól isten hírével, és megszűntünk létezni.

A teljes interjút elolvashatja itt.