Medgyessy Péter utóda valóban kivételes történelmi pillanatban, az Európai Unióhoz történt csatlakozás után nem sokkal vehette át a kormányrudat. A szocialisták derűlátása másfél évvel később még csak erősödött. 2006 tavaszára az MSZP már úgy vélte, nagy ívű tervének, a jóléti rendszerváltás folytatásának voltaképpen már a fedezete is rendelkezésre áll. A baloldal diadalmasan nyugtázta, hogy a miniszterelnök diplomáciai erőfeszítései nyomán az EU akkori 25 tagállama közül Magyarország harcolta ki a második legnagyobb összegű támogatást (az egy főre jutó szubvenció mértéke alapján). „Itt az ideje és végre a lehetősége is annak, hogy (…) hazánk az életminőség tekintetében is nyugati országgá váljon” – szárnyalt az MSZP választási programja alkotóinak fantáziája.

A csillagok sokáig kivételesen szerencsés állása ellenére Magyarország 57. miniszterelnöke mégis úgy fog bevonulni a történelemkönyvekbe, mint aki nem tudott élni a kezében lévő lehetőségekkel. Pedig az egymást követő két Gyurcsány-kabinet az utóbbi négy és fél évben nem jelentéktelen fejlesztéseket hajtott végre. 175 kilométer autópálya, két új Duna-híd, Művészetek Palotája Budapesten, - csak néhány a megépített új objektumok közül. A kormányfő programjának megfelelően a kormányfő csökkenteni tudta a társadalmi különbségeket is. Míg 2003-ban 8,1, négy évvel később már „csak” 6,8-szoros különbség volt itthon a legszegényebb és a leggazdagabb egy-egy milliós réteg egy főre jutó jövedelme között.

A cikket teljes egészében elolvashatja a legfrissebb HVG-ben.