Mizsei Béla 1945-1947-ig és 1990-1994-ig is képviselte a  kisbirtokosokat, a parasztságot parlamentben. Meggyőződése volt, hogy szükség van a kisbirtokosokra, és arra, hogy terményeiket feldolgozva tudják piacra vinni. Nemcsak képviselőként állt ki érte, minden alkalmat megragadott arra, hogy feldolgozó, értékesítő összefogásra bíztassa az embereket. Nem rajta múlott, hogy Magyarország mind a mai napig nem tudja kihasználni sem természeti adottságait, sem pedig állampolgárainak kezdeményezőkészségét, vállalkozó kedvét - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
 
A forradalom alatt a mezőkövesdi munkástanács meghatározó tagja volt, november 6-án, amikor a szovjet csapatok körülzárták Mezőkövesdet, a község képviseletében ő tárgyalt a parancsnokkal a fegyverek átadásáról. 1957-ben halálra, majd Dobi István elnök közbenjárására másodfokon életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban, miután amnesztiával szabadult, jogászdiplomával kertész szakmunkásként helyezkedhetett el. 1989-ben könyve jelent meg a gumós begóniáról.

A rendszerváltáskor részt vett a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt újjáalakításában, annak Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke, majd 1989-ben országos elnökhelyettese lett. 1990-ben Alsó-Jászság országgyűlési képviselőjévé választották. Jászladány díszpolgára, tulajdonosa az 56-os emlékéremnek és a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjének. Önéletírása Életpályám címmel 2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulóján jelent meg. Mizsei Béla temetéséről később intézkednek.