Mint arról a hvg.hu korábban hírt adott, Tolna megyei roma érdekvédelmi szervezetek bepanaszolták Szabó Máté országgyűlési biztost Kállai Ernő kisebbségi biztosnál. A panaszosok Szabónak a „cigánybűnözéssel” kapcsolatos kijelentését nehezményezték, aki a FigyelőNetnek azt mondta:

„Nemrég beszélgettem egy cigány önkormányzati képviselővel és egy kriminológussal. Ebből a beszélgetésből kirajzolódott a kimondhatatlan: a »cigánybűnözés« profilja. Ez a megélhetési bűnözés sajátos fajtáit jelenti: a színesfémlopás és -gyűjtés, a megélhetési célú termény- és eszközeltulajdonítás a biciklitől az anyacsavarig. Másrészt itt gyakori a kollektív elkövetés, egy kollektivista társadalmi, szinte törzsi csoportról van szó, szemben a magyar társadalom nagymértékű individualizáltságával. A kollektív erőszak az a szituáció, amikor a felelősség teljes mértékben megszűnik: ismert ugye az olaszliszkai lincselési eset.”

Kállai most hatáskör híján elutasította a beadvány vizsgálatát, mondván, a parlament által közvetlenül választott országgyűlési biztosok jogi értelemben nem hatóságok vagy közszolgáltatást végző szervek. Úgy véli, fel sem merülhet annnak az abszurd lehetősége, hogy az ombusdmanok egymás kölcsönös „ellenőrzése” alatt álljanak.

„Jogi értelemben tehát nincs módom ebben az ügyben eljárni, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne érzékelném az ilyen jellegű megnyilatkozások súlyát, a kisebbségellenes hatáskeltésre, az amúgy is meglévő előítéletes közgondolkodásra gyakorolt negatív hatását” – fogalmaz levelében Kállai.

A „cigánybűnözés” fogalma „kollektív bűnösségre utal, amely jogállamban elfogadhatatlan, tudományos értelemben képtelenség, morálisan pedig szigorúan elítélendő általánosítás. Az ilyen és ehhez hasonló kifejezések csupán arra alkalmasak, hogy egy teljes csoportot kriminalizáljanak faji, származási alapon, a konkrét személyek egyéni felelősségének megállapítása helyett” – összegzi álláspontját a kisebbségi biztos.

Kállai szerint lehet és kell beszélni a nyilvánosság előtt is az egyes kisebbségi vagy többségi csoportoknak a társadalmi helyzetükből következő, bűnelkövetéssel kapcsolatos viszonyáról, de ezt világosan és határozottan el kell választani a gyűlöletbeszéd kategóriájába tatozó úgynevezett „cigánybűnözéstől”.

Úgy véli, egy jelentős véleményformáló erővel rendelkező közszereplő esetében megsokszorozódik a felelősség. hogy milyen alkalomból, milyen módon és milyen tartalommal nyilvánul meg. „Ha tehát létezik egy szélsőjobboldali mozgalom, amely évek óta a cigány kisebbség tagjait gyakorlatilag bűnelkövetőként, a többségi társadalmat pedig e bűnözés áldozataként tünteti fel, akkor nyilvánvaló, hogy még a legártatlanabb utalás is a »cigánybűnözésre« ezt a retorikái erősíti meg, és a nyilatkozót többé semmi nem menti meg a rasszizmus vádjától, illetve adott esetben az erkölcsi vagy szakmai hiteltelenné válástól. Az Önök által is említett esetben megítélésem szerint ez következett be” – fogalmaz sarkosan Kállai Szabó mondatairól.