hvg.hu: Ha valaki a mostani romagyilkosságokhoz hasonló bűncselekményért kerül börtönbe, mire számíthat odabent: „pozícióba” kerül, elismerik, félnek tőle vagy olyan sorsra juthat, mint a gyermekek vagy nők ellen erőszakot elkövetők és a benti közösség páriái lesznek?

Fliegauf Gergely: Amennyiben bebizonyosodik, hogy a gyanúba keveredett személyek a bűncselekmények tényleges elkövetői, nagyon ügyelni kell majd az elhelyezésükre. Ennyire nyíltan rasszista elkövetők – tudomásom szerint – még nem kerültek Magyarországon börtönbe. Persze hallottam már olyan esetről, amikor valakinek egy horogkereszt volt a hátára tetoválva, amikor bekerült, őt védeni kellett, külön elhelyezésben részesült. Találkoztam olyan személlyel is, aki rivalizáló kínai bűnözői csoportok kereszttüzébe került, ő is védelemre szorult, bár az őt fenyegető veszélyt, véleményem szerint egy kissé eltúlozta. A mostani helyzet azért komolyabb. Falfirkákon  már megjelent a nyíltan etnikai alapú ellenségeskedés. Érdekes módon a magyar börtön-falfirkák roma szerzői éppen olyan típusú üzeneteket írnak a falra, mint például a német börtönökben az arab bevándorlók leszármazottjai.

hvg.hu: Azoknak, akik aljas indokból, rasszista okokból bántalmaznak vagy ölnek meg valakit, a börtönben változhat az attitűdjük?

Fliegauf Gergely

F. G.: A külföldi szakirodalom szerint az ilyen személyek inkább radikalizálódnak és bandákba tömörülnek a bör-tönökben. Így alakult meg a Hells Angels börtön-banda Dániában, amely csak az utóbbi időkben vesztett jelentőségéből. Az Árja Test-vériség az USÁ-ban  szintén elítéltekből szerveződött,  
tagjai börtönbeli,  rasszista alapú gyilkosságok miatt töltik életfogytig tartó szabadság-vesztésüket a déli államokban. Ilyen jellegű bűncselekményeknek  Magyarországon eddig nyoma sem volt, szerencsére.

A klasszikus börtön-bandák Amerikában jóné-hány büntetésvégrehajtási intézményben tudják terrorizálni az elítélteket. Dél-Amerikában a börtönbandák hatalma sokszor az utcára is kiterjed. Az egyik leghírhedtebb geng az eredetileg Los Angelesben, főként közép-amerikai szabadultakból megalakult Mara Salvatrucha bűnszervezet, amely rátette kezét az USA mást területeire, Kanadára, Közép-Amerikára is.  Európában a gengek fő tevékenysége a kábítószer-kereskedelmre koncentrálódik.   

hvg.hu: Azt már több cikk is megpendítette, hogy a cigánygyilkosságok  elkövetőire életfogytiglan várhat. A magyar börtönökben vannak programok vagy bármilyen törekvés a fogvatartottak előítéleteinek felszámolására?

F. G.: Amennyiben a mostani gyanúsítottak valóban letöltendő szabadságvesztést kapnának, akkor szinte biztos, hogy nem kerülnének azonos büntetés-végrehajtási intézetbe, hanem szétszórnák őket szerte az országban. Ezzel együtt két túlélési stratégia állhatna előttük: a megalázkodás, illetve a felkészülés a benti életre. Utóbbira példa az a tetoválás, amit egy dániai börtönlakón láttam: si vis pacem para bellum, azaz a békéhez fel kell készülni a harcra. Tudomásom szerint számos magyar börtönben gondoskodnak a rabok rendszeres foglalkoztatásáról, ez nyilván elősegítheti megváltozásukat is.     

Goldenblog 2009

Idén ötödik alkalommal, tíz kategóriában nevezhettek a blogok a hvg.hu versenyére. A hírkategória első helyezettje - interjúnk alanya - a Börtönblog és szerzője lett. A többi győztesről, a zsűri és az olvasók véleményéről  Goldenblog 2009 hivatalos oldalán olvashat többet.

hvg.hu: Nemrég feltett a youtube-ra egy klipet,  Miért nincs cigánybűnözés? címmel. Ha leülhetne a romagyilkosságok elkövetőivel beszélgetni, mit mondana nekik?

F. G.: Ez nehéz kérdés. Nem hiszem, hogy volna egymással beszélni valónk. Szinte biztos, hogy csalódottnak érzik magukat, és a vélt sérelmeiket a kisemberekre vetítik. Küldetéstudatukat nem a realitás irányítja, hanem a fékezhetetlen bosszútudat. A gyermekek működnek így. Pár hangzatosabb kérdésem azért lenne: mit szól a tettükhöz az édesanyjuk, mit szól hozzá a barátnőjük? Hogyan tudnak elszámolni magukkal ilyen tettek után? A börtönben én azt is láttam, hogy ez nagyon nehezen megy, például komoly álmatlanságot eredményez, aminek az egyenes következménye hogy az ilyenkor felírt nyugtatószerekkel a rabok visszaélnek.  

hvg.hu: A blogján beszámol egy, a drogfogyasztással kapcsolatos, börtönben zajló programról. A rajzok, amelyeknek  kapcsán – ha jól sejtem – beszélget a rabokkal, többségükben más bűnelkövetők rajzai. Mire lehet elég egy ilyen beszélgetés, mit tud nyújtani a bent lévőknek?

F. G.: Négy és fél évig éltem fogvatartottak között nevelőtisztként, majd pszichológusként a Budapesti Fegyházban, amit Kozma utcaként ismer a köznyelv. Akkor még nem voltak társadalomtudományi ismereteim, nem csoda, hogy egyes akkor tapasztalt jelenségeket utólag teljesen átértelmeztem. Az egyik nagy felismerésem volt, hogy a rabok szinte mindig azt mondják, amit hallani akar az ember, a hivatalos szerv. Ennek tudatában elég nehéz velük elbeszélgetni. Fal van közöttünk, azt át kell törni.  Ennek több módja van, például használom a börtön-szlenget, bár vigyázni kell, mert az folyamatosan változik. Másfelől kollegáim előtt is hitelesnek kell maradnom, nem szabad olyan benyomást keltenem, hogy „bratyizok” a rabokkal. A rajzokról beszélek velük, ezeket csak az érteheti, aki ismeri a börtön valóságát, és tudja, mi mit jelent. Így a rabok sem önmagukról beszélnek, és lassan megnyílnak. Manapság már kérni sem szoktak tőlem, el tudnak helyezni oda, ahol és ami vagyok. 

hvg.hu: Mi a börtönben élők válasza arra, hogy miért drogoznak?

F. G.: A drog egyfajta kémiai megerősítés, ami a börtönben nem létező társas megerősítés helyébe lép. A börtönben senki sem dicsér meg senkit, mert az „bealázkodás”. A drog ellazít, és segít „átutazni” a büntetést.

hvg.hu: Ön a  Rendőrtiszti Főiskolán tanít. Mit tapasztal: a hallgatók mennyire nyitottak, befogadóak, érdeklődőek, ha a fogvatartottak motivációiról, lelki problémáiról van szó?

F. G.: A börtönőr hallgatók is olyanok, mint bármilyen más diák: ha nem érdekes a tananyag, akkor először unni kezdik, majd megutálják. Ezért próbálom érdekessé tenni az órákat. Sokat beszélgetünk a brazil vagy az amerikai börtönlázadásokról, az orosz börtönkörülményekről, a drogproblémáról, a deviáns viselkedési formákról, és igyekszem az ő véleményüket is meghallgatni. Aki arra szánja magát, hogy tiszt lesz, és három évig látogatja az előadásokat, komoly motivációja van: változtatni akar. Látják ezek a fiatalok, hogy valami nincs rendben, hogy valami jobban is működhetne. Természetesen sokszor tévednek, és nagyon tapintatosan fel kell őket világosítani. Ebben néha nem tűrök ellentmondást, de nem vagyok egyedül. A cigányokkal kapcsolatos előítéleteket még a hallgatók körében is nehéz legyőzni. Ez ügyben több kollégámmal szoktam beszélgetni, akik szakmai értelemben támogatnak engem. Az újonnan érkezett hallgatókat el fogjuk vinni a Holokauszt Emlékközpontba is, ahol a toleranciájukat elősegítő foglalkozásokon fognak részt venni. Nem lehet azonnal gyökeres változást elérni, de a tiszteknél kell kezdeni, az biztos.

hvg.hu: A börtön nem érdekel szinte senkit – ezt írja egyik bejegyzésében. Mi a célja a bloggal?

F. G.: Az, hogy a börtön valóságát közelebb hozzam a társadalomhoz. Nem akarok olyan történeteket mesélni, amelyek csak arra jók, hogy csámcsogjanak rajtuk az emberek. Inkább igyekszem megmagyarázni egy-egy jelenséget. Fontosnak tartom tudatni, hogy a börtönbe kerülő személyek nem csak azért vannak hűvösön, mert a rendőrség elfogta, a bíróság elítélte, az őrök pedig bent tartják őket. Sokkal nagyobb mértékben érvényesül velük szemben a társadalom ki nem mondott akarata: szégyelljük őket, félünk és undorodunk tőlük, tehát zárjuk be őket! E felett a társadalom hajlamos szemet hunyni. A börtön érdekes hely. Szeretnék tudományos könyvet is írni, ennek talán előkészítése is lehet a blog.