Az idős, beteg embereket 1992-ben a délszláv háború elől menekítették Magyarországra, s 17 évi távollét után térhetnek vissza szülőföldjükre. A gondozottak meghatottan búcsúztak el orvosaiktól, ápolóiktól, s a menekülttábor lakóiból összesereglett csapat is hosszasan integetett az autóbusszal hazájukba visszatérő volt menekülteknek - tapasztalta a helyszínen az MTI tudósítója.
   
Ott volt a búcsúztatáson Nikola Djukic, Bosznia-Hercegovina budapesti nagykövete és Mario Nenadic, Bosznia emberjogi és menekültügyi miniszterhelyettese, akik hazáig, a Jakes Modricában felépített otthonig kísérik a gondozottakat.
   
A menekülttábor elme-szociális részlegének 19 volt lakóját több ápoló és egy mentőautó is kíséri az úton. Ápolóik két hétig maradnak velük, hogy segítsék a zökkenőmentes beilleszkedésüket új, már szülőföldjükön lévő otthonukban.
   
A menekültek debreceni befogadó állomásán jelenleg 655-en tartózkodnak, mintegy 30 országból - közölte az MTI-vel a helyszínen Tóth Ferenc, a menekülttábor igazgató-helyettese.

2005-ben Németh Gábor Péter rendezett dokumentumfilmet a most hazatérő menekültekről Végállomások címmel. A háborús frontvonalon lévő jakesi elmeszociális intézetből menekítették ki az intézet lakóit 1992-ben. "Azóta összeomlott az életem, mint egy kártyavár", mondja Pandur, a 28 fős jakesi csoport önjelölt vezetője a filmben. "Amióta itt vagyok, az életem pokollá változott. Nem csak nekem, hanem mindannyiunknak. Egész nap be vagyunk zárva, csak reggelizni meg ebédelni járunk ki." A tétlenség, a napok monotóniája kiöli az életkedvet, a magukra hagyott szellemi fogyatékos emberek lassan feladják a reményt, hogy valaha hazatérhetnek. Ki a felelős sorsukért? - tette fel a kérdést akkor a filmrendező.