Tizenkilenc év fővárosi politika

A szabadon választott fővárosi önkormányzat 19 éve működik - ha az Antall-kormány bosszújának eredményeként létrejött kétszintű budapesti önkormányzati rendszerre a működés kifejezést szabad használni. A parlament elé azután terjesztették a fővárosi törvényt, hogy az akkori ellenzék, az SZDSZ és a Fidesz elsöprő győzelmet aratott az MDF és szövetségesei felett az 1990-es őszi helyhatósági választásokon.

Az Antall-kormány jogilag abszurd helyzetet teremtő törvénnyel rukkolt elő 1991-ben: ugyanarra a közigazgatási területre, Budapestre kétféle szabadon választott önkormányzatot hozott létre: a fővárosit és a kerületit. A törvény tételesen kimondta: "A fővárosi, valamint a fővárosi kerületi önkormányzatok önkormányzati alapjogaikat tekintve egyenlőek." Mindez állóháborút eredményezett a Budapest egészéért felelős főváros és saját városrészei között. A mai, 19 év után tapasztalható kaotikus viszonyok is részben erre vezethetőek vissza.

Az 1991-es törvény eredménye volt a kilencvenes évek elején a kisebbségben - fideszes külső támogatással - kormányzó SZDSZ-es főpolgármester, Demszky Gábor és a szintén szabad demokrata kerületi vezetők - köztük Tarlós István óbudai polgármester - összeugrása. Csepel még népszavazást is rendezett a Budapesttől való leválásról, ám a fővárosi vezetők ígérgetésbe kezdtek, amellyel maguk mellé állították a csepelieket, csakhogy az ígéretek egy része azóta sem teljesült.

Egy kis finomítás

A teljesen összekuszált budapesti közigazgatás rendszerén a Horn-kormány idején a több mint kétharmados többségű MSZP-SZDSZ koalíció némileg változtatott, a kerületi "kiskirályságok" kárára a budapesti "vízfejet" erősítette némileg, de alapvetően a kerületek maradtak erősebbek. Ekkortól kezdve ugyanis a szocialisták már komoly polgármesteri funkciókat szereztek a városrészekben, és nem volt érdekük a központosítás.

Demszky Gábor főpolgármester © MTI

Az egymást követő kormányok újra és újra felvetették az értelmetlen budapesti rendszer megreformálását; az eredetleg a City-koncepcióval - a belső kerületek és a főváros összevonásával, valamint a külső kerületek viszonylagos nagyobb függetlenségével - előrukkoló liberális Fidesz elképzelése volt a kilencvenes évek elején talán a legracionálisabb.

Ám később a Fidesz konzervatív párttá vált, és amikor 1998-2002 között az Orbán-kabinet regnált, csak annyi maradt meg az emberek emlékezetében, hogy a kormány minden erejével akadályozza a metróépítést. Ez nagyjából még a következő országos és önkormányzati választást (2002) is a szociálliberális koalíció javára döntötte el.

Metró és BKV

Jutalmul a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány elkezdte a metróépítést. A beruházás óriásivá dagadt költségvetése, a folyamatos csúszások, na meg a BKV-botrányok közben folyamatosan erodálták az 1994 óta a budapesti Városházát irányító MSZP-SZDSZ-koalíciót. Előbb csak kisebb repedések támadtak a frakciókon belül, például az SZDSZ-es Lakos Imre és Bőhm András függetlenedése, illetve Havas Szófia önállóskodása az MSZP-n belül.

Idén aztán beütött a ménkű: a szocialisták nagy hirtelenséggel bejelentették, hogy kilépnek a koalícióból, és megpróbáltak úgy tenni, mintha eddig nem az ő emberük, Hagyó Miklós felügyelte volna a Városházán a botrányos működésű BKV-t. Demszky Gábor azonnal reagált, és bejelentette: nem indul többé a főpolgármesteri címért.