A 23 éves egyetemista felismerte, hogy beteg, ezért évek óta orvoshoz járt – mondta Huszár András pszichiáter, aki a lövöldözés után megvizsgálta az ámokfutó diákot. „Próbálkozott ő különböző ideggyógyászokkal, hátha őt kezelték volna ezzel a dologgal, azonban a bizalma – éppen a betegsége folytán – ezekben az orvosokban sem maradt meg, és így váltogatta az orvosait” – magyarázta Huszár András, a Pécsi Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének igazgatója. Mint a szakember fogalmazott, „gyakorlatilag nem volt gazdája az ő (G. Ákos) pszichés betegségének”.

A sűrű orvosváltások miatt csak depresszióját kezelték, kényszeres viselkedését viszont rejteni tudta. Ráadásul utóbbi betegségét még fel is erősítették a depresszióra szedett gyógyszerei. A szakember szerint ez a betegsége vezetett a lövöldözéshez.

Huszár András korábban a Népszabadságnak nyilatkozva azt mondta, G. Ákos sohasem kapta meg a számára szükséges komplex, skizoid jellegű panaszait is feltáró kezelést, az orvosok csak antidepresszánsokat írtak fel neki. „Ez hozzájárulhatott állapota romlásához” – magyarázta a pszichiáter. A szakember a lapnak elmondta: a bűncselekmény napján G. Ákos ismét hangokat hallott, a tragikus végű órán pedig úgy érezte, osztálytársai bántó megjegyzéseket tesznek a háta mögött. Ettől vált feszültté. Bár a teremből háromszor ment ki a folyosóra, csak harmadszor tért vissza a pisztollyal. Az elmeszakértői meghallgatás végén pedig el sem akarta hinni, hogy valóban ő lőtte le társait. Utólag azt sem tudta, hogy társai valóban gúnyolták-e őt, vagy ezúttal is csak nem létező hangokat hallott.