A legfiatalabb választók, a 24 év alatti amerikaiak kétharmada szavazott Barack Obamára – derül ki a CNN tévécsatorna vizsgálatából –, míg az idősebb generációkból egyre kevesebben, a 40 és 49 év közöttieknek csak a 49 százaléka akarta őt az Egyesült Államok elnökének. A fiatalok körében aratott siker egyik lényeges tényezője volt elemzők szerint, hogy a jelölt tanácsadói tudatosan építettek az ifjúság többségének netfüggőségére, és a kampány során számos „obamás” videót terítettek a YouTube-on, a legnépszerűbb videomegosztó rendszeren.

Az említett célcsoportot egyes szakértők Z generációnak nevezik: ők lennének a nem sokkal az érettségi előtt, illetve után állók. Az elnevezés Douglas Coupland kanadai író X generáció című, 1991-es posztbeat regényére vezethető vissza, amely három fiatalnak a fogyasztói társadalomból való kivonulását tárgyalja. Társadalomtudósok ennek nyomán kezdték használni az elnevezést a mai harmincasok-negyvenesek korosztályára. Pedig a könyv igazából nem is róluk, hanem a második világháború utáni népességrobbanás, a baby boom nemzedékéről szól, akiket Angliában az 1960-as években egy tinédzserkutatás során már elneveztek X generációnak. Az 1990-es években elterjedt kifejezéshez ragaszkodva aztán a szociológusok kénytelenek voltak Y-nal, illetve Z-vel jelölni a rákövetkező, az X-től markánsan eltérő mai huszon-, illetve tizenéveseket, rezignáltan tudomásul véve, hogy ezzel a logikával a 21. századi nemzedékeknek már nem jut majd új elnevezés.

HVG

A generációk jellegzetességeit a második világháború után kezdték vizsgálni, ám e diszciplína máig nem nyert teljes létjogosultságot a szociológia berkeiben. „A generációk nem úgy jönnek egymás után, mint a buszok; a határaik összemosódnak” – érzékelteti az effajta osztályozás egyik fő hátulütőjét Hammer Ferenc szociológus. A generációkutatások ugyanis általában a születési dátumot veszik alapul, de könynyen előfordulhat, hogy valaki egyszerre több generációhoz is tartozik. Egyesek még a mai negyveneseket is hol az X-hez, hol a baby boomerekhez sorolják, de az utánuk jövő Y generáció születési idejét is vannak, akik az 1990-es évek elejéig, míg mások az ezredfordulóig számolják.

A nemzedékkutatások egyik meghatározó műve egyébként nem sokkal Coupland regénye után jelent meg William Strauss és Neil Howe amerikai szociológusok tollából – Generációk: Amerika jövőjének története 1584-től 2069-ig. Ebben már 1992-ben megjósolták, hogy az ezredforduló után születő – általuk nem Z-nek, hanem „új csendes generációnak” titulált – korcsoport leginkább abban fog különbözni az előtte járóktól – így a jóval többet olvasó X és baby boomer generációktól, valamint az általuk nem Y-nak, hanem millenniuminak nevezett csoporttól –, hogy teljesen „bedrótozott”, vagyis az internethez kötött lesz. Ezek az IT- vagy netgenerációnak is nevezettek valóban beleszülettek a digitális világba. És nem csak az USA-ban: a magyar 14–17 évesek 94 százaléka netezik rendszeresen – állapította meg Ságvári Bence, az MTA szociológusa 2007 végén.

Ebből a sajátosságból mára számos következtetést is levontak. Az egyre magasabb végzettséget szerző huszonévesek és később a mostani tizenévesek értelmiségi munkájukat bárhol a világon elvégezhetik, mivel számítógéphez, és nem munkahelyhez kötöttek – említ egy következményt Gábor Kálmán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) ifjúságkutatója, hozzátéve, hogy az egyre élesedő versenyben bizonyos szakterületeken egy magyar fiatalnak akár egy indiai kortársa is konkurense lehet.

De feltűnő, mennyire másképp kommunikál ez a nemzedék, mint az X generáció vagy a baby boomerek – vették észre a szakemberek. Az „always on”, vagyis az „állandóan bekapcsolt állapot” miatt – ami nemcsak a folyamatos e-mailezést és az internetes csevegést, a csetelést jelenti, hanem a mobilozást is – ezek a fiatalok sokkal intenzívebb kommunikációban vesznek részt, mint korábban a hasonló korúak – mondja Gábor Kálmán. A neten keresztül szövődött kapcsolatokról az OFI idén márciusban – kétezer 15–17 éves fiatal körében végzett felmérésével – kimutatta, hogy egyharmaduk tartozik valamilyen virtuális közösségbe, ahol egy kitalált karaktert képvisel.

Az intenzívebb kommunikáció ellenére mégis gondjuk van, és lesz az emberi kapcsolatokkal – állítják a legifjabb korcsoportról többen is. „A virtuális közösségekben egy konfliktusos helyzetből akkor lépek ki, amikor akarok, teljesen fel tudok szívódni. A való életben azonban ez nem lehetséges. Ha egy 10–11 éves ehhez szokik hozzá, később éles helyzetben, főképp a párkapcsolataiban eszköztelen lesz a problémamegoldásban. Lehet, hogy 10-15 év múlva e korosztály indulatkezelési nehézségeire tréningeket kell majd szervezni” – mondja Tari Annamária pszichológus. Szerinte e jóslatok elsősorban a szülők által magukra hagyott, a neten egyedül bolyongó tinédzserekre vonatkoznak. „Miután Nyugaton egyre kevesebb gyermek születik, felnőve ennek a nemzedéknek meg kell majd dolgoznia azért, hogy hallathassa a hangját” – előlegezi meg a HVG-nek Hugh Mackay ausztrál generációkutató.

Kérdés, jár-e, és ha igen, milyen következményekkel az, hogy az Y generáció tagjai „kalandorszerűbben” élnek, mint elődeik. „Manapság semmi meglepő nincs abban, ha egy fiatal egyetemista hirtelen félbehagyja tanulmányait, és rövid időre mondjuk Ausztráliába költözik” – így Gábor Kálmán. De a mai tinédzserek, fiatal felnőttek szabad idejükben is extrémebb élményeket szereznek, mint az X generáció tagjai vagy a baby boomerek: például a szinte kötelezően végiglátogatandó fesztiválokon.

A serdülő és éppen felnőtt nemzedékekkel mégsem a szociológusok, hanem a marketingesek foglalkoznak a legélénkebben, amikor – néha nem kevés izzadság árán – életkor szerinti fogyasztói csoportokat kreálnak. A felmérések szerint ugyanis a tizenévesek és a fiatal huszonévesek máshogy, vagy éppenséggel sehogy sem reagálnak az idősebbeknél többnyire hatásos hagyományos reklámokra. Ezek helyett inkább a gerillamarketingre vevők. Ezért is kezdték tavaly ősszel Magyarországon a diákhitelt a Tour de Csirkének nevezett performansszal reklámozni az egyetemek aulájában.

Manapság a személyzetisek is szívesen foglalkoznak az Y generációval, amely tapasztalatuk szerint a korábbi fiataloknál sokkal szívesebben dolgozik együtt másokkal, és ezt a többiektől is elvárja – derül ki Lynne Lancaster és David Stillman amerikai hr-esek Amikor a generációk összeütköznek című, négy évvel ezelőtti könyvéből. Az Y-osok ráadásul az idősebbeknél sokkal inkább vágynak arra, hogy a munkahelyen családias légkör uralkodjon, a magyarázatok szerint részben azért, mert a sok esetben csonka családban felnőttek életében különösen nagy szerepet játszik a kortárs csoport.

Nem szabad azonban túlzottan ráhagyatkozni a jól hangzó generációs csoportosításra – óvnak szakemberek. „Hiába van minden gyereknek nethozzáférése, hiába regisztrál a társasági és magánéletét mások számára kiteregető iWiWen vagy Facebookon, egy, az ország felsőoktatási intézményei közötti versenyen azonnal meg lehet különböztetni a vidéki főiskoláról jött versenyző anyagait a fővárosi egyetemistáétól” – hívja fel a figyelmet egy egészen másféle, a generációsnál sokszor meghatározóbb társadalmi tagozódásra Hammer Ferenc. Ráadásul egy nemzedéken belül olyan markáns törésvonalak is kialakulhatnak, amelyek mentén a korosztály tagjai korábbi fiatalokkal kerülhetnek egy platformra. A magyar Z generáción belül például – ahogy arra az ifjúsági felmérésekben már rendszeresen rákérdeznek – vízválasztó, hogy valaki „emós” vagy sem. Azaz tagja-e a néhány éve az egyik fősodorrá vált, az „emotional”, azaz „érzelgős” szóval aposztrofált depresszív zenei szubkultúrának, amelynek tagjai szemükbe lógó hajjal, erősen kifestve, világfájdalmasan bosszantják környezetüket, miközben X generációs szüleiket esetleg éppen saját ifjúságukra emlékeztetik, amikor ők még a brit The Cure együttest ajnározták hasonló szerelésben.

SINDELYES DÓRA