„Regionális párt a Jobbik” – mondta a parlamenti választások utáni értékelésében Tölgyessy Péter politikai elemző. Az adatok cáfolják ezt a sommás kijelentést, hiszen a szélsőjobboldali párt nemcsak az ország keleti részében, hanem a Dunántúlon is minden megyében tíz százalék fölé jutott listán. Sőt, Zalában éppen úgy az MSZP előtt végzett, mint – Pest és Csongrád megye kivételével – a Dunától keletre.
Tény persze, hogy igazi sikereit a párt a keleti országrészben érte el, ahol egyéni választókörzetben nem tudott ugyan első helyet szerezni, de egyes városokat már elhódított. Ilyen például Tiszavasvári, ahol a Jobbik (valaha Fidesz-tag) jelöltje a Fidesz színeiben indult politikust is legyőzte. Falvakról nem is beszélve, számtalan borsodi és szabolcsi település lett a radikális párté. Korábban bevehetetlennek hitt szocialista végvárak kerültek a jobboldal kezére, ráadásul ezeken a helyeken – mint például a kazincbarcikai választási körzetben – a szélsőjobb is megelőzte az MSZP-t. A szocialista párt a Dunától keletre már egyértelműen csak a harmadik erőnek számít.
Új elem a soha nem látott erővel feltörő cigányellenesség, amelyet táplál a kormányok romapolitikájának teljes csődje, s az elveszett biztonságérzet. A Jobbik mindezekre mind retorikájában, mind – a Magyar Gárda megalakításával – tetteiben úgy reagált, hogy az találkozott a választói igényekkel. A Jobbik-szavazók egy része a létében egyre inkább fenyegetett alsó középosztályból tevődik össze, melynek csalódottságát a politikai elitben és a rend iránti igényét próbálja meglovagolni az új politikai szereplőket előtérbe állító radikális párt.
A teljes cikk térképpel a friss HVG-ben olvasható.
