A parlamenti tisztségviselők választásáról az alkotmány rendelkezik, ám csak annyit mond: az Országgyűlés titkos szavazással, saját tagjai közül elnököt, alelnököket és jegyzőket választ. Az alaptörvény azt már nem rögzíti, hogy az elnök mellett hány alelnök és jegyző kerüljön a Ház tisztikarába. Erről az Országgyűlés az alakuló ülésén dönt a pártfrakciók megállapodása alapján. Az első három ciklusban három, az utolsó kettőben öt alelnök volt, s nőtt a jegyzők száma is. A parlamenti tisztségek betöltéséről kötött megállapodás kidolgozásakor a képviselőcsoportok a szokásjog szerint az erősorrend és arányosság elvét követik.
Eddig egyetlen kivétellel sikerült is teljes egyetértést kialakítani: 1990 és 2002 között a frakciók konszenzussal döntöttek, ám 2006-ban az MDF nem írta alá a megállapodást, mivel nem jutott alelnöki tisztséghez. Ez azonban mit sem változtatott a lényegen, hiszen a végső döntés a 386 képviselőn múlik. Ez pedig most gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Fidesz-KDNP-frakciószövetségen.
A Jobbik kiszorításához a Ház vezérkarából nem kell felrúgni a szokásjogot, hiszen ha az új Országgyűlés visszatér a 1990-2002-es időszak mintájához, s három alelnököt választ, akkor aligha jut poszt a szélsőjobboldali pártnak.
A teljes cikk a csütörtöki HVG-ben olvasható.
