Az előző Orbán-kormány idején is érvényben volt a középmértékre vonatkozó törvényi rendelkezés. Eszerint a bíró számára a büntetés kiszabásakor a tételkeret középmértéke az irányadó, például a 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető cselekménynél 5 évből kell kiindulnia. Az ettől való eltérést az ítéletben alaposan meg kell indokolni.

Tóth Mihály egyetemi tanár – aki több évtizeden át ügyész, az előző Orbán-kormány idején pedig az igazságügyi tárca büntetőjogi helyettes államtitkára volt – kifejtette, hogy ez a rendelkezés, amely egyébként az Alkotmánybíróság próbáját is kiállta, tiszteletben tartja a jogalkalmazó mérlegelési szabadságát, a bírói függetlenséget. Amikor hatályban volt, bizonyos területeken – ha csekély mértékben is – indokoltan szigorodott az ítélkezési gyakorlat.

A büntetőjogász szerint nem kifogásolható a holokauszt-tagadásra vonatkozó Btk.-paragrafusnak az oly módon történő módosítása, hogy az a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek emberiség elleni cselekményeinek nyilvános tagadását vagy jelentéktelen színben való feltüntetését egyaránt büntetőjogi szankcióval fenyegesse. A "különböző színű" diktatúrák bűneinek nyilvános kisebbítését az európai jogállamok gyakorlatában szinte mindenütt büntetőjogi szankcióval sújtják.

Ugyanakkor hozzátette: a módosító javaslat érthetetlen szakmai hibája, hogy szembemegy az Európa Tanács kerethatározatával, mely szerint nemcsak az büntetendő, ha valaki tagadja a diktatúrák bűneit, hanem az is, aki dicsőíti, felmagasztalja azokat.

A szakember szerint a javaslatnak a „három csapás” néven ismertté vált eleme egyfelől azért furcsállható, mert megszünteti a büntetések alsó határának emelését, s ezt helyettesíti a felső határ emelésével, illetve a kötelező életfogytig tartó büntetés előírásával. Úgy véli: mivel a felső határ emelése kevesebb erőszakos visszaeső bűnözőt érinthet, mint az alsó határ ma is érvényes emelése, egyáltalán nem biztos, hogy a javaslat eléri a kívánt hatást, azaz a büntetéskiszabási gyakorlat szigorodását.

Tóth Mihály kitért arra, hogy vannak a javaslatnak olyan elemei, melyek jelenleg is hatályban vannak, ilyen például bizonyos esetekben az enyhítési vagy a felfüggesztésre vonatkozó tilalom. Ugyanakkor a bizonyos esetekben kötelezően alkalmazandó életfogytiglani büntetés véleménye szerint alkotmányosan aggályos, ellentétes a javaslat indokolásában kifejtettekkel is, hiszen elvonja a bíró mérlegelési jogát és ezzel sérti a bírói függetlenséget.

Kiemelte: a bírónak mint a törvény alkalmazójának egy jogállamban kell, hogy legyen a törvény keretei között mozgástere. Megjegyezte azt is, hogy Magyarországon az életfogytiglan eddig vagylagos büntetés volt, azaz nem volt olyan bűncselekmény, olyan eset, amelynek ügyében kizárólag csak ezt a szankciót alkalmazhatta a bíró.

A büntetőjogász hozzáfűzte, hogy a „három csapás” kapcsán előszeretettel emlegetett Szlovákiában januárban enyhítették a törvényt, pedig ott soha nem is volt mellőzhetetlenül kötelező büntetés az életfogytiglan.

A szakember szólt arról is, hogy ez a rendelkezés nagyon csekély elkövetői kört érinthet, tavaly augusztus és december között például mindössze öt visszaeső erőszakos bűnöző személye vált ismertté.

A büntetőjogász szerint a pedagógusok fokozott büntetőjogi védelme kifejezhet, közvetíthet a társadalom számára egyfajta értékítéletet, ám szakmai, kodifikációs megfontolásokból kifogásolható.

A pedagógusokat ugyanis ez a rendelkezés kiemeli a közfeladatot ellátó személyek 12 különböző csoportból álló halmazából, és súlyosabban rendeli büntetni a sérelmükre elkövetett erőszakos bűncselekményeket, mint akár a hivatalos személyek sérelmére elkövetetteket.

Mint mondta, önmagában ez a rendelkezés nem feltétlenül eredményezhet szigorúbb gyakorlatot sem. A felemelt büntetési tételek ugyanis továbbra is lehetővé teszik a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését. Egyébként pedig szigorúbb büntetések a jelenlegi keretek között is kiszabhatóak lennének.

Általában a módosítás szigorító tendenciájával kapcsolatban Tóth Mihály arra hívta fel a figyelmet, hogy az ismertté vált erőszakos bűncselekmények száma Magyarországon évek óta mérséklődik, illetve stagnál. Az emberöléseké például folyamatosan, évi 4-5 százalékkal csökken, ugyanez elmondható a testi sértésekről is. A rablások száma sem emelkedik, és általában a közrend, s a köznyugalom elleni bűncselekmények száma sem változik.