A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Egy hónappal az országgyűlési választások után a megkérdezettek többé-kevésbé pontosan idézhették fel, hogy melyik pártra szavaztak, legalábbis a pártok erősorrendje megfelel a választások eredményének. Igaz, a tényleges részvételnél lényegesen nagyobb arányban, csaknem ötből négyen emlékeztek úgy, hogy elmentek az első fordulóban szavazni, ám 12 százalékuk nem akarta, vagy nem tudta megmondani, melyik pártra voksolt. Az azonban így is látszik, hogy ha a választók pontosan úgy szavaztak volna, mint ahogyan emlékeztek, a Fidesz még a tényleges eredményénél is több voksot kapott volna, míg azok aránya, akik emlékeik szerint az MSZP-t, a Jobbikot vagy az LMP-t támogatták, a pártok valós eredményénél alacsonyabb.
A „visszaemlékezések” sokkal inkább hasonlítanak a jelenlegi pártpreferenciákra, mint a tényleges választási eredményekre. A választásokat követően a győztes párt népszerűsége tovább nőtt, egy most tartandó szavazás esetén már minden második válaszadó a Fideszre voksolna. Ez a párt eddig mért legmagasabb támogatottsága – az MSZP esetében is csak egy alkalommal, a száznapos program idején (2002. augusztusban), mért a Medián ennél magasabbat, 51 százalékot.
Az MSZP szavazóit ugyanakkor a jelek szerint elkedvetlenítette a választás kimenetele: május elején már csak a válaszadók 11 százaléka szavazott volna a szocialistákra, ami az elmúlt másfél évtized legalacsonyabb aránya. Eközben a választási részvételi kedv növekedése is megfigyelhető: most, egy elméleti helyzetben a válaszadók 63 százaléka mondta, hogy egy közeljövőben tartandó választáson biztosan elmenne szavazni, miközben a tényleges választások előtt két héttel csak 56 százalék válaszolt így.
A részvételi kedv különösen magas a Jobbik táborában (87 százalék), és részben ezzel magyarázható, hogy a választani tudó „biztos” szavazók körében a radikális párt megelőzte az MSZP-t.
| Módszertan |
| A felmérést 2010. május 7-e és 11-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék. |
Bár a győzteshez húzás a négy évvel ezelőtti választás után is beindult, az optimista irányú hangulatváltás akkor elmaradt. Most azonban a választásokat megelőző hónapokban mért 13-15 százalékról egy csapásra 35 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint az országban jó irányba mennek a dolgok. A bizakodó szemlélet a gazdasági közhangulatban is megjelent: bár a lakosság a gazdaság elmúlt évi teljesítményéről továbbra is lesújtóan vélekedik, a következő 12 hónapra vonatkozó várakozások terén a 2006-os választások óta a legjobb eredmény tapasztalható.
A mostani választások eredményére gondolva a válaszadók 60 százaléka reménykedve néz a jövőbe, ami lényegesen nagyobb bizalmat jelez, mint a 2006-os választások utáni 46 százaléknyi derűlátó. És bár a Fidesz táborában érthető ez a megelőlegezett bizalom (86 százalék), de még a Jobbik és az LMP szavazóinak is több mint fele (63, illetve 57 százalék) reménykedve tekint a jövőbe. Minden ötödik válaszadó, ezen belül a volt kormánypárt megmaradt táborának nagy része (70 százaléka) ugyanakkor inkább aggodalommal néz az ország előtt álló időszak elé.
HVG
HVG
HVG
HVG
HVG
HVG
HVG
