A kelet-európai melegfelvonulások ehhez képest botrányos, gyakran fizikai erőszakkal fenyegetett eseményeknek számítanak: idén májusban és júniusban szinte mindenhol megzavarták a rendezvényeket:

• Litvániában füstbombákkal támadták meg az első balti melegfelvonulást (Baltic Pride). Az ellentüntetőket a rendfenntartók könnygázzal visszaszorították. Felmérések szerint a rendezvénynek a lakosság mintegy háromnegyede szerint nem lett volna helye Vilniusban

• Szlovákiában szélsőjobboldali csoportok könnygázzal támadtak a felvonulókra, verbálisan és tettleg is inzultálták őket, emiatt a menet útvonalát módosítani is kellett. Szlovákia egyetlen vezető politikusa sem volt hajlandó arra, hogy szolidaritást vállaljon a megkülönböztetésük ellen tiltakozó melegekkel. Az első pozsonyi pride egyes politikusok részéről inkább negatív reagálásokat váltott ki. Az SNS a felvonulás betiltását követelte. A szélsőjobboldali Szlovák Testvériség pedig ellenrendezvényt helyezett kilátásba Pozsonyban „A család jövőjéért, a perverzek ellen” mottóval

• Bulgáriában is heves tiltakozások előzték meg a rendezvényt, de az a szélsőjobboldali csoportok és egy ortodox püspök fenyegetése ellenére, az erélyes rendőri fellépésnek köszönhetően incidensek nélkül zajlott le. A menet pontos útvonalát is az utolsó pillanatig titokban tartották, a szervezők a fesztivál honlapján tanácsokat adtak a résztvevőknek, hogyan előzzék meg az atrocitásokat a felvonulás előtt és után.

• Oroszországban június 26-án szerették volna megtartani a melegszervezetek a felvonulásukat, azt azonban a szentpétervári önkormányzat nem engedélyezte

• Magyarországon 1997 óta rendeznek melegfelvonulásokat, a politikai közbeszéd fontos témájává csak 2007-től vált a rendezvény, mivel a felvonulókat ekkor érték először atrocitások az ellentüntetők részéről, majd ez a következő években is megismétlődött. Az idei Budapest Pride nyitó napján is volt már egy kisebb atrocitás, a rendezvényt ugyanis szélsőjobboldali aktivisták igyekeztek megzavarni. Világos tehát, hogy a felvonulás körüli utcai rendbontások csak azt követően kezdődtek, hogy a 2006. őszi zavargások után olyan – elsősorban a szélsőjobboldalhoz köthető – tüntetőcsoportok szerveződtek, amelyek azóta is folyamatosan keresik a különböző alkalmakat arra, hogy megmutathassák magukat. Ennek következménye az is, hogy a melegfelvonulásokat megelőző politikai-közéleti diskurzus már sokkal inkább szól a szélsőségesek elleni küzdelemről, a gyülekezési jog, illetve a rendőri biztosítás kérdéseiről, mint a melegek ügyéről.