„A fiatal magyar demokrácia történetében ez az első eset, hogy az országgyűlési választáson győztes párt az önkormányzati választáson nagyságrendekkel erősödjön” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az 1998-as helyhatósági választások éjszakáján. Ilyen előzmények után nehéz lesz majd jelzőket találni az egy hónap múlva sorra kerülő önkormányzati választások eredményeinek bombasztikus kommentálására. Különösen pedig az után, hogy ha 1998-ban nem is, de négy évvel ezelőtt valóban történelmet írt a Fidesz. Amíg ugyanis tizenkét éve csak korábbi önmagához képest sokszorozta meg polgármestereinek és helyhatósági képviselőinek számát a nemzeti-konzervatív tábor – a választások egyértelmű győztese az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP lett –, 2006 őszén a Fidesz és szövetségesei már tényleg szinte mindent vittek. A 19 megyei közgyűlésből 18 narancsba borult, és a Fidesz a nagyvárosok többségében – köztük olyan helyeken is, ahol a rendszerváltás óta kizárólag szocialista vagy liberális politikusok győztek – felhatalmazást kapott az önkormányzat irányítására. A fővárosi főpolgármesteri széket is csak azért tudta négy évvel ezelőtt megőrizni a szabaddemokrata Demszky Gábor, mert a Fidesz által a posztra szánt – s e jelölésében most is megerősített – Tarlós Istvánnak újabb vetélytársai akadtak például az MDF-es Katona Kálmán személyében, aki 6 százalékot szerzett.

Ha az októberi forradalom el is marad a szavazófülkékben – merthogy az négy évvel ezelőtt már lezajlott –, annyiban mindenképpen újszerűnek ígérkezik az idei helyhatósági választás, hogy ezúttal minden bizonnyal megszűnik a voksolás korábban megszokott korrekciós szerepe.

A cikk teljes szövege a HVG csütörtöki számában olvasható.