Magyarországon az óvadék intézményét 2003-ban vezették be. Lehet élni vele, de ez nem automatikus történik – szemben például az USA-ban szokásossal – hanem a gyanúsított ügyvédjének kell kezdeményeznie. Az egyetlen hazai óvadékiroda, az EOTH Kft. azoknak próbál segíteni, akik nem tudják letenni a bíróság által kiszabott félmillió vagy akár ötvenmillió forintot. Az összeget a gyanúsított az óvadékiroda közvetítésével hitelként veszi fel, amelynek a folyósítását a pénzintézet komolyabb értékű ingatlanra tett jelzáloghitelért cserébe teszi meg. A pénz a gyanúsított ügyvédjének letéti számlájára kerül, ahonnan a védő továbbítja az illetékes bíróság gazdasági hivatalának számlájára, ami után az előzetesben lévő harminc napon belül szabadlábra kerülhet.

Fódi Sándor úgy vélekedett, a gazdasági helyzetben bekövetkezett változások miatt mára jelentősen lecsökkent azok száma, akik élnek az óvadék lehetőségével. Egyrészt azért, mert aki milliárdokat sikkaszt és csal, annak nem jelent problémát a bíróság által kiszabott óvadék letétele, így nem is fordul az irodához. A közép és az alsó rétegek tagjainak viszont - akikből az óvadékiroda ügyfelei kikerülhetnek - anyagilag nem telik az óvadék intézményének a kihasználására. „A szegényeknek nincs pénzük arra, hogy a hitelintézetek által biztosított kölcsönt visszafizessék. Amennyiben pedig valaki belevág, de elmarad a részletekkel, akkor a bank rögtön ráteszi a kezét a biztosítékként jelzálog alá vett ingatlanra” - mondta Fódi.

Kevesebb előzetes, kevesebb állami kiadás

Az állam kimondottan jól járna azzal, ha az óvadékot többet kihasználnák, hiszen a büntetés-végrehajtási intézmények telítettsége 138 százalékos - véli Fódi. Jelenleg a hvg.hu tudomása szerint a mintegy 16 500 fogva tartottból 5 ezer az előzetes letartóztatásban lévők száma, és az ő ellátásuk az alap fogvatartotti költség, a napi 2 700 forintnál nagyobb összeget, mintegy 8 ezer forintot tesz ki. Ez évi több milliárd forintjába kerül az adófizetőknek – hangsúlyozta az irodavezető. Ugyanakkor, ha az illető saját pénzén kint lehet, akkor nyilván nem akarja elszúrni a dolgot, és bármivel veszélyeztetni azt, hogy nem áll a nyomozó hatóság vagy a bíróság rendelkezésére, hiszen akkor elbukja a több millió forintos óvadékot, illetve azonnal a rács mögé kerül.

Ráadásul az, aki szabadlábon védekezhet, a társadalomba jobban be tud illeszkedni, dolgozhat, gondoskodhat családjáról – sorolta az előnyöket az irodavezető. „Ha a bíróság végül bűnösnek mondja ki, akkor bevonul ugyan büntetése letöltésére, de az óvadékot a családja visszakapja.” Mindeközben az óvadékiroda nem felel az ügyfeleiért, s ha valaki eltűnik a hatóságok elől, nincs arra módja, hogy bárkivel megkerestesse.

Fódi Sándor úgy látja, a helyzet megoldása, rendezése senkit sem érdekel. „Az állam már tett egy jogalkotói lépést, amikor bevezette a nemzetközi gyakorlatban már elfogadott óvadék intézményét a büntetőeljárásba, csak a nyomozó hatóság nehezíti meg annak alkalmazását. Maguk a rendőrök – és ezt jól tudom, mert én is az voltam – nem javasolják, hogy a szökés és elrejtőzés veszélyének fennállása esetén a gyanúsított óvadékkal kint lehessen, gondolván, az a biztos, ha előzetesben lehet tudni az illetőt.” Így viszont az óvadék olyan, hogy hoztam ajándékot meg nem is, vagyis jó, hogy le van írva, csak éppen az a széles tömeg, akiknek szólna, nem tudja igénybe venni – tette hozzá Fódi.

A megoldásokkal kapcsolatban az óvadékiroda irányítója elmondta, nem tudja elképzelni, hogyan lehetne javítani a helyzeten. Megjegyezte, az természetes, hogy pár tízezer forintos óvadék kiszabásának nincs értelme, hiszen csak a nagyobb összegnek van visszatartó ereje. Az óvadék általános alkalmazása nélkül az iroda sem dúskál ügyfelekben, ahogy Fódi Sándor megjegyezte, az ügyvezető igazgatóval, Losonczi Györggyel együtt nem ebből a munkájukból vesznek villát a Balaton partján.

„Érdeklődő sok van, de nagy részük nem tud élni a lehetőséggel. Volt olyan ügyfele az irodánknak, aki pont amiatt, hogy nem tudta a hitelt fizetni, elveszítette a házát, s olyan is, aki nem ment el egy idézésre, s ezzel hozzájárult szülei tönkretételéhez, mert az óvadék az állam zsebébe vándorolt. Persze az ellenkezőjére is volt példa, arra, hogy valaki óvadékkal kint volt, s amikor megkapta a büntetését, és annak letöltésére bevonult a börtönbe, a családja az óvadék összegét, igaz kamatok nélkül, de visszakapta.” Az irodavezető elmesélte azt is, hogy a EOTH megnyitása után nem sokkal már az USA-ban élő, de Budapestre látogatott amerikaiak is érdeklődtek arról, hogy Magyarországon miként működik a rendszer, és megdöbbenve vették tudomásul a nehézkesebb és bonyolultabb szisztémát.

A változások kapujában?

Fódi Sándor nyitott kapukat dönget, hiszen a sajtóban megjelentek szerint előkészületben van egy, az előzetes letartóztatás rendszerét megreformáló javaslat, ami szűkítené az előzetes letartóztatás feltételeit. Többek között olyan ügyekben, amelyekben a nyílt eljárás hosszabb ideje, több hónapja vagy éve folyik, a gyanúsítottá válóknak az előzetesbe helyezésére nincs értelme. Logikusan, ha a gyanúsított meg akarná hiúsítani a nyomozás lefolytatását, arra bőven adódik lehetősége még a meggyanúsítása előtt, így nincs valós büntetőeljárási oka. Hogy ezek a módosításokat elfogadja-e parlament, a jövő zenéje. A kormánypárt változtatási, a rendszert jobbá tenni akaró szándékát mutatja az, hogy bejelentették: gyakrabban felül akarják vizsgálni az előzetes letartóztatásokat, hogy – az állam számára nagy terhet jelentő anyagiak mellett – ne tartsanak feleslegesen túl sok embert bent.

Az ügyészségi adatok szerint 2003 júliusa és 2010 augusztusa között mindössze 1321-re rúgott a felajánlott óvadékok száma (beleértve a még el nem bírált felajánlásokat is), ezek közül nyár végéig 570-et fogadtak el a bíróságok és 747-et utasítottak el. A legtöbb óvadékot Budapest (434) és Pest megye (141) után Bács-Kiskunban ajánlották fel (129). Hét év alatt mindössze 13 óvadékot ajánlottak fel Baranyában és Hevesben, 14-et pedig Nógrádban és Tolnában.  

Az óvadék alkalmazását több nemzetközi szerződés is lehetővé tette, például az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának határozata 1965-ben. Az ENSZ Polgári és Politikai Egyezségokmánya pedig így fogalmaz: „Az általános szabály ne az legyen, hogy az ítélethozatalra váró személyt őrizetbe kell tartani, azonban a szabadlábra helyezést függővé lehet tenni, olyan biztosítékoktól, amelyek szavatolják, hogy az érintett személy a tárgyaláson, a bírósági eljárás bármely szakaszában, illetve adott esetben az ítélet végrehajtására megjelenik.

Más országok eljárásai óvadák kapcsán

Az óvadék leginkább az angolszász jogrendszer jellegzetességeit magukon viselő államok büntetőeljárásában jellemző, de számos más állam is alkalmazza, például Hollandia, Belgium, Dánia – idézi a szakirodalmat Szabó Imre, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) szakértője. Angliában és Walesben az adott intézmény célja szintén az, hogy az ügyben érintett személy jelenjen meg a hatóságok előtt az eljárás során. Németországban a szökés veszélyének fennállása esetén van lehetősége a bíróságoknak arra, hogy biztosítékként bizonyos pénzösszeg megfizetéséről döntsenek.