Az ország egyik leghátrányosabb helyzetű területén 11 települést és 330, 7-8. osztályos hátrányos helyzetű gyerekeket kívánnak a tanodaprogramon keresztül hozzásegíteni a sikeres továbbtanuláshoz. A programot megvalósító Dr. Ámbédkar Gimnázium, illetve a fenntartó Dzsaj Bhím Közösség országosan öt településen működteti már „második esély” gimnáziumát.
A most induló programot az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, több mint 451 millió forintból valósítják meg, s 2012. augusztus 31-ig tart. A gimnáziumigazgató Derdák Tibor és a közösségvezető Orsós János az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján két évvel ezelőtt kezdett neki a pályázati anyag összeállításának, amelyben hátrányos helyzetű fiatalok számára „rajzoltak” életpályamodellt olyan, a tanodán keresztül megteremthető lehetőségekkel, amely egyrészt reményt, másrészt lehetőséget ad a gyerekeknek.
„Van egy szakmai programunk, amely lehetővé teszi, hogy a tanulók olyan dolgokat csinálhassanak, amely egy középosztálybeli fiatal számára természetes, de számukra különös lehetőség. Kapnak a kezükbe fényképezőgépet, kamerát, jó minőségű kézműves dolgokat, kipróbálhatják magukat, nyári táborokba utazhatnak”- magyarázza Balogh Rodrigó, projektasszisztens, amikor arról kérdezzük, hogy egy kilátástalan helyzetben lévő környezetből induló fiatalt mivel tudnak motiválni, ösztönözni. Emellett azonban – teszi hozzá – az is legalább ilyen fontos, hogy a szülőkkel folyamatosa kapcsolatban legyenek, megszólítsák őket, s elnyerjék támogatásukat, amelyen keresztül saját gyerekeiket segíthetik hozzá a továbbtanuláshoz, érettségihez, szakmához, diplomához.
Balogh Rodrigó lapunknak hangsúlyozta, fontos, hogy a fiatalok felmérjék, itt nem csupán egy szolgáltatás-csomagot kapnak, de saját felelősséggel, munkával, aktív részvétellel jelen kell lenniük a programban. „Ha például elmegyünk Budapestre színházba, akkor nem csak az előadást nézzük meg, hanem önkéntesként részt veszünk a társulat munkájába. Ez egyrészt élmény, másrészt egy teljesen új világot nyit meg a diákok előtt” – mondja, hozzátéve, olyan semmiképpen sem fordulhat elő, hogy egy gyereket kizárnak a programból. Sőt a megcélzott 7-8. osztályos korosztálynál fiatalabb vagy idősebb érdeklődőket is szívesen várnak.
A projektgazdák hangsúlyozzák, hogy komplex programról van szó. A gyerekek orvosi ellátásának szervezésében is segítenek, a szolgáltatókkal is felveszik a kapcsolatot, ha a családnak problémája akad. A programon belül pedig településenként 2 mentor és/vagy kortárs segítő dolgozik a fiatalokkal, akiknek mind személyre szabott programjuk van – érdeklődésükhöz, képességeikhez igazítva. Az igazán rászoruló gyerekek számára a különórák megfizethetetlenek, az iskolai képzés sokszor kevéssé eredményes, és sokszor családjuk sem hisz abban, hogy eljuthatnak az érettségiig. Álmaikban sem mernek többet remélni egy szakmunkás bizonyítványnál – mondják a projektgazdák. A kistérségben épp úgy, ahogy bárhol az országban, a cigány fiatalok elenyésző arányban tudnak érettségit szerezni, s ez a mélyszegénységben élő nem cigány társaikra is érvényes. A kérdésre, hogy milyen arányban vesznek részt a programban roma és nem roma fiatalok, Balogh Rodrigo úgy reagált: „Ki számít romának? Ez nem romaspecifikus program, ugyanannyi hátrányos helyzetű roma és nem roma fiatal tanul nálunk”.
A tanodaprogramban résztvevő 11 település – Arló, Borsodbóta, Borsodnádasd, Farkaslyuk, Domaháza, Járdánháza, Kelemér, Ózd, Putnok, Sáta – közül nyolc helyen már megkezdődött az oktatás, a maradék három helyen egyelőre alvállalkozók számára kiírt közbeszerezési pályázatok elbírálása zajlik.
„Ez a program nem dőlhet be! Szeretnénk, ha a programban résztvevő gyerekeknek legalább 50 százaléka érettségit adó középiskolába menne, s fontosnak tartjuk azt is, hogy kövessük az útjukat, hogy ehhez a közösséghez bármikor visszanyúlhassanak”- mondja Balogh Rodrigó.
