"Most tessék mégis megnézni, hogy mi állt, mi áll velünk szemben. Az undorító hatalmi cinizmus ocsmány, dölyfös pöffeszkedése. Ez áll velünk szemben, ez ellen küzdöttünk, amíg volt hozzá erőnk, amíg volt hozzá többségünk" - írja Gyurcsány Ferenc legfrissebb blogbejegyzésében.
"Elköszönök ettől az évtől. Minek minősítsem? Egyetlen szó csak hazugság lenne, elemzést meg most minek adnék? De azért nem tudom nem megkérdezni: erre vártatok, drága barátaim? Tényleg, ebben reménykedtetek? Abban, hogy bicebóca jogállam leszünk, ha egyáltalán?" - teszi fel kérdéseit a volt kormányfő a blogjában.
Gyurcsány azt írja: "én többször is beszéltem saját felelősségemről. Leghosszabban a Röpiratban. Van, akinek ez is kevés, és talán igaz a kritika, de mégsem látok senkit, aki legalább annyira elvégezte volna a dolgát, mint én. Persze, nekünk, aki vezettük az országot, és kitüntetetten nekem nagy a felelősségünk, ha nem ment minden jól. De hol vannak a Fideszt megértő elemzők, a kétharmadot támogató publicisták, az „egyrészt-másrészt” középen állók (?) vallomásai. Nekik nincs szerepük ebben a förmedvényben?"
"Mert persze, mi sem voltunk tökéletesek. Volt, hogy megbicsaklott jogérzékünk, volt, hogy igazunk keresése közben önmagunk meggyőződése ellen is vétkezhettünk, lehet, hogy mindez igaz. De demokraták maradtunk, tökéletlenek, de demokraták. Hallom mondják, csak azért, mert nem volt elég erőnk hozzá, mert nem volt kétharmadunk. Egy frászt, drága barátaim, egy frászt".
Gyurcsány Ferenc blogjában a mostani kormány lépéseiről, és saját egykori tevékenységéről ír.
Mariska Hargitayt a legtöbben színésznőként ismerik, de úgy döntött, beül a rendezői székbe, hogy bemutassa, hogyan került közel édesanyjához, Jayne Mansfieldhez hatvan évvel azután, hogy elveszítette őt egy olyan autóbalesetben, amiben ő maga is majdnem meghalt.
15–9-re nyertek a mieink.
