Lőrincz Lajos 1935. augusztus 25-én született Debrecenben. A Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet 1959-ben, 1968-ban az állam- és jogtudományok kandidátusa lett, 1979-ben az állam- és jogtudományok doktora. 1990-ben az MTA levelező, 1998-ban rendes tagjává választották. A Magyar Tudományos Akadémián a Felügyelő Bizottság tagja, a TMB tagja, majd titkára, azt követően a Doktori Tanács társelnöke. A Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökhelyettese 1999-től 2002-ig, a Nemzetközi Közigazgatástudományi Társaság elnökhelyettese 1986 és 1992 között. Az Aix-Marseille Egyetem díszdoktora.

1967-ben és 1985-ben Akadémiai Díjat kapott, 1995-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. 1959-től az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetben dolgozott először tudományos munkatársként, majd a közigazgatás-szervezési osztály vezetőjeként és kutatóprofesszoraként. 1978-tól a megalakuló Államigazgatási Főiskola tanszékvezetője, főigazgató-helyettese, majd professzora, 1989 és 1990 között főigazgatója. 1990-től egyetemi tanár az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.

Lőrincz Lajos munkái a közjog és a közigazgatási jogtudomány számos területét fogták át. Kutatásai kiterjedtek egyebek mellett a politika és a közigazgatás kapcsolati torzulásainak vizsgálatára, valamint a gazdasági szféra túlzott uralmának közigazgatást veszélyeztető megjelenési formáira. Kidolgozta az összehasonlító közigazgatás elvi és módszertani kérdéseit, megrajzolta a magyar közigazgatás fejlődési vonalát. Munkáinak nem csekély hányada témájánál fogva a szélesebb értelemben vett szakmai publikum érdeklődésére joggal tart számot.