Szőcs államtitkár megszabadulna az egyik minisztertől

Szokatlanul őszinte interjút adott a Mozgó Világnak Szőcs Géza. A központosított kormány- és Fidesz-kommunikációtól minden ízében elüt, ahogyan az államtitkár szinte kérdezetlenül zúdítja panaszait Nagy József interjúerre: „Amint felröppent, hogy én vagyok a kultuszminiszteri poszt várományosa, azonnal elkezdődött a gyűlölködés, a torzsalkodás, a mocskolódás, a gáncs, az ármány. Ami nem a túloldalról indult, hisz riválisaim a Fideszben keresendők. […] De ha a következő kérdés az, hogy ezek szerint elégedett vagyok-e a teljesítményemmel, a válasz határozott nem. Aminek fő oka az apparátus, amely olyan örökölt tehetetlenséget, lomhaságot, kockázatkerülőnek mondott, kispályás, szűk mentalitást hordoz magában, hogy azzal lehetetlenség megbékülni. Pazar ötleteket és kezdeményezéseket sikerült kiérlelnünk és elindítanunk [ilyen lenne például a nemzeti digitális archívum (MANDA) és a hozzá kapcsolódó kulturális GPS – a szerk.], de ezek kilenctizede elnyelődik és elformátlanodik az apparátus visszahúzó és lehúzó erején.”

Szőcs Géza

Fülöp Máté

Csoóriék, Eperjesék, Jankovicsék és a szabotőr osztályvezetők cincálják erről-arról, de ő a nehézségek ellenére is kitart. Mintha az Igenis, miniszter úr! dokumentumfilm-változatával lenne dolgunk. Csetlik-botlik, esik-bukik, de helyén marad.

Napló

A sok panasz egyike-másikja minisztertársakról szól. Igaz, név nélkül. „Itt nekem nincs lehetőségem eltávolítani, leváltani senkit. Ráadásul olykor miniszterektől kellene megszabadulni.” Majd újra: „így folyik a csocsózás, hogy egy teljes hónap múltán ugyanott álljunk, ahonnét indultunk: a semmiben a semminél. Nem tudom leváltani azt a minisztert.” De bögyében van Budai Gyula főelszámoltató is, akinek ténykedése kis híján megakadályozta, hogy Gulyás Gábort nevezhesse ki a Műcsarnok élére. Pályázat nélkül, természetesen, hiszen a „döntés felelőssége az enyém”.

Megtudhatjuk, hogy az államtitkárnak alvás- és vérnyomásproblémái vannak, és már gyógyszert kell szednie. Valamint azt, ha kívánja, akkor Orbán Viktor miniszterelnök akár bele is tekinthet, sőt akár kommentálhatja is Szőcs naplóját, amely „kíméletlenül” rögzíti államtitkárkodása minden lényeges történését és értékeli politikustársait. Még az is lehet, hogy forrásértékű munka lesz, tekintve, hogy most már évtizedekre titkosított összefoglalók sem készülnek a kormányülésekről.

Mi is a szerepe Szőcs Gézának a kormányban, és milyen súlya van a kultúrának a kormánypolitikán belül? „A miniszterelnök irántam való bizalmát töretlennek gondolom. Tudja, mit akarok csinálni, és drukkol nekem. […] Úgy vélem, a kormányzat és a kormányzat mögött álló erőtér megkerülhetetlen figurájának számítok. De mint miniszter, mint államtitkár, nem tartozom az erős kormánytagok közé. Eszköztáram kicsiny, forrásaim szegényesek. A szó klasszikus államigazgatási értelmében a tárcám gyenge minisztérium, nem hasonlítható a három nagy kormányzati energiaközponthoz […]. Tudomásul veszem, hogy a fontos politikai feladatok megvalósítása, az ezekhez kapcsolódó kérdések ma Fellegi, Navracsics és Pintér között dőlnek el. Szóval befolyásom, ha van, nem intézményes tényezőknek köszönhető.”

Mondolat

Olvashatunk az államtitkár tágkeblűen megengedő ízléséről is, amibe Bartók és Lehár, Faludy György és Wass Albert is szép békességben megfér egymás mellett, minden értékes a népdaltól az abszurd drámáig – valamint szimbolikus kezdeményezésekről, a Bocskai-korona hazahozataláról, Ferihegy és a Szabó Ervin könyvtár átnevezéséről, a Kossuth- és Széchenyi-díj megszüntetéséről/átnevezéséről.

De nemcsak magánérdekű gondjairól vagy kultuszproblémákról beszél. Az interjú másik vonulatában Szőcs nemzeti, nemzetközi vagy egyenesen globális problémákkal foglalkozik. Eszerint ugyan stimmel a magyarok finnugor rokonsága, „de biztosan nem olyan mértékben, mint az egyetemeken és ortodox tudósi körökben a nyelvészek és a kultúrantropológusok állítják”. Szól a NATO vagy egyenesen a nyugati civilizáció bizonytalan jövőjéről, a „fenekestől felforduló” világról is. Az államtitkár meglehetősen pesszimista: „A Nyugatnak nincs esélye győzni egy esetleg kirobbanó világkonfrontációban, éppen ezért abban érdekelt, hogy békés megoldásokat találjon értékei továbbmentésére. Az optimista verzió szerint az Egyesült Államok és az Európai Unió csupán elveszíti jelenlegi megkerülhetetlen pozícióját, a pesszimista változat szerint viszont összeroppan a külső nyomás alatt.” Szóval a keleti nyitás ezek szerint nem egyszerűen csak a magyar külpolitika átpozicionálását jelentené, hanem a menekülést a fenyegető Armageddon elől, vagyis eminens nemzetpolitikai célt.

„Azt mondom, amit gondolok, nem egyeztettem senkivel” – mondja. És igazat mond. Az interjú nem csak Szőcstől érdekes, hanem a felkészülten és konokul kérdező Nagy Józseftől. Nagy kár, a nyájas olvasók bánhatják, hogy a magyar sajtóban más kormánytag egy ideig aligha találkozik hasonló kihívásokkal.

(Mozgó Világ, 2011/4)

zzs